Képviselőházi napló, 1896. XII. kötet • 1898. január 18–február 14.

Ülésnapok - 1896-230

192 23o> országos ülés 1898. volt rá, felvett az orvos; a többi pénzzel nem rendelkezvén, ezekről látleletet nem vettek fel. Á dátum szerint megvan a causalis nexus, mert 1897. év deczember hó 23-án lett felvéve és így a tényt eltagadni nem lehet. (Olvassa a látleletet) : f »Hajdú Péter, 48 éves, Otelek községi lakos, ki állító]ag e folyó hó 19-én az ottani csendőrőrsvezető által megveretett, saját kérelmére, e mai napon általam orvosilag megvizsgáltatván és rajta találtatott. 1. A jobb ülgamó környezetén a külbőr húsz czentiméternyi hosszú és húsz ezentiméteruyi széles tériméigén sötétkék színű, kemény tapintató és fájdalmas. 2. A bal ülgumón a külbőr tizenhét czentiméternyi hosszú, tizenöt czentiméternyi széles térimélyén sötétkék színű, kemény tapintató és fájdalmas. 3. A megvizsgált férfi középerős testalkatú, jól táplálva, jelen testi sérülése következtében járkálása megnehezítve, ülni azonban nem képes, egészségi állapota más irányban változást nem szenvedett. Vélemény: Jelen vizsgálatból kitűnik: a) hogy jelen testi sérülések egyenesen külerőmivű be- f hatás és pedig igen valószínű, hogy gömbölyű és kemény testtel ejtett ütlegeknek következményei, b) hogy jelen testi sérülések a megfelelő gyógykezelés és ápolás alatt nyolcz napon belül tökéletesen meggyógyulnak. Kelt Párdányban, 1897. deczember 23-án. Petrovics János, járási tiszti orvos. (P. H.)« Ha tovább kutatunk, látjuk, hogy ezen verések nemcsak a gombok miatt történtek, hanem hogy a csendőrség eléjük tett íveket, hogy irják alá Istenre s a Mindenhatóra, hogy ők többé szoczialisták nem lesznek. Én ezzel a szocziális kérdést felvetni nem akarom, mert meg vagyok győződve, hogy egy másik minisztérium a földmívelésügyi és a kereskedelemügyi minisztérium foglalkozik vele. Azt nem akarom kutatni, mert ennél a kérdésnél az teljesen közömbös, hogy mennyi veszedelmet rejt magában az, hogy ha a miniszter szorítja a kormányt esetleg szigorúbb rendszabályokra. Ez a kérdésre nem tartozik. Nem állhat elő senki azzal, ha ilyen bánásmódot tapasztalunk, hogy erre szükség van, mert azok az egyének épúgy birlalói és birtokosai az alkotmányos szabadságjogoknak; egy jogállamban e tekintetben különbséget nem szabad tenni s azzal sem állhat elő senki, hogy a szocziális mozgalom ilyen meg amolyan veszedelmes, nem pedig azért, mert az az irányzat, melyet a belügyminiszter úr követ — pedig most már tanúiságot meríthetett volna az eddigiekből — minden eredmény nélkül való s nem vezet e nagy kérdés megoldására, hanem ellenkezőleg, napról-napra tapasztalhatja, teljes elkeseredésre ama társadalmi rétegekben s alkalmas ezen február 1-én, kedden. kérdéseknek a rendes mederből való kizökkentésére. A t. belügyminiszter úr magatartása e kérdésben az ellenkező véleményt szülte, a mennyiben azon egyénekbe azt a tudatot kezdi becsepegtetni, hogy ők a magyar államban csak páriák, a jogoknak nemcsak nem részesei, hanem velük szemben rendkívüli és törvénytelen intézkedéseket foganatosítanak, úgy alkotmány-, mint szabadságjogaikat illetőleg. Azt kérdem a t. belügyminiszter úrtól, vájjon mit ért el azzal, hogy a törvényhozás hozzájárulása nélkül, titkos módon, a taktikázás és furfangoskodás egy nemével, a mint majd be is fogom bizonyítani, az egyének bizonyos csoportja s az ország bizonyos területére nézve konfiskálta az alkotmányos jogok egyes csoportjait, így az egyesülési és a gyülekezési jogot s hogy mindenféle kifogásokkal, — a mint arra később rá fogok térni, — elutasítja a társadalom némely osztályait, hogyha szakegyesületet akarnak alakítani. Kérdem, elért-e azzal valamit, — mint módomban volt a múlt költségvetésnél felolvasni, — hogy közegei az ő hozzájárulásával, mert a felebbezések alkalmával módjában van befolyását érvényesíteni, betiltanak nyilvános és ellenőrizhető gyűléseket s ezekkel szemben, statárialis módon, egy kivételes állapotot teremtenek nem nyiltan, mint például Németországban a törvényhozás hozzájárulásával tették annak idején. Ezzel a t. belügyminiszter úr nem ért el semmit, sőt ellenkezőleg nagyon megfigyelendő dolog történt néhány hónappal ezelőtt, midőn egy épen olyan vármegye, a mely telítve van szoczializmussal, Békésmegye, feliratot intézett a miniszter úrhoz, hogy talán mégis czélravezetőbb volna ezen nem törvényes állapotnak megszüntetése épen abban az időben, midőn Tallián Béla, jelenleg t. képviselőtársunk, ott főispán volt. A békésmegyei felirat kívánatosnak jelezte, hogy jó volna ezen kivételes állapot megszüntetése. Mert a mi ürügyet szolgáltatnak a mozgalomban az izgatóknak, az leginkább abban összpontosul, mi e kis jelvényen is rajta van. Azt mondják: a népnek egyrészével szemben kivételes állapotot statuálnak; nemcsak, hogy a parlamenti reform tekintetében a kormány semmit sem kezdeményez és így Magyarország 17 millió lakosa közül csak 800.000' bír választói joggal, pedig a többi is hozzájárul a véradóhoz és a kincstár gyarapításához a közvetett adók alakjában, de azonfelül mindenféle nem is igazolható, faktikus, furfangos módon megfosztják őket legszentebb alkotmányos joguktól. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Régen mondtam már, hogy élczíap-szerkesztőnek kellene lennie annak az úrnak, a ki azokat