Képviselőházi napló, 1896. XII. kötet • 1898. január 18–február 14.

Ülésnapok - 1896-227

227. országos ülés 1898. január 28*An, pénteken. 117 közepes fokon állók aránylagosan emeltessenek oda, a hol a többiek vannak. (Általános helyeslés.) Ez a belügyminisztériumnak az álláspontja ebben a tekintetben. De hozzá kell tennem, hogy ha bármely okból oly akadályai lennének a reformok legközelebbi jövőben való életbeléptetésének, úgy hogy még több mint egy esztendő kellene, akkor igenis magam is méltányosnak találom és belátom, hogy ebben a tekintetben valamit tennünk kell. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) T. ház! Ez az, a mit a tisztviselők fizetésére nézve elmondandónak találtam. És itt teljesen csatlakozom azokhoz, a miket az előadó úr elmondott. Nem Nagyhatom megemlítés nélkül és nem Nagyhatom határozott kifejezés nélkül azt, hogy én, habár Krístóffy József képviselőtársam egész felszólalásában, csak a vármegyei tisztviselők iránti legmelegebb jóakarat és barátság jeleit láthattam, mégis egyes kifejezéseit vagy túlzottan színezetteknek, vagy pedig nem helyesen megválasztottaknak tartom, és így azokat, — mint például azt, hogy a mai tisztikar egy erkölcsileg és anyagilag dekomponált, elernyedett tisztikar volna, — a magam részéről el nem ismerhetem. (Zaj és felkiáltások a szélső baloldalon: Pedig nagyon igaz ! Elnök csenget.) Itt a vármegyei tisztviselőknél azt hiszem csak tévedésből hozta ismételten szóba Sima Ferencz képviselő úr a városi tisztikarok tagjait. Azt hiszem, tudja, hogy azok az állam részéről szubvenczióban nem részesülnek, tehát bizonyosan csak tévedésből használta a vármegyeiek mellett a »városi ti9ztviselők« kifejezést. Sima Ferencz: Azt is kívánatos rendezni ! Perczel Dezső belügyminiszter: T. ház! Sima Ferencz képviselő úr azt is felhozta, hogy Szentes város tisztviselőinek díjazásánál a város igénybe kívánta venni a gyáinpénztári tartalékalap kamatjövedelmét is, és hogy míg azelőtt ezzel készségesen rendelkezhetett, legutóbb, — különösen én rám és a vezetésem alatti időre hivatkozva, — korlátozásokra és nehézségekre akadt. Sajnálom, de ezeket a korlátozásokat és akadályokat nem én rendelem, hanem a gyámügyi törvény, az 1877: XX. törvényczikk, mert ott világosan enumerálva vannak mindazok a czélok, mindazok a rendeltetések, a melyeknek teljesítésére a gyámpénztári tartalékalap hivatva van. Igenis, kivételesen lehet és meg is történik, hogy a gyámpénztári tartalékalapok kamatjövedelmének egy bizonyos része ily czélra is átengedtessék, vagy az ezt meghatározó és megszavazó határozatai a törvényhatóságnak jóváNagyatnak. De ez mindig csak kivétel és ebből rekriminácziót formálni, hogy minden előleges vizsgálat nélkül meg nem engedtetik, ez, azt hiszem, épúgy méltánytalan, mint igazságtalan is. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Hasonlóképen méltánytalannak és az igazsággal meg nem egyezőnek tartom Sima Ferencz képviselő úrnak azt a vádját, a melylyel azt mondja, hogy ma a magyar tisztviselők annyira függnek a kormánytól, hogy a kormány minden tekintetben oly eszközöknek tekinti őket, mint a kik felett szabadon rendelkezik, és a kiknek mulasztásai és szabálytalanságai mérlegelésénél az egyes fegyelmi esetekben mindig azt tekinti, vájjon a kormánynak tett-e szolgálatot vagy az ellenzéknek. Sima Ferencz: Ez igaz! Ez úgy van ! (Úgy van! Ügy van! a szélső baloldalon.) Perczel Dezső belügyminiszter: Ha ezt a képviselő úr annyira igaznak tartja, akkor azt hiszem, elkerülte emlékezetét az a három legfontosabb fegyelmi ügy, mely a múlt esztendőben itt a házban is ismetelten szóba hozatott. Három megyei főtisztviselő ellen volt a múlt esztendőben fegyelmi vizsgálat, mely a végső fokon az illető tisztviselőknek hivatalukból való elmozdításával intéztetett el. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Ugron János ellenzéki volt!) Igaz, hogy köztük volt Ugron János is, de a másik kettő kormánypárti volt, a mosonyi és a temesi alispán, mindkettő kormánypárti volt; (Felkiáltások balfélöl: A mosonyi alispán ellenzéki volt!) a mosonyi alispán a szabadelvű pártnak tagja volt mindig, úgy tudom. De hivatkozhatom még egy flagráns esetre épen a legutóbbi időben, a mely épen azért élénk emlékezetemben van ; azt hiszem, nem mondhatja senki, hogy az illető kormánypárti volt. Itt van a jászberényi eset. A Koncsek polgármester fegyelmi ügyét épen most intéztem el; ő ellene a Jászberényben elkövetett pénztári lopás okából fegyelmi eljárás volt elrendelve és ő fegyelmi vizsgálat alá vétetett. Ebben az ügyben épen most intézkedtem és hoztam meg az ítéletet, elfogadván a belügyminisztérium kebelében eljáró fegyelmi választmánynak azt a határozatát, hogy nevezett a fegyelmi eljárás alól kivétessék. Róla nem mond' hatják, hogy kormánypárti volt. Különben azt hiszem, t. ház, hogy ép oly felesleges ezen vádra nézve védekeznem, mint a milyen felesleges dolgot cselekszem akkor, midőn a többséget és ezt a pártot védelmembe veszem és visszautasítom Sima képviselő úrnak azt a ma elhangzott vádját, hogy ez a párt mindenre képes, mindent megtesz és megszavaz, még akkor is, ha az nyilt megtámadása lenue nemzeti létünknek. Hasonlóképen nem fogadhatom el Major Ferencz, képviselő úrnak, a tisztviselők függetegségére nézve elmondott vádjait. Hiszen, ha valaki, úgy ő a saját tapasztalatából tudhatja,