Képviselőházi napló, 1896. XII. kötet • 1898. január 18–február 14.

Ülésnapok - 1896-229

158 229. országos ülés 1898. január 31-én, nétfdn. forintos bevétele és az a nagy szellemi erő, a mely a közegészségügy terén a rendelkezésünkre áll, képtelenek azon nemes hivatásuknak a betöltésére, a melyre egy ezivilizált állam egészségügye méltán igényt tarthat. Mi értelme van orvosi egyetemeinknek és hasonló közoktatásügyi intézeteinknek, ha az ott nye^t szakértelem ég szaktudás nem használtatik ki eléggé a szenvedő emberiség érdekében? (Élénk helyeslés a baloldalon.) Pedig, t. képviselőház, hogy nem használtatik ki, arról a nainisz téri jelentés bő bizonyítékot szolgáltat, mert a közegészségügyünk terén mutatkozó némi haladás és a létesített modern intézmények legnagyobb része mondhatjuk a vagyonosabb osztály érdekeit képviseli, a szegényebb rész pedig marad az ő elNagyatottságában. A kormányzati politika bölcseségéuek volna feladata az így támadt aránytalanságokat eloszlatni, ott, a hol a sors által sújtott osztály magán segíteni képtelen, ott az államnak kell segítenie. Az állam nem mondhatja azt, hogy nincs anyagi ereje, a szegény, vagyontalan osztályt a közegészségügyi intézkedések áldásaiból kizárni nem szabad, mert ezt megköveteli a nemzeti érdek is. Mert hiszen a mi a múltban az emberek között megszokássá vált, azon ma a fokozódó műveltség és a finomuló érzék megbotránkozik. A rendőrállam elkerüli és eltakarja a nyomort, de nem gondoskodik a sebek gyógyításáról s így válik a kóros anyagok melegágyává, és midőn azután a veszedelem bekövetkezik, az nem respektálja a társadalmi válaszfalakat, mert míg egyrészt a kunyhókban gyalulatlan koporsó felett gyertyafénynél virrasztanak az árvák, ugyanakkor a fényes paloták lakói is gyászolnak. Egy példa annak bizonyítására, hogy a közegészségügy nem közönyös dolog, hanem állami érdek, közérdek, melyet érdeme szerint kell elbírálni, ha csak az országot veszélynek.kitenni nem akarjuk. (Helyeslés a baloldalon.) T. ház! Az ország közegészségügyét az 1876: XIV. törvényczikk szabályozza, nem mondom, hogy ez a törvény ki nem terjeszkedik a közegészségügy minden ágazatára, és mégis elsősorban e törvényben látom közegészségügyünk mostani szomorú állapotának egyik tényezőjét. Mert megalkotói abba a hibába estek, hogy a közegészségügy összes teendőit és feladatait a községek hatáskörébe utalták. És ebben van azután a bajnak lényege; mert ennek költségei a községekre nehezülnek, holott az állami egyéb terhek viselése által azok már úgy igénybe vannak véve, hogy a közegészségügyre a legcsekélyebb áldozatokat sem hozhatják meg. A baj okát tehát abban látom, hogy az 1876: XIX. törvényczikk megalkotása óta soha végrehajtva nem volt. A t. miniszter úr a múlt évi költségvetés tárgyalása alkalmával kinyilatkoztatta, hogy ezen törvényt megváltoztatni nincsen szádékában. Én értem a belügyminiszter úrnak idegenkedését e törvény megváltoztatásától, mert igen jól tudja, hogy ezt csak úgy lehetne keresztül vinni, hogy a megterhel tété s az állam és a községek között megoszlanak, mert e nélkül hiába való minden törekvés arra, hogy csak némi javulást is érhessünk el. Csakhogy a modern intézmények már annyira igénybe veszik az állam összes erejét, hogy a rendes évi költségvetésből törlik és beszüntetik még azt a parányi áldozatot is, melyet közegészségügyi ezélokra eddig felvettek, így például az állami anyakönyvvezetés 103 000 forint, a csendőrség tételénél 300.000 forint kiadási többlet szerepe], mig a járványok elfojtására, a melynél 2 évi költségvetés tételei szerint eddig 85.000 forintot költöttünk, a múlt évi költségvetésben már csak 25.000 forint volt felvéve, az idén pedig már 15.000 forintra van redukálva és pedig akkor, mikor a miniszteri jelentés is azt bizonyítja, hogy a heveny fertőző betegek száma nemhogy apadt volna, hanem mindinkább nagyobb mérveket öltött és a betegségek mind nagyobb pusztításokat visznek véghez. T. ház! A községek a rajok nehezedő teher következtében mind szűkebb körre kénytelenek szorítani a közegészségügy istápolását. így válik a közegészségügy mindinkább alsóbbrendű kérdéssé, mikor pedig annak elsőnek kellene lennie. Mert a közegészségügy érdeke összejátszik az ország anyagi, erkölcsi és szellemi felvirágoztatásával, tehát oly fontos tényezőkkel van összeforrva, hogy azok elhanyagolása a nemzeti fejlődés minden ágazatára bénítólag hat. Hogy a közegészségügy nemzetgazdasági szempontból is milyen fontos tényező, arra nézve legyen szabad egy példára reámutatnom. Nem régiben volt, mikor a t. ház foglalkozott a kereskedelmi miniszter úrnak egyik javaslatával, a melynek értelme az volt, hogy a máramarossziget-kőrösmezei vasút építése alkalmával a kolerajárvány alkalmával felmerült vis major alapján a vállalkozók 2 millió forintnyi kárpótlást kértek. Hát t. ház, nem mondom, hogy a járvány kikerülhető lett volna, hanem azt egész határozottsággal állíthatom, hogy ha közegészségügyi törvényünk nem csak külsőleg s formailag volna keresztülvive és a mocsaraknak, posványoknak lecsapolása iránt az intézkedések nem akkor tétetnének meg, mikor a baj a nyakunkon van s akkor is a költségek előteremtésére nem folynának a megye és a belügyminiszter között diplomáeziai tárgyalások az utolsó perczekben is, a mikor a késedelmezés óriási veszélyt rejt magában; tehát mondom, t. báz,