Képviselőházi napló, 1896. XII. kötet • 1898. január 18–február 14.

Ülésnapok - 1896-229

22». országos ílWs 1898. jarniár 81-éa, hétfSn, 163 tehát a czélt, melyetat.belügyminiszter úr elérni óhajt? Az államnak vannak jogai, de kötelességei is. A jogokkal visszaél ni, ä kötelességeket meg nem teljesíteni nem szabad. (Úgy van! balfelől.) Ma a gyógyszertár lieti kiadása kétszer annyi, mint ezelőtt tíz évvel, jövedelme pedig barmineznegyven százalékkal kevesbedett. Ha a lakosság és az ország fokozatos gyarapodása meg is van, ez nem a létező gyógyszertárak forgalmát növeli, hanem új gyógyszertárak felállítására szolgál alapúi. E mellett a gyógyszerésznek társadalmi állásánál fogva, a mai viszonyok között ép oly nehéz a helyzete, mint a társadalom többi osztályáé; s a megélhetés nehézségét elismerni mindenkivel szembén, csak a gyógyszerészszel szemben nem, ez nem igazságos eljárás. Ne kényszerítse tehát a belügyminiszter úr a gyógyszerészetet letérni a becsület és a megbízhatóság útjáról, hogy így ezen, alig megerősödött modern közegészségügyi intézmény bizalmatlanságot keltsen maga iránt; mert a gyógyszerész társadalmi állásánál fogva is joggal megköveteli, hogy felelősségteljes működése méltányolva és anyagi érdekei megvédve legyenek. (Helyeslés a baloldalon.) Én tehát igen-igen kérem a t. belügyminiszter urat, hogy a gyógyszerárszabványt újabban elkészíttetni és itgy a közönség, mint a gyógyszerészek érdekeinek kellő figyelembevételével megalkotni szíveskedjék, (Helyeslés a baloldalon.) T. képviselőház! Összefoglalva a mondottakat, világosan kitűnik, hogy közegészségügyünk terén nagy mulasztások vannak. A belügyminiszter úr maga tudja és átérzi közegészségügyünk jelen helyzetének tarthatatlanságát, és jelentésében már is menekülni kivan a felelősség súlya alól; már pedig ez alól kibújni nem lehet, mert a közegészségügyről szóló Í876 : XIV. törvényezikk 1. §-a értelmében a közegészségügy a belügyminiszter úr kormányzatának hatáskörébe tartozik, övé a felügyelet, tehát a felelősség is. Nem hiszem, hogy legyen a törvényhozásban egyetlen egy képviselő úr is, a ki, ha a pártkötelék lidéreznyomása alól feloldja magát, a belügyminiszter úr közegészségügyi politikáját helyeselhetné, az egy pénzügyminiszter úr kivételével, de ő sem emberiségi szempontból, hanem pénzügyi szempontból, mert a t. belügyminiszter úr közegészségügyi politikájának eredményéül tekinthető az az óriási nagy halálozási szám, és ezzel szemben a pénzügyminiszter úr Nagyatéki illeték czímén igen szép milliókat vehet fel a költségvetésbe. Perczel Dezső belügyminiszter: Ez jó vicez, humánus vicez! Buzáth Ferencz: Én az állami omnipotencziának barátja nem vagyok, de közegészségügyünk nagy reformja elől többé kitérni nem szabad, És mi is állhat ennek útjában? Hiszen Arányi Miksa és Lánczy Leó t. képviselő urak az ország anyagi helyzetét rózsás színekben tüntették fel; ha tehát az ország anyagi helyzete ily rózsás, akkor az annyira szükséges ezen nagy reform elől kitérnünk nem szabad. De e nagy czélok megvalósítását én a t. belügyi korményzatunktól nem várhatom, mert ahhoz a bölcseségnek bizonyos foka kívántatik; már pediglen a bölcseségnek még szikráját sem vagyok képes felfedezni — még nagyító üvegen keresztül sem — a belügyi kormányzatban. Én tehát a t. ház bölcseségére appellálok, s kérem, hogy a nemzeti fejlődés és az ország lakosaínak jól felfogott érdekéből a közegészségügy nagyfontosságú kérdését felkarolni és megvalósítani szíveskedjék. Addig is, t. ház, míg ez bekövetkezik, mivel az 1876 : XIV. törvényezikk 8. és 9. §-ai értelmében a közegészségügygyei szemben az államnak kötelességei vannak, a mely kötelességeket még eddig ezen törvény megalkotása óta sohasem teljesített, hanem az előtt mindig kitért: ennek következtében van szerencsém a következő határozati javaslatot beterjeszteni (Halljuk! Halljuk!) Olvassa): »A képviselőház utasítja a t. belügyminiszter urat, hogy az 1876 : XIV. törvényezikk 8. és 9. §-ainak megfeleloleg, a körorvosi állások betöltése és egyéb közegészségügyi intézkedések megtétele czéljából a törvényhozás elé sürgősen javaslatot terjeszszen.« (Helyeslés a baloldal hátsó padjain.) Ajánlom határozati javaslatomat a t. háznak elfogadásra. Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újra megnyitom! Lakatos Miklós jegyző: Major Ferencz ! Major Ferencz: Engedje meg a t. ház, hogy ezen felette fontos kérdéshez én is hozzászólhassak ; mert nem lehet tagadni azt, hogy a közegészségügy úgy nemzetgazdászati, mint talán kulturális szempontból is, egyik legfontosabb kérdése államháztartásunknak, s lehet mondani, alapja jövő felvirágzásunknak. Mégis mit látunk, t. ház? Azt látjuk, hogy a mi kormányzatunknak ma is úgy, mint a múltban, mindig a közegészségügy volt mostoha gyermeke. A midőn áttekintünk ezen félmilliárdos költségvetésen, a tulajdonkópeni közegészségügyre nem találunk benn 160.000 forintnál többet. Már pedig azt hiszem, hogy a közegészségügy elsősorban állami feladat, mert a társadalomtól nem lehet azt megkövetelni, hogy a jelen M*