Képviselőházi napló, 1896. XII. kötet • 1898. január 18–február 14.

Ülésnapok - 1896-229

iSÖ. országos ülés 1898. január 31-én, hétfőn. 171 nemesebb emberbaráti eszmék szolgálatában sem zárkózhatunk el. A mi Major Ferencz képviselő úrnak az angyalföldi állami gyógyintézetre nézve felhozott kifogásait illeti, azt hiszem, ő is tudja, hogy ez tizenhat év előtt építtetett; azt azonban, hogy ezt 'ott létesíttették, nem tartom olyan nagy hibának, mert ha egybehasonlítást tesz a Dyugati ezivilizált nagy városokra nézve, látni fogja, hogy — egyrészt azért, mert a nagy városok •szolgáltatják aránylag a legtöbb beteget, más­részt, mert az egyetemi tanítás czéljábói is szükség van arra — mindenütt a nagy váro­sokkal kapcsolatban vannak ilyen tébolydák. A mi pedig azon körülményt illeti, hogy az Angyalföldön a múlt évben mégis egy új igazgatósági épületet kellett emelnünk és a törvényhozás jóváNagyásával egy nagy összeget felhasználnunk, erre elkerülhetetlen szükség volt, mert az épület nagyrósze bedűlőfélben lévén s egyrésze be is dűlvén, rendőrileg abból a la­kásból rövid időn belül való kiköltözés rendel­tetett el. Már pedig, hogy egy elmebeteg-inté­zetnél úgy az adminisztratív közegek, mint az orvosi személyzet is az intézeten kivűl legyen elhelyezve és onnan járjon be, azt, úgy hiszen), maga Major Ferencz képviselő úr sem tartja kívánatosnak és czélszeriínek. De másrészről azon körülményeknél fogva, hogy ott új igaz­gatósági épület emeltetett, még pedig úgy, hogy majdan az akkor méltányos körülmények közt vásárolt telek az itteni telkek árának felszökése folytán kedvezően értékesíthető lesz, az csak nyerni fog azáltal, mert az igazgatósági épület úgy épült, hogy a telek árának emelkedésére csak jótékony befolyást gyakorolhat. Ezek után csak arra kérem a t. képviselő­házat, hogy úgy Buzáth Ferencz, mint Major Ferencz t. képviselőtársaim határozati javasla­tainak mellőzésével, mintán azokra egyáltalán nincs szükség, a tételt a pénzügyi bizottság javaslata szerint elfogadni méltóztassék. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Buzáth Ferencz: T. ház! Szavaim értel­mének helyreigazítása czímén kérek szót. Az igen tisztelt belügyminiszter úr beszé­dem azon részének, mely azon kérdéssel fog­lalkozott, hogy az orvosok aránytalan letele­pedésének bizonyos mértékben vége szakadjon, azt az értelmet tulajdonította, mintha én törvé­nyes intézkedéseket kérnék arra nézve, hogy az orvosok ezen elhatározása és törvényes joga bizonyos tekintetben korlátoztassék. Ellenkező­leg, én rámutattam azon módokra, a melyek legalkalmasabbak volnának azon czél eléréséhez, hogy az orvosok aránytalan letelepedésének vége szakadjon, ami közegészségünknek csak nagy elő­nyére szolgálna. A mi azon összehasonlítást illeti, a melyet a güniőkóros betegségek elfojtásával szemben a belügyminiszter és földmívelésügyi miniszter urak áldozatkészségére nézve tettem, én ezt az ember­baráti érzelmeknek nem oly érteimesésére hoz­tam fel, hogy az emberek oly elbánásban része­süljenek, a minőben az állatok a földmívelésügyi miniszter úr óriási áldozatkészsége folytán ré­szesülnek és a miniszter úr ezen állítását egy­szerűen a hét legrosszabb vicczének vagyok kénytelen deklarálni, (Derültség és tetszés a baloldalon ) Major Ferencz: Szavaim félremagyarázása czímén kérek szót. Az igen tisztelt belügyminiszter jónak látta azon kijelentésemet, hogy a közegészségügyre csak 160.000 forintot áldoz, oly értelemben tenni fel, mely nem felel meg az én intencióm­nak és a valóságnak. Nagyon jól tudta az igen tisztelt miniszter úr, hogy én miért mondtam ezen összeget. Mert én a ragályozó, fertőző betegségek elleni védekezésre fölvett összeget vettem és nem akartam ezt összekeverni azon összeggel, mely az egész költségvetésnek óriási részét teszi, ugyanis a kórházi ápolási díjaknak összegével. Ez is mindenesetre közegészségügyi tétel, de mikor én szavamat felemeltem azon hanyag el­bánás ellenében, a mely épen a ragályozó és fertőző kórokkal szemben követtetik, akkor én­nekem ki kellett tüntetnem azon összeget, mely a tulajdonképeni közegészségügyre, tehát a fer­tőző kórok elleni védekezésre áldoztatik. Ezt óhajtottam az igen tisztelt miniszter urnak megjegyezni. Elnök: Következik a határozathozatal. A költségvetési tételtől tníajdonkép függet­lenül két határozati javaslat adatott be, a me­lyeket egyenkint fogok a t. ház elhatározása alá bocsátani. A tétel maga — tudtommal — nem támad­tatott meg, tehát kijelentem, hogy a ház a költségvetési tételt magát elfogadja. Határozati javaslatot nyújtottak be Buzáth Ferencz és MajorTerenez^képviselő urak. Mél­tóztatnak kívánni, hogy a határozati javaslatok felolvastassanak ? (Nem !) Tehát először kér­dem a házat, hogy Buzáth Ferencz képviselő úr határozati javaslatát ^elfogadja-e, igen vagy nem? (Igen, Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, a kik a javaslatot*elfogadják, méltóz­tassanak felállani. (Megtörténik.) A ház többsége mellőzi a határozati javaslatot. Kérdem továbbá, t. ház, elfogadja-e a Major Ferencz képviselő úr által benyújtott határozati javaslatot: igen, vagy nem? (Igen. Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, a kik a határozati ja­vaslatot elfogadják, méltóztassanak felállani.

Next

/
Thumbnails
Contents