Képviselőházi napló, 1896. XII. kötet • 1898. január 18–február 14.

Ülésnapok - 1896-227

227. országos ülés 1898. január 28-án, pénteken. 123 nak történni akként, hogy a szólásszabadság nagy érdeke meg legyen őrizve és a parlament is megadja azt a lehető védelmet úgy a kívülállóknak, mint a parlament tagjainak. Ez az, t. ház, a mit mégegyszer ismételnem kellett. (Helyeslés.) Rakovszky Mván: T. ház! Személyes kérdésben kérek szót. A t. előadó ár kijelentette, hogy semmi személyes éle az ő kijelentésének nincsen, mégis kegyesen jónak látta azt a kettős felelősséget hangsúlyozni, a mely alatt valamennyien állunk. A t. előadó úrnak bátor vagyok azt juttatni emlékezetébe, hogy én e házban sem leczkét adni nem akarok, sem senkitől leczkét a tisztességből el nem fogadok. A másik kérdésre nézve, hogy mi vezérelt engem, az vezérelt, hogy itt egy czikk jelent, meg teljes névaláírással. Sem a kormány, sem az illető, a ki ellen a legsúlyosabb vádakat a ezikkből fel nem olvastam, nem mozdult, mely vádak oly természetűek, hogy az olvasásánál a vér szökött az arczomba, oly természetűek, hogy önérzettel bíró férfi egy perezig sem tűrheti, mert ezt nyilvános állásomban a közmorál, köztisztesség és becsület nevében elhallgathatónak nem találtam, (Helyeslés a baloldal hátsó padjain ) Perczel Dezső belügyminiszter: T. híz! Midőn az iménti szünet alatt a táblára egy pillantást vetettem és a főispánok tételénél Rakovszky István képviselő úr nevét a felirottak közt megpillantottam, ismervén Rakovszky István képviselő úr Szalavszky-fóbiáját, nem késtem a naplónak azon múlt évi kötetét behozni, a hol a ma ismét ventilálni jónak látott ügyet előhozta. De nemcsak ezt az ügyet, nemcsak a »Hazánk« czikkét hozta fel, hanem hivatkozott a felsőbbbírósági határozatra is . . . (Felkiáltások a szélső baloldalon: A csikkben van! Üem Ö mondta!) Jól tudom, hogy a czikkben van; de úgy látszik, azért emberismeretem nem csalt, a naplóra csakugyan szükség van. Igaz, hogy a beszéd után, vagy a felolvasás után, vagy mondjuk a beszéd és felolvasás után Rakovszky István képviselő úr jónak látta hozzátenni, hogy magáévá nem teszi azt, a mit felolvasott. (Felkiáltások a bal- és széls'ó baloldalon : Szükségtelen! Alá van irva!) De ha nem teszi magáévá, akkor hogyan tud arra egy kérdést alapítani, hogyan tudja a belügyminiszter figyelmét erre felhívni? (Nagy zaj és mozgás a bal- és szélső baloldalon. Elnök csenget.) Hát, t. ház, ezekre a dolgokra nézve a házban ismételten kerültek elő vádak, (Halljuk! Halljuk!) előhozta ezen dolgokat. Kubina József képviselő úr tavaly iaterpeíláczió alakjában s erre az interpelláczióra adott válaszomat a ház tudomásul vette. Tehát a mikor én most hivatkozni akarok arra, a mit már elmondottam a háznak, akkor én nem a SzalavSzky nyilatkozatából tudom azt, a mit tudok és a mit a háznak tudomására hozok, hanem én az iratok betekintése után sőt egy okiratot, a mely erre a dologra vonatkozik, akkor fel is olvastam. De nem akarok most ismétlésekbe bocsátkozni, (Zaj a bal- és szélső baloldalon.) hanem tessék bátor felolvasni egy passzust, még pedig Polónyi Géza t. képviselőtársamét, a kiről pedig nem mondható, hogy a kormány iránt elfogultsággal viseltetnék, (Közbeszólások a szélső baloldalon: Nem erre vonatkozik!) melyben igenis hivatkozás történik azon állításra, hogy a felső bíróság azért mentette fel Szabivszkyt, mert elkésetten adatott be a vádlevél. (Közbekiáltások a szélső baloldalon: Nem erről van szó!) Elnök (csenget) : A képviselő uraktól minduntalan azt hallom, hogy nem erről van szó. (Fölkiáltások a szélső baloldalon : Igazunk van ! Nagy zaj. Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Hiszen a képviselő urak ezt elmondhatják, (Nagy saj a szélsőbaloldalon.) a képviselő urak előtt nyitva áll az út a beszédre, felirathatják magukat. Szalay Károly: A párthatározat az, hogy ne beszéljünk! Tehát nincs nyitva az út. (Általános, élénk derültség) Elnök: A képviselő urak tudják, hogy hozzá lehet majd szólani a dologhoz; tessék meghallgatni minden szónokot, jelenleg a miniszter urat. (Halljuk! Halijuk! a jobboldalon.) Perczel Dezső belügyminiszter: Hát, t. ház, az a passzusa pedig Polónyi Gréza t. képviselő úr múlt évi január hó 29-én tartott beszédének, a melyre én most szükségesnek tartom, hogy hivatkozzam, következőleg szól (olvassa): >Most pedig egy másik kérdésről akarok szólni. A belügyi tárczának mindenesetre egyik kimagasló pontja a rendszer szempontjából a főispáni instituczió. A politikai bizalmon kívül egy miniszterrel szemben az egyéni bizalom inertekére is lényeges befolyással bir, ha az általa kezelt instituczió esetleg olyan súlyos hibákat tárna fel, a melyek a becsület szempontjából is kifogásolhatók. Én meglehetős hosszú időt töltöttem már politikai küzdelmekben itt e házban, és sohasem szoktam kíméletes lenni előttem igazolt bűnökkel szemben, de ép annyira rigorózus vagyok abban a tekintetben is, hogy a ki közpályát tölt be, az ne legyen igazságtalanságoknak kitéve, különösen a képviselőházban, hol egyénileg magát nem védheti mindig. Nem közönséges dolog tehát az, hogy ha egy volt államtitkárról és jelenleg funkczionáló főispánról olyan vádak emeltetnek a belügyi kormányzattal kapcsolatosan, hogy ő okirathamisítás, csalás és nem tudom miféle visszaélés miatt vád alatt áll. Sajnálom, hogy a teg16*