Képviselőházi napló, 1896. XII. kötet • 1898. január 18–február 14.

Ülésnapok - 1896-231

281. országos ülés 1898. február 8-án, csüt5rtSk8n. 201 az egész föld kerekségén magával fogja ragadni a társsdalom minden rétegét. Visontai Soma képviselőtársam tegnapelőtt felemlítette, hogy a csendőrök azért tartóztattak le Magyarországon polgárokat vagy embereket, — hisz polgároknak nem lehet nevezni őket, mert polgári jogokkal nem bírnak Magyarországon — mert jelvényt viseltek, melyre ez van írva: »Jogot a népnek!* Azt méltóztatnak gondolni, hogy az a jelvény pusztán pillanatnyi felbuzdulásnak, föllelkesülésnek jelképe, a melyet letesznek az emberek, mihelyt az indulat parányit lohadt? Ez egy eszme, az emberiség egy nagy és jogos törekvése. Mert az úr Isten nem teremtett grófokat és bárókat, sem nemeseket és nemteleneket, hanem teremtett embereket tehát magától a természettől öröklött vágy és jog az, hogy a polgár az államban mint ember az államkormányzat sorsára egyenlő befolyással birjon. Nagy tévedésben van az a kormányzat és rendkívüli betegségben szenved az a társadalom, a mely azt hiszi, hogy egy eszme felett, a melylyel ha magunkba szállunk, mindnyájunknak nemesen kell számolni, napirendre lehet térni az államkormányzat azon ténykedéseivel, hogy ha itt vagy ott a polgárok összegyűlnek, hogy a maguk bajairól beszéljenek, rendőrséget állítunk velők szembe és a szuronyt állítjuk fel az ő vágyuk elnyomására. Azt mondja a t. belügyminiszter úr, hogy idegen s lelketlen izgatók járják be az országot és ezeknek működése okozza azt az eredményt, hogy a szoczializmus tanai terjednek és fellépnek az ország minden pontján. Ismét a történelemmel való nem számolás ezt izgatásnak tekinteni. Hát a krisztusi tanok érdekében az apostolok nem járták be a világot? Azok is izgatók voltak. Nero megégette őket, de azért nem terjedtek-e azok a tanok ? Nem foglalták el az emberek lelkét és uralkodnak máig is a földön ? Később a katholikus egyház hasztalan égette, a kínzókamarákban hiába pusztította a protestantizmus tanainak hirdetőit, azok is kiszakították maguknak azt a lelki világot, a mely az emberek lelkét és elméjét megtermékenyítve azokat tettre, gondolatra és lelkesedésre buzdította. Hogyha pusztán ezen vallási momentumokat tekintem, azok az én szememben nem birnak azzal a jelentőséggel, mint mikor az ember jogot követel magának. Mert az, hogy valaki miféle valláshoz vagy szektához tartozik, rám mint emberre nézve, egészen közönyös, Mindenki saját lelkiismerete útján keresi magának a hitbeli boldogság útját, a mely az emberek lelkében az üdvözítő iránti vágyat feltámasztja és istápolja. Az államélet keretében minden polgárnak jussa van ahhoz, hogy ha az állam azt követeli tőle, hogy adózzék pénzével KÉPVH. NAPLÓ. 1896 — 1901. XII. KÖTET. és vérével az állam fentartása és biztosítása érdekében : akkor az én szememben nincs munkás, hanem csak ember, a ki semmivel nem alkudva jogosan léphet fel polgári jogának biztosításaért. És sajátságos, hogy mikor Európa nyugotán a választási czenzus leszállítása által már mindenütt a munkásosztály is képviseltetheti magát a parlamentben, hol már egész pártok képviselik a szoczialisztikus eszméket, a min senki meg nem botráuykozik: akkor ebben a bölcs, a tudás legmagasabb fokán álló és a liberalizmus legnagyobb szárnyaival csapkodó országban megdöbbenést kelt az emberek agyvelejében, hogy egy milliókra menő tömeg, mely össze van forrva e földdel és a haza javán munkál, azt mondja: jogot követelek! Mily lelkesen beszélünk arról, hogy az alkotmányos élet helyreállítása óta kulturális és közgazdasági életünk oly csodásan gyors fejlődest mutat, a mioőt ez idő alatt Európa egyik államában sem tapasztaltak. Hát talán a mi érdemiink ez, a kik itt ülünk a parlamentben? Igenis, van része benne a parlamentnek is. De ha az a munkásvilág a maga eszét, szorgalmát, tudását és mind azt a jót, a mit Isten neki adott, a haza javára nem fordítja : akkor sem a mezőgazdasági, sem az ipari és kereskedelmi élet terén virágzásról beszélni nem lehet. Az az emelkedés, a melyet két esztendővel ezelőtt az országos kiállításon tapasztaltunk, bámulatát keltette fel az egész művelt világnak; és méltó büszkeséggel hivatkoztunk rá itt a parlamentben és eldicsekedtünk vele országvilág előtt. De vájjon belügyminiszter úr érdeme volt-e, ha a kiállítás az ipar és művészet terén Magyarországot a kulturállamok sorában mutatta be olyképen, hogy mi a művelt nyugati világot a kultúra nevében versenyre hívjuk ? ! Vagy a másik miniszter úr érdeme volt ez ? A mit ott láttunk és tapasztaltunk, t. képviselőház, az a munkáskéz ügyessége, a munkásértelem fokozatos fejlődése és érvényesülése volt. Ha tehát büszkék vagyunk arra, hogy van Magyarországnak művelt munkásvilága, a mely keze munkájával, esze produktumaival a földet áldásossá, az ipart virágzóvá, a kereskedelmet fejletté tehette: akkor nemcsak az emberiség, hanem az állam érdekével is ellenkezik, ha, mikor a nép azt mondja, hogy jogát követeli, a belügyminiszter úr zsandárt, vagy csendőrt állít oda. Nem akarok, nem is fogok, t. ház, egyes konkrét botrányos esetekkel foglalkozni ebben a pillanatban, mert az én lelkem előtt a munkás világnak eszmeileg nemes, politikailag jogos, természetes követelése messze túl áll azokon a jelenségeken és visszaéléseken, a melyek itt, vagy ott a csendőrség, vagy rendőrség által elkövettetnek, de nincsen eszem ágában sem 26