Képviselőházi napló, 1896. XII. kötet • 1898. január 18–február 14.

Ülésnapok - 1896-229

162 229. orBzágos ülés 1898. január 31-én, hétfőn. gyógyszerrendelvények törvényes intézkedésre voltak alapítva és ugyancsak a közegészségi törvény 61. §-a 1. fejezetének 6. §-a világosan foglalkozik ezzel a kérdéssel és megjelöli, hogy az országos alapra tett gyógyszerrendelések mily módozatok mellett történjenek, ez tehát nem volt törvényellenes dolog, sőt ellenkezőleg ezen intézkedés benn van a törvényben. De föltéve, hogy nem úgy volna, t. képviselőház, akkor is vannak a törvényességen kivtíi még egyéb szempontok is. Hol maradnak a humánus szempontok ? A t. belügyminiszter úr fontos közegészségügyi érdekek megvédését egyenesen a társadalom körébe utalja. Mi jogon követeli a t. miniszter úr, hogy ez anyagi áldozatokat hozzon, a mikor maga a belügyi kormányzat, maga az állam, ez a legfőbb társadalmi és erkölcsi tényező, az emberi szempontok előtt oly ridegen elzárkózik. (Igaz! Úgy van! a halóidalon.) Mielőtt beszédemet befejezném, t. ház, a gyógyszerészetiéi kívánok még foglalkozni. Röviden azért, mert e törvény revíziója napirenden van s így lesz alkalmam arra, hogy nézeteimet ezen a téren bővebben kifejezhessem. A magyar gyógyszerészek válságos helyzetét elsősorban annak tulajdonítom, hogy azon faktorok, a melyek hivatva vannak a gyógyszerészet Ügyeinek az elbírálására, nem bírnak a szükséges szakértelemmel és épen azért, t. képviselőház, a gyógyszerészeti ügyeket megfelelőleg elbírálni képesek nem lévén, intézkedéseik nincsenek összhangban a gyógyszerészet vitális érdekeivel, A gyógyszerészet egy speeziális szaktudomány, a melynek ismeretével csak az bírhat, a ki azt műveli. Alkotmányunk helyreállítása után a belügyminiszter a közegészségi osztály szervezésével ezen körülményt figyelmen kivül Nagyta és az 1876 ; XIV. törrényezikk megalkotásával a gyógyszerészeinek a gyógyszerészeti ügyekre való befolyását teljesen kizárta, Miután a belügyminiszter Urak rendesen nem szakemberek, a készen talált helyzeten nem változtattak és így az az anomália állott elő, hogy a gyógyszerészetet érdeklő ügyekben a belügyminiszter úr nem a hivatásunkat betöltők véleménye alapján intézkedik. Mert, t. ház, az orvosi szakpályán lehet valaki bármilyen nagy kapaczitás, a gyógyszerészet teljes ismeretével nem bírhat, mert e két pálya csak annyiban azonos egymással, mert mind a kettő a közegészségügy érdekét szolgálja, de működésük egymástól^ teljesen eltérő és külön ismeretet igényel. így van a magyar gyógyszerészet nagyfontosságú ügye mások szeszélyeinek önkényének és befolyásának alárendelve. Elismerem, hogy most a törvény létesítése alkalmával a t. belügyminiszter úr a magyar gyógyszerészeti testöletnek a véleményét kikérte, de egyáltalában nem remélhető, hogy az kellő figyelemben fog részesülni, mert azt a véleméi^t elfogultsággal fogja Nagyni a miniszter szakközegeinek laikus felfogása. így azután bármilyen melegen érdeklődik is a miniszter a gyógyszerészek iránt, sikert elérni nincs reménységünk, mert egyáltalában nem remélhetjük azt, hogy a belügyminiszter úr szakközegeinek felfogása alól magát emauczipální képes legyen. Ugyanazért az új gyógyszerészeti törvénynek azon alapon kell szervezve lenni, hogy a gyógyszerészek ügyeire nézve bizonyos befolyás gyakoroltassák, a mi csak akkép volna elérhető, hogyha a gyógyszerészeti törvény a gyógyszerészeti kamara bázisára volna építve és így a kamara hatáskörébe utaltatnék egyes olyan jogoknak gyakorlása, a melyek az államra és az állam érdekeire sértők nem volnának. Az új gyógyszerészeti törvény azonban ha nem ezen az alapon lesz szervezve és hozzá még a gyógyszerészeinek azon fontos anyagi érdeke, hogy a személyjogú gyógyszertárak jogátruházásának jelenlegi korlátoltsága bizonyos mértékben kiterjesztessék, akkor az új gyógyszerészeti törvény a régitől lényegileg különbözni nem fog, legfeljebb betűjében fog eltérni s a belügyminiszter úr nevéhez nem fűződhetik egy törvényalkotás, a törvénytárunk azonban egy férczmunkával lesz gazdagabb. Nem Nagyhatom említés nélkül az új gyógyszertár árszabványának készítése körűi követett eljárást sem. T. belügyminiszter úr! Az ellen nekem semmi kifogásom nincs, ha a közönséget olcsó gyógyszerrel akarja ellátni, csakhogy annak a czélnak elérésére nem azt a módot használja a belügyminiszter úr, a melyet követ és pedig azért, mert a közönséggel szemben mások anyagi megkárosításával nagylelktísködni nem lehet,

1 A jelen' esetben ez nem is czélszerü, mert mindaddig, a mig a gyógyszerészet azon alapon van szervezve, a melyen jelenleg áll, a midőn a szellemi tőke mellett az anyagi érdek is előtérbe van tolulva, akkor megkövetelhetjük joggal, hogy a gyógyszerészek anyagi érdekei is meg legyenek védve. A beteg teljesen ki van szolgáltatva az orvos és a gyógyszerész bizalmának, még pedig ellenőrzés nélkül. A betegnek a gyógyszerész iránt egyetlenegy garancziája van s ez a gyógyszerész vagyoni és erkölcsi függetlensége. En gyógyszerész-pályámon szerzett hosszas tapasztalataim alapján állíthatom, hogy a t. belügyminiszter urnak a gyógyszerészeti árszabvány készítése következtében ez a tényező már hibázik. S így a közönségnek a gyógyszerészeti intézménynyel szemben bizonyos mértékben már joga van bizalmatlansággal viseltetni. Elérjük-e