Képviselőházi napló, 1896. XII. kötet • 1898. január 18–február 14.

Ülésnapok - 1896-227

22?. országos ülés 1898. jann&r 28-án, pénteken. Hentaller Lajos: Bocsánatot kérek, hogy mégegyszer felszólalok. Akkor, midőn engemet megrótt a mélyen t. elnök úr, teljesen nyugodtan és csendesen viseltem magamat. Máskor, nem mondom, hogy közbe nem szóltam. Elnök: T, ház! Itt ténybeli állításról van szó. Hát én mondhatom a t. háznak, hogy itt egyenesen az én kijelentésemnél kiáltott közbe a képviselő úr. Kubinyi György: Én is igazolom! Hentaller Lajos: Koronatanú Kubinyi György úr mindig! Elnök: Most is közbeszól. (Derültség.) Hentaller Lajos: Most neki szóltam közbe! Elnök : Kérek csendet! Én ajánlom a t. képviselő uraknak, hogy legyenek segítségemre abban, a mit fentartok: hogy a szólásszabadság a legszélesebb körben meglegyen itt a házban; de egyszersmind a szabályoknak is uralkodni kell, mert ha a szabályok nem uralkodnak, akkor az egyesek tetszése uralkodik, az pedig annyi, mint zűrzavar és rendetlenség. (Helyeslés.) Most Rakovszky István képviselő úr óhajtja szavai értelmét helyreigazítani. Rakovszky István: T. képviselőház! A ház mélyen tisztelt elnökének figyelmeztetését köszönettel veszem tudomásai. Én egészen olyan értelemben fogtam fel a dolgot, mint a hogy a mélyen tisztelt elnök úr kívánta; belátom, hiba volt ezt előre nem jelentenem, de úgy akartam eljárni. (Helyeslés.) Magamévá nem teszem, a mit felolvastam, szükségtelen is, mert a czikkben meg van nevezve, a ki irta, csak a miniszter úr figyelmét akartam felhívni. Madarász József: (Mozgás jobbfelöl.) A házszabályokra hivatkozva kérek szót. Nagyon ritkán veszem magamnak a bátorságot, és ritkán teljesítem azon kötelességet, hogy képviselővé választatván, itt szólási szabadságommal éljek és a jelen esetben a házszabályoknál fogva megmondjam véleményemet. (Halljuk!) Én, mint körülbelül hatvan év óta tagja a magyar törvényhozásnak, (Éljenzés a szélső baloldalon.) kortársa azon jeles egyéneknek, a kik ez idő alatt vezéreik voltak részint a karok és rendek gyűlésének, részint e képviselőháznak, melynek ez évben, ötven év óta, (Éljenzés a szélső baloldalon.) ugyanazon választókerületben minden vesztege tés nélkül, egyedül választóim bizalmából vagyok tagja, kötelességemnek tartom kinyilatkoztatni, hogy arra nézve, a mit egy képviselő itt fel akar olvasni, lehet az elnök úrnak, lehet a képviselőház minden tagjának egyéni véleménye, de a házszabályokban egyetlen szóval nincs tiltva az, hogy én, mint képviselő, akár irott okmányt, — a melyért, ha azt felolvasom, J KÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. XII. KÖTET. természetesen felelek, —- akár pedig — és anynyival inkább, — a sajtó útján közzétett valamely közleményt fel ne olvashassak. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Ez az, a mit én most, — mert én mindig az alkotmányos szabadságnak, a szabadszólásnak és szabad véleménynyilvánításnak voltam, vagyok és akarok híve maradni, — kötelességemnek tartottam kifejezni. (Élénk helyeslés és éljenzés a szélső baloldalon.) Elnök: T. ház! Megint ismétlem és szükségesnek tartora, hogy ebben a házban a szabályok értelme iránt tisztában legyünk. Az alkotmány a képviselőknek teljes szólásszabadságot ad, és nyújtja a teljes felelőtlenséget. Senki az itt mondott szavakért, legyenek azok hántások vagy sértések, semmi más fórum előtt felelősségre nem vonható, csak itt a házban. Már most, t. ház, a korlátját tehát a képviselők szabadszólásának, — az alkotmány azt korlátlanul Nagyván, — a házszabály képezi. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Csak az! Halljuk! Halljuk!) Es a házszabály azt mondja: durva, sértő kifejezéseket használni, durva sértéseket elkövetni beszédben nem szabad. Mi ellen óvtam én a házat? Az ellen, hogy felolvasás színe alatt az, a mi tiltva van, ä nélkül, hogy elnöki beavatkozást előidézne, ne történhessék. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Az ily felolvasás ugyanazon szabály alá esik, mint a szabad nyilatkozat. (Ellenmondás a ssélsö baloldalon.) Ezt, gondolom, mindenki elismeri. (Ellenmondások a szélső baloldalon.) Másrészt, engedelmet kérek, még azon gyenge korlát sem volna biztosíték, a mi fel van állítva. Ha czikkre vagy okiratra hivatkozás történik, és tartalma felolvastatik nem, hogy az illető magáévá tegye és úgy tekintse, mintha ő mondaná, — mert ez esetben a felelősség őt illeti, — nem is azért, hogy világosan kijelentse, hogy azt magáévá nem teszi, hanem azért hozza elő, hogy további felvilágosítások és lépések történjenek: de egyszerűen felolvastatik, akkor minden sértő kifejezés meg volna engedve, mihelyt egy közleményből olvastatik fel, a mit különben a házban elmondani szabad nem volna. Ez a házszabályok czéljával és rendelkezésével ellenkezik. (Mozgás a szélső baloldalon.) Engedelmet kérek, úgy jelöltem meg a szabályt, hogy gondolom a ház tagjai szintén úgy értelmezik. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Ez az, t. ház, a mi egyedül helyes és egyedül képes a rendet és szólásszabadságot is biztosítani. Épen azért kérem a t. házat, méltóztassék azt követni és nekem, midőn ennek követését kívánom, egyértelmííleg segítségemre jönni. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Már most szólni kiván-e még valaki? 16