Képviselőházi napló, 1896. XII. kötet • 1898. január 18–február 14.

Ülésnapok - 1896-227

124 227. országos ülés 1898, január 28-án, pénteken. napi napon nem volt szerencsém az ülésen jelen lehetni; de mert a lapokból értesültem arról, hogy Kubina József képviselő úr a tegnapi nap folyamán egy főispánnal szemben azt a vádat emelte, hogy okiiatbamisítás, csalás és ügyvédi visszaélés miatt ellene folyamatban volt bűnügyben csakis elévIllés miatt szüntették meg az eljárást, mivel nekem az ügyről a legilletékesebb és legközvetlenebb tudomásom vau, kötelességem ez irányban tájékoztatni a t. képviselőházat és kötelességem már előzetesen ÍB bejelenteni, hogy a t. képviselő úr a tényállásnak csak felét mondotta e!, a mi által oly gyanúba kevert egy közpályán működő férfiút, mely alkalmas arra, hogy becsületessége iránt a mi tiszteletünkben bizonyos csökkenés álljon be, holott, ha a t. képviselő úr a valódi tényállást ismerve, annak másik felét is elmondja, nyomban homlokegyenest ellenkezőjéről győződött volna meg a t. képviselőház, a mit ő itt elmondott.* Hát, t. ház, én is, nem csupán mondásokból, nem csupán előadásokból és nyilatkozatokból, hanem az iratokból, a melyeket magam elé kívántam, a melyek elém terjesztettek, tájékoztatom a t. házat, és hogy ha már a t. képviselő úr nem vett magának annyi fáradságot, hogy előbb tájékoztassa magát, őt is tájékoztatom. Talán úgy megkímélem mind Őt magát, mind azt a férfiút, a kit megtámadott, hogy jövő esztendőre még egyszer felmelegítse ezt az ügyet. (Helyeslés a jobboldalon. Halljuk!) Az iratokból tekintettem be mind a két tigyet, úgy a Takáes-félét, mint a Liszy-félét és meggyőződtem, hogy egyikben sem terheli a legkisebb visszaélés vagy gyanú Szalavszky főispánt. T. ház! (Zajos közbekiáltások balfelöl: Nem arról van szó! Közbeszólások jobbfelöl: Hát miről ?) Ilyen dolgokat lehet vakmerően ismételve felhozni, lehet az illetőnek nyilatkozata és a tényállás ignorálása által felszínen tartani, támadásképen mindig megújítani, de, azt hiszem, elzárkózni az igazság ereje elől esnem venni tudomásul a meggyőző indokokat, (Zaj balfelöl.) ez alig egyeztethető össze a képviselőház felelősségével. A felvetett konkrét kérdésre azt válaszolom neki, hogy igenis teljesen méltónak és alkalmasnak tartom Szalavszkyt arra, hogy a főispáni állást betöltse, (Élénk helyeslés és éljenzés jobbfelöl.) a mint erről nemcsak ezen szavakból, hanem a múlt év alatt tényekből is volt alkalma a képviselő urnak meggyőződni. Ez az, a mit neki férfiasan, egyenesen válaszolni kötelességem. (Élénk helyeslés jóbbfelől. Zaj a baloldalon.) Rakovszky István: T. ház! Félremagyarázott szavaim és személyes megtámadtatás czímén kérek szót. A t. belügyminiszter úrral egyben találkozunk: mi mindketten jól ismerjük egymást, a t. belügyminiszter úr az én Szalavszky-fóbiámat, én azt, hogy a hol visszaélések vannak, ezeket takarja. (Zaj jobbfelöl.) A t. miniszter úr nekem valamit imputál, a mit én nem mondottam. Itt egész más esetről volt szó. A czikk megjelent, kérdés, indítottak-e ezen czikkek ellen sajtópört. (Helyeslés balfelöl.) Legyen megengedve egyszersmind a t. belügyminiszter úraak egy bókot is mondanom. Valahányszor a t. belügyminiszter úr itt felszólal az ellenzéki képviselőkkel szemben, nagyon élénken emlékeztet ő engemet Angliának egy nagy államférfi ára, II. György és III. György miniszterére, gróf Chathamre. Ékesszóló, nagytehetségű államférfi volt, ritka czinikus és ha a parlamenttel szemben állt, a legkihivóbb modorral viseltetett. Hogy a t. belügyminiszter úrban lord Chathamnek csak kitűnő jó tulajdonságai összpontosulnak, a nagy tehetség és ékesszólás, ezt a többséggel együtt készségesen elismerem, és csak ennek köszönhető, hogy a t. belügyminiszter úrral nem történt meg, a mi megtörtént gróf Chathammel. A mikor egyszer szokatlanul hevesen, hetykén felelt a parlamentben, azt felelték neki: Még fog a parlament eszközökkel rendelkezni, hogy egy hetyke miniszter hetvenkedéseivel leszámoljon. (Nagy derültség jóbbfelől. Élénk helyeslés a baloldal hátsó padjain.) Hock János jegyző: Sima Ferencz! Sima Ferencz: T. ház! (Zaj. Halljuk! Halljuk I) Azt hiszem, hogy a belügyminiszter úr nyilatkozata a szóban levő kérdést erkölcsileg nem hogy szanálná . . . (Nagy zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Sima Ferencz: T. ház! Mondom, hogy a belügyminiszter úr nyilatkozata a Szalavszky főispánnal szemben fenforgó síijtótámadást, habár egyik ellenzéki képviselő urnak igazolása mellett teszi is ezt, nemcsak hogy nem rendezi, de a parlamentnek jogos kritikáját annál inkább provokálja. Mindenekelőtt, mielőtt ennek a kérdésnek érdemi tárgyalására térnék át, az ezen kérdés felvetése alkalmából felmerült házszabálytárgyalásokra kell némi tekintetben áttérnem. Én úgy fogom fel a képviselő úr helyzetét a parlamentben — tekintettel a házszabályok ide vonatkozó rendelkezésére — hogy igenis csak a háznak a tagjait, a háznak a méltóságát nem szabad a tanácskozásba bevont kritikával megsérteni; hanem hogy egy képviselőnek ne álljon jogában épen az állami adminisztráczió terén a legmagasabb polczon ülő hivatalnok magaviseletét, s az azzal szemben fenforgó erkölcsi kifogásokat a parlamentben ventilálni: ezt tagadom. Ez kötelessége a parlamentnek, és ez elől