Képviselőházi napló, 1896. XII. kötet • 1898. január 18–február 14.
Ülésnapok - 1896-227
118 227. országos ülés 1898. január 28-án, pénteken. hogy még^ sem úgy áll, mint a hogy azt itt festette. Én úgy tudom, hogy Major Ferencz t. képviselőtársunk akkor még muniezipális tisztviselő volt, mikor ő nemcsak a saját muniezipiuma területén, nem is a közvetlen szomszéd, de a harmadik szomszéd megyében hosszabb időtartamra többször elment és ott korteskedett, a nélkül, hogy e miatt a saját főispánja részérő] a legkisebb bántódás esett volna, és hogy ezt megtette, nem egy választás alkalmával, hanem többször is. (Úgy van! Úgy van! jobbfelől) Major Ferencz: Volt bátorságom és önérzetem ! (Derültség jobbfélöl.) Perczel Dezső belügyminiszter: Azt hiszem, Major Feiencz képviselő úr nem az egyedüli az összes megyei tisztviselő között, a kinek bátorsága és önérzete van. (Tetszés jobbfelöl.) Azt hiszem, tehát, hogy mikor ez irányban ily flagrans példával megczáfoltam a vádjait, elesik annak szüksége, hogy a továbbiakra nézve vele e kérdésben vitatkozzam. (Helyeslés jobbfélöl) Miután a költségvetésnek ezen tételére nézve érdemleges észrevétel nem tétetett, kérem a t. házat, méltóztassék költségvetésemnek ezen tételét a 101.100 forint emelkedéssel megszavazni és elfogadni. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Elnök: Felteszem a kérdést: elfogadja-e a ház a tételt, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat, a kik elfogadják, álljanak fel. (Megtörténik.) Többség. A ház elfogadta. Perczel Béni jegyző (olvassa): Főispánok és a budapesti főpolgármester, valamint a főispáni titkárok fizetései és lakpénzei. Rendes kiadások; XVI. fejezet, 4. czím. Kiadás, Főispánok és a budapesti főpolgármester fizetései és lakpénzei 310.270 frt. Elnök : Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újra megnyitom! Krístóffy József képviselő úr szavai értelmének helyreállítására kér szót. Krístóffy József: T. ház! Félreértett szavaimat kívánom a t. képviselőház engedelmével helyreigazítani. (Halljuk! Halljuk!) A mint értesültem, az állíttatott, — és ez a körülmény velem szemben az ellenzék részéről ki is használtatott — mintha én azt mondottam volna, hogy az ország közigazgatási tisztviselői kara erkölcsileg és anyagilag dekomponált volna. Ezt én. nem mondottam, de nem is mondhattam azon tisztviselő-karról, a melynek én is tagja voltam, a melynek érdekében én itt a házban felszólaltam. Én azt mondottam, hogy azon esetben, hogyha a közigazgatási tisztviselők anyagi helyzetének javítását még továbbra is elodázzuk, bekövetkezik és be fog következhetni az, hogy mire az állami adminisztrácziót életbe léptetjük, egy részben erkölcsileg és anyagilag dekomponált tisztviselői kar fog rendelkezésünkre állani. E között, és u között, a mit az igen tisztelt túloldal velem szemben kihasználni jónak látott, óriási a különbség. Ezt az gazságot akartam helyreállítani s ennyiben akartam félreértett szavaimat helyreigazítani. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Perczel Béni jegyző: Rakovszky István ! Rakovszky István: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) A főispáni tételhez kivánok szólani. Kivánok szólani azért, mert az én nézetem szerint a főispáni állás egyike a legszebbeknek azon esetben, ha az híven a hivatalos eskü szerint az ország törvényei, alkotmánya szerint kezeltetik. (Úgy van! a baloldalon.) De midőn körűitekintünk a mai közigazgatási rendszer keretén belül, azt látjuk, hogy ezen fényes állás nincs olyan férfiakra bizva mindenütt, a kik ezen feladatnak minden tekintetben megfelelnek. Mi azt látjuk, hogy itt két nagy elv ütközik egymásba, az egyik azon nyilvános jogszellem, azon a legutolsó igazságos jogérzettel biró ember szivében levő közérzet, azon érzettel szemben, a mely az adminisztráczió minden terén minálunk megnyilatkozik. (Úgy van! a baloldalon.) Ezen állításom beigazolására nincs szükségem egyébre, mint hivatkozni azon számos esetre, a hol minden tekintetben független embernek* az ország legmagasabb bírói testületei épen homlokegyenest ellenkezőleg ítélkeztek és jártak el a főispánok által elkövetett eljárásokkal szemben. Mi látjuk azt, hogy a közigazgatási bíróság megsemmisíti a főispáni rendelkezések egész sorozatát. Mi következik ebből? Csak az, hogy azon férfiak, kik a megye élén mint a kormány bizalmi férfiai állanak, vagy nem képesek ezen feladatuk teljesítésére vagy rosszhiszeműen járnak el, törvényt tipornak, alkotmányt sértenek. (Igaz! Úgy van! bálfelől.) Én az ilyen közigazgatási bírósági döntvények egész sorozatára utalok. Legkirivóbbak azok, melyek Jász-Nagykún- és Szolnok-megye főispánja ellen hozattak a legfőbb közigazgatási bíróság által. Ezen főispán úr a rendelkezések egész halmazával zaklatta meg az illető megye közönségét. Ezen zaklatások különösen azon tisztviselőkre terjesztettek ki, kik ellenzéki álláspontuknál fogva igen kényelmetlenek és kellemetlenek a t. kormánynak. Itt látom azt a főbökkenőt, melyet elkövetett Krístóffy t. képviselőtársam, mikor oly szépen, oly meghatóan elparentálta a
