Képviselőházi napló, 1896. XII. kötet • 1898. január 18–február 14.

Ülésnapok - 1896-230

230. országos ülés 1898. február 1-én, kedden. I9S a végzéseket szerkeszti a belügyminisztériumban, melyekkel rendesen elutasítják az egyesületi alapszabályok megerősítéseért oda folyamodókat. Soha jobb élczeket nem olvastam. Minden három hónapban valami új ürügy, vagy érv dominál a belügyminisztériumban. A leginkább közbizalomra utalt egyesületek, a részvénytársaságok, nálunk nincsenek korlátozva, azoknak a magyar alkotmány teljes szabadságot biztosított, mert eltérőleg Ausztriától, nálunk a szabad alakulási rendszer fogadtatott el. Nem mondom, hogy a régi engedélyezési keretbe szorítsuk ezeket; csak azt akarom mondani, hogy a szövetkezetek, részvénytársaságok ki vannak véve az ellenőrzés alól. Az egyesülelekkel szemben megNagyta az alkotmány a jogot a t. belügyminiszter árnak, hogy ha nem teljesítik alapszabályszeríí feladatukat, felfüggesztheti, feloszlathatja. Meg is tette a — nem tudom, hány százezer tagból álló — nyomdászegyesülettel és a legnemesebb feladatokat teljesítő ezen budapesti munkásegyesület, a melyről senki sem mondhatja, hogy szocziaüsta egyesület, daczára a tagok sürgetésének, ma sincs visszahelyezve régi állapotába. Feloszlatta a t. miniszter úr a pékmunkások egyesületét is. Ha tehát ily jogokat biztosít egy miniszternek az alkotmány, hogyan történhetik az meg, hogy a t. miniszter úr mindenféle ürügyekkel elejét veszi annak, hogy az állampolgárok egy része egyesületeket alakíthasson és magát nyilvános ellenőrzés alá helyezze? Egy évtized óta nem engedélyez a kormány egyesületeket és nem engedélyez a munkásoknak népgyü'léseket S javultak az állapotok ? Nem ! Az aknamunka annál jobban folyik titkos gyűléseken s az ellenőrizhetlen izgatásoknak hatása annál belterjesebb. És mégis görcsösen ragaszkodik a t. miniszter úr ahhoz, hogy visszautasítja az alkotmányos jogok biztosítékaival körülvett egyesületek alakulását. Eleinte — hogy visszatérjek kiindulási pontomra — az volt az ürügy, hogy a ki oda folyamodott, kapott egy végzést, melyet — itt irományaim között is van egy hiteles szövegű — fel fogok olvasni. (Halljuk! Halljuk!) Itt van például egy eredeti számmal ellátott végzés. Az volt hosszú időn át a gyakorlat, hogy azt mondták az illetőnek: hiszen vau abban a községben egy hasonló czélú és iiányú egyesület; tehát felhívják őket, hogy támogassák inkább a régi egyesületet, az »erők nagyobb csoportosítása kedveért«. Mondja meg a t. miniszter úr — például Ó-Becséről is odafordultak a mezőgazdasági munkások — őszinte ezen végzésben azon kijelentése, hogy azért nem engedélyezi az egyesület létesítését, hogy az erők csoportosításával inkább más egyesületet tartsanak fenn. Ugy-e nem? Világos, hogy komédiát űz KÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. XII. KÖTET. a t, miniszter úr az ilyenféle végzésekkel. De megfelel-e ez a méltóságának ? Itt van például e

gy végzés (olvassa); >Magyar királyi belügyminiszter. 103 773/V. szám. Torontál vármegye közönségének Nagy-Becskereken. Az alakulóban lévő »törökbecsei és aracsi népegyletnek« alapszabályait — tekintettel arra, hogy TörökBecsén és Araeson is létezik egy hasonló czélú és irányú egylet, melynek mindegyikében a fentnevezett egyletetalakítani szándékozók művelődési és társadalmi igényeiket teljesen kielégíthetik — jóváNagyhatónak nem találta.« Mindenki tudja, hogy ezt nem azért nem Nagyta jóvá, hogy a másik egyletet akarná gyarapítani; mert Budapesten, vagy más társadalmi osztálylyal szemben nem érzi magát jogosítva ily erős beavatkozásra, hogy megbírálja, miként alakuljon például egy klub az V. kerületben, a hol szintén már van egy lipótvárosi kaszinó is, vagy a Terézvárosban, a hol van egy VI—

VII. kerületi klub és más hasonló egylet; ott nem tenné meg ezt. Ez tehát nem őszinte elbánás. Azonban ez csak egy bizonyos ideig tartott. Az újabb élez, a mely ma dominál, még sokk;.! érdekesebb. A belügyminiszter úr legújabb alkotmányos viceze, — és ez már igazán vicez, és ezt bizonyára a t. miniszter úr is elismeri, mert az ily végzéseknek egész csomója létezik az országban, — hogy azt mondják, az alapszabályok irálya-, helyesírása- és mondatkötéséből látszik, hogy nem birnak a műveltség azon fokával, hogy egy egyesületet fentartani képesek legyenek. Nem jó lenne, t. belügyminiszter úr, ha akármilyen egyesület tagjai között ilyenféle bírálattal akarná megállapítani, hogy megvan-e bennök a kultúra és művelődés kellő foka még Budapesten sem. Hogy ilyen ürügyekkel, vicczekkel, ilyen minden méltósáságot arezúl csapó érvekkel elutasítson a t miniszter úr az alkotmányos jogban gyökerező kérelmeket: ezt magam részéről még sem helyeselhetem és, azt hiszem, nem helyeselheti a törvényhozás sem, bármilyen nézete legyen is a szocziális kérdés megoldása tekintetében. (Úgy van! Úgy van ! a ssélső baloldalon.) Itt van egy másik végzés (olvassa) : »110.200. szm, V—b. ügyosztály.* — ott ül az a vicczlapszerkesztő. —(Halljuk! Halljuk!) »Magyar királyi belügyminiszter. Pest-Pilis-Solt-Kiskún vármegye közönségének Budapesten. Az alakulni szándékozó »kiskőrösi munkásképző egyletnek* múlt hó 28-án 56.739. szám alatt kelt (Halljuk! Halljuk!) alispáni jelentéssel felterjesztett alapszabálytervezetét, (Zaj. Elnök csenget.) tekintettel arra, hogy ezen alapszabálytervezet, valamint az azt bemutató kérvény nyelv- és mondattani szerkezete, úgyszintén a bennök előforduló helyes25