Képviselőházi napló, 1896. XII. kötet • 1898. január 18–február 14.

Ülésnapok - 1896-230

230. országos ülés 1898. február 1-én, kedden. 191 ez megtörtént és az ottani járási tisztiorvosnak a bizonyítványa. Hogy mi szolgáltatott okot erre a közbelépésre, azt ebben a magánlevélben az illető elmondja. Ott voltak valami egyletben, s az egyiknek a kalapja mellett volt egy jelvény. Én elhiszem, — a mint bizonyára a t. belügyminiszter úr felelné, — hogy ez oly szoczialista jelvény lehetett, a milyen a t. miniszter úrnak is birtokában van, de akármilyen jelvény volt az, ha rajta is volt az, hogy: »Jogot a népnek«, ha rajta volt az is, a mi azon a jelvényen van, melyet a t. miniszter úr nekem mutatott, két összekulcsolt kéz és egy kalapács, ez a munkásegyleteknek jelvényét képezi itt is, másutt is, és képezi — ha talán új ez a dolog a miniszter úr előtt — 30 év óta minden munkás-egylet jelvényét. Ezt a jelvényt mutatja a Németbirodalom kiállításának nagy plakátja, mely a munka dicsőítését akarja jelölni. Rajta van két összekulcsolt kéz, mely a kölcsönös támogatást jelenti, — a munkásnak is szabad egymást támogatni, nemcsak a tőzsdének és a tőkének, — és egy kalapács, tehát ha rajta volt is, ez még egy a törvény határain belül mozgó rendszabály foganatosítására sem alkalmas. Annál szégyenteljesebb a magyar államra, hogy akadnak csendőrhatóságok és csendőrök, kik ma már bízva a hatalom elnézésében és a kormány gyengeségében, visszanyúlnak a tesii büntetés, a testi vesszőzés és boíozás régi tényeihez és nem átallják megszégyem'teni a magyar közállapotokat azzal, hogy a hatóság hozzájárulásával deresre fektetik az embereket, véresre verik őket, megsebesítik, nyomorékokká teszik és lehetetlenné teszik rájuk nézve a kenyérkeresetet is. Ugyanebből az esetből kifolyólag az illető leírja a dolgot, ha méltóztatik, a t. miniszter úrnak szívesen átadom, vagy talán a maga egyszerű, szerény stílusában olvasom fel, s ha ezzel kissé igénybe veszem a t. ház türelmét, (Halljuk! Halljuk!) legyen itt hitelesen konstatálva a tény (olvassa): »Tisztelettel tudatom elvtársaimmal esetünket, hogy 19-én este 6 órakor deczemberben négy csendőr egy esküdttel megleptek, engem, mint Fenyvesi Istvánt és mindent összeszedtek és általuk a község házához kisérettem és utánam Hajdú Pétert ugyanaz este 7 órakor a községi bíró kihallgatta Szabó Istvánt esküdt jelenlétében. Továbbá Szabó Molnár Mihály, Nagy Mihály, Nagy Sándor, Orsó Mátyás az ó-teleki vendéglőben a vendéglős társaságában egy asztalnál ital fölött beszélgettünk, beszélgetés közben az olvasókörből kijött hozzánk Oszláncsi András és Rehák György és a kalapjuknál levő ' gombot bevitte az olvasókörbe és a kör tagjainak bemutatta; visszajövet nagyon helyesnek találta. Utána rövid idő telte után az ó-teleki őrsvezető egy járó csendőr kisérete alatt a korcsmába jött s a korcsmárost felszólította, hogy van-e itt idegen ember. A mint talált is két idegen embert és azok megvizsgálása után az olvasókörbe ment; és onnét égő szivarral jött vissza és minket felszólított, hogy miféle gomb az a kalapunknál és mink bevallottuk, hogy ez nekünk jelvényünk és akkor az őrsvezető saját kefével a kalapról leszedte . , .« — tehát a mit még a Baeh-korszak alatt sem tettek meg, mert akkor is csak a magyar jelleget eláruló szalagot vágták le és az árvaleány hajat tépték le, de a kis jelvényeket még akkor sem bántották . . . Kubik Béla: Jobb idő volt a mostaninál ! Visontai Soma (olvassa a levelet továbl) és minket Szabó Molnár Mihályt, Nagy Mihályt, Nagy Sándort letartóztatva a község házához kisértettek és ottan Korom János községi bíró és Szabó István esküdt jelenlétében egyenkint kihallgatott és a külön kihallgatás után Szabó M. Mihályt elveréssel elbocsátotta és a községi bíró azzal a kivágással Nagyott a csendőrökre, hogy ő Szabó M. Mihályt nem ismeri és a pénztárajtót nyitva Nagyva eltávozott. Esküdünk az egy Isten előtt, hogy semmi lázadás nem volt. továbbá Nagy Mihályt és Nagy Sándort egyenkénti elverés után szabadon bocsátotta. Ezeket a veréseket Hajdú Péter és Fenyvesi István esküvel bizonyítom. Továbbá Fenyvesi István vasalva és Hajdú Péter vas nélkül kifértettek a laktanyára. Hajdú Pétert behívták, Fenyvesi kint maradt, Hajdút mikor verték, Fenyvesi hallgatta, 29-et hallottam és aztán Hajdú kijött, Fenyvesi bementem és kaptam 81-et, a faromra 24, egy a mezít talpomra, tovább Fenyvesi kijött Hajdú ment be, de már akkor számlálhatlan volt a verés, második ízben akkor Hajdú Pétert hazabocsátotta 12 órakor éjszaka ismét Fenyvesi mentem be-és akkor csak a hajamat szaggatták és én is hazamentem fél egykor, továbbá a következő napon Szabó Molnár Mihályt az utczán megtámadták az őrsvezető és a kardját hí húzta és levágással fenyegette, de én engedelmeskedtem, mentem előtte és a nadrág zsebéből egy jelentést elkobozott, miután ő előlük elfutamodott és ő utána szaladt de hogy meddig, azt nem tudom. Fenyvesi István én nem bírtam orvosi bizonyítványt állítani, mert nem volt pénzem. Torma István, Ignácz József eskü szerint tanú, mert látták a verést.« Itt azután leirja azokat a tortúrákat, a melyeken keresztül mentek, itt van egyúttal az orvosi látlelet, melyet egygyel, a kinek pénze