Képviselőházi napló, 1896. XII. kötet • 1898. január 18–február 14.

Ülésnapok - 1896-229

239. országos ülés 1898. január 31-én, hétfőn. 157 zött a betegségek legöldöklőbbje, a gümőkór ellen küzdjenek. (Igás! a szélső baloldalon.) Ezen küzdelem egyik eszköze, t. ház, az, hogy a gümőkóros betegek más betegektől és lehetőleg az egészségesektől is elkülönítessenek és külön e czélra szolgáló szanatóriumokban kezeltessenek. Hogy ezen eljárásnak sikere van, azt adatokkal lehet bebizonyítani. így például a hires gorbersdorfi szanatóriumban ápolt tüdőbetegek 266°/o meggyógyult, 67°/o-a javul és a halálozás 6-4°/ora szállt le. Ezzel szemben, t. ház, a közkóiházakban ápolt tüdőbetegek gyógyulási aránya sokkal kedvezőtlenebb számokat mutat fel, így péidáúl a berüni Charitéban ápolt tüdőbetegeknek csak 38-8°/o-a javult, ellenben 49'7°/o-a meghalt. Hazánkban is megindult a mozgalom, hogy szegény tüdővészesek számára társadalmi úton legalább egy szanatórium létesíttessék. A belgyógyászatnak egyik legkiválóbb képviselője és a törvényhozás másik házának tagja, dr. Korányi Frigyes egyetemi tanár áll ezen mozgalom élén. A legmélyebb hálával és elismeréssel kell megemlékeznem a tudós tanár úr buzgó fáradozásairól, de nem csekélyebb elismerést érdemel a t. belügyminiszter úr is, (Mozgás a szélső baloldalon.) a ki felismerve ezen törekvés fontosságát, a ezél megvalósítását 20.000 forinttal segélyezte. T. ház! A szanatóriumok egyedül nem ele gendők a gümőkór elleni küzdelemre, mert ha fel is lehetne tételezni azt, — a mi nem valószínű — hogy annyi szanatóriumot lehetne építeni, a mennyi az összes tüdővészesek elhelye zésére szükséges: a czél nemcsak az, hogy mentől több beteget megmentsünk az életnek, visszaadjunk a családnak és hazának, hanem a főtörekvést az kell, hogy képezze, hogy leszállítsuk a megbetegedések számát, (Ügy van! jobhfélöl.) hogy ezen úton iparkodjunk gátat vetni a betegség pusztításának. Ezt a ezélt, t ház, leginkább közgazdasági és kulturális eszközökkel lehet elérni, és itt látható leginkább a közegészségügy érintkezése és szoros kapcsolata a közgazdasággal és kultúrával. A nép anyagi helyzetével, ezzel karöltve lakásviszonyainak, táplálkozásának javítása, a nép értelmi fokának emelése, ezzel kulturális szükségleteinek fokozása és legfőképen a gyermekek észszerű testi és szellemi nevelése képezik azokat az eszközöket, a melyekkel a gümőkór ellen sikerrel küzdhetünk. Nem akarva továbbra igénybe venni a t. ház becses figyelmét (Halljuk! Halljuk!), még csak a t. belügyminiszter úrnak vagyok bátor elismerésemet kifejezni, azon gyors és erélyes intézkedéseért (Helyeslés jobbfelöl, derüllség a balés szélső baloldalon.), a melylyel legutóbb a fővárosi vízvezeték mizériáinak és hibáinak megvizsgálását elrendelni méltóztatott. Lakatos Miklós jegyző : Buzáth Ferencz ! Buzáth Ferencz : T. képviselőház! Az ország közegészségének ügyét megvizsgáljuk, és ha azt a vaskos könyvet elolvassuk, a melyet a t, belügyminiszter úr az országgyűlés tagjai közt szétosztatott s ha az 1896. évi közegészséget állítjuk szemeink elé, szomorúsággal tölthet e] mindnyáiunkat, mert nem kevesebb, mint félmillió halálozásról van ott szó. Az 1867: XIV. törvényczikk 165. §-a értelmében minden évben készíttetnek ilyen jelentések, (Zaj a jobboldalon. Halljuk! Halljuk! a bal- és szélsőbaloldalon. Elnök csönget.) és épen azért nem fojthatom vissza a megdöbbenést a fölöst, hogy az ország közegészsége ügyében tett kormányintézkedések oly csekély értékűek, hogy azokat számbavehetőknek elismerni nem lehet. Épen azért, az ily mostoha sorsban létesített közegészségügy terén a mulasztások következtében úgy összetorlódott a teendők halmaza, hogy foltozgatásokkal nem, hanem csakis radikális eszközök s nagy anyagi áldozatok folytán érhetünk czélt. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Az igaz, t. ház, hogy a közegészségügy nincs befolyással a kormány politikai életére és talán e körülménynek tudható be az a közöny, hogy a közegészségügy a kormány, sőt a pártokai is oly hidegen érinti, már pedig a liberális párt a haladást tűzi zászlajára és folytonosan tetszeleg a cziviíizáczió jelszavával és törvényt alkot nem az élet szükségletei, hanem a modern államberendezés követelményeinek; (Ügy van! Úgy van! a baloldalon.) s önök, kik itt elsősorban a fényes főváros palotasorait tekintik csupán, önöket elkápráztatja a fény és a pompa, a mely szemük elé tárul s elfeledteti önökkel azt a sok nyomort, szenvedést és bánatot, a melyről tudomást nyújt a könyvnek olvasása. (Helyeslés balfelől.) T. képviselőház ! A modern államberendezésnek alapfeltételeit én nem a külsőségekben, hanem az életszükségletnek minden irányú figyelembevételében találom. A modern állam nem tesz és nem tehet különbséget az ismeretek között, hanem egyenlően és minden irányban fejleszti azokat, mert csakis így lehetnek az emberiségre nézve áldásthozók. Állami életünk azonban nem ezen az alapon van szervezve, mert egy irányban fokozni a fejlődést a végtelenségig, a másik részt pediglen ott Nagyni az ő fejletlenségében: ez támasztja a kettejük közötti ellentéteket, boldogság és megelégedés helyett boldogtalanságot és elégedetlenséget kelt. Hát lehetséges e az, t. ház, hogy az ország 17.000 községének összes anyagi és erkölcsi ereje, állami költségvetésünknek ötszáz millió