Képviselőházi napló, 1896. XII. kötet • 1898. január 18–február 14.
Ülésnapok - 1896-227
227. ©rs«ágos ülés 1898. január 28-án, pénteken. 115 jövő évi költségvetésbe, a tényleges szükségeknek megfelelőleg, nem támadtatott meg. Hanem épen ez imént előttem szólott t. képviselőtársam részéről oly eszmék vettettek a vitába, a melyekre, néhány rövid megjegyzést kell, hogy tegyek. Én nem úgy fogtam fel Krístóffy József képviselőtársam felszólalását, a mint ezt kiélesíté az előttem szóló t. képviselő úr. Úgy vagyok meggyőződve, hogy Krístóffy József képviselőtársam, midőn a közigazgatási tisztviselők fizetése rendezésének szükségességére reá utalt, nem állította fel a tisztviselői függetlenség kizárólagos feltételéül magát a fizetést; hiszen ha ez a tétel állana, akkor lehetetlenség volna tisztességről más értelemben beszélni, mint csakis a vagyonos elemek tisztességéről. (Helyeslés a jobboldalon.) A polgári társadalomnak legjelentőségteljesebb vívmánya az az elismerés, hogy a tisztességes munka a legfőbb tisztesség, a melyet valaki szerezhet magának, (Úgy van! Tetszés.) és a teljes függetlenség csakis ott létezik, a hol azt a tisztességes munkára alapítják. (Úgy van !) Épen azért azt hiszem, hogy előttem szólott t. képviselőtársam Kristófíy József barátom fejtegetéseit alapjában félreértette. A mi t„ képviselőtársam azon megjegyzését illeti, hogy a tisztviselők függetlensége a kormány által van befolyásolva, arra nézve csak az a megjegyzésem, hogy úgy az állami közigazgatásnál, mint az állami organizmus egészében egy bizonyos függési viszony nem lesz elkerülhető semmiféle pragmatika mellett. (Úgy van!) Hiszen maga a törvényhozás rontaná le saját akaratának érvényesülését, ha nem gondoskodnék arról, hogy a végrehajtó szerve, a kormányhatalom, ne érvényesülhessen a legszélesebb rétegekben, a tisztviselők utján. (Ügy van! jobbfelöl. Zaj balfelöl.) Ebből azután az következik, hogy ha a tisztviselők egyéni függetlenségét mérlegelik a t. képviselő urak, akkor ne tagadják le a való tényeket. Már addig megy a t. képviselő úr a mi tisztviselőink függési viszonyának a jellemzésében, hogy állítása szerint ez a függési viszony odáig jutott, hogy.nemcsak önálló politikai nézetnyilvánítása tilos a tisztviselőknek, hanem még egyes felekezeti köröknek sem lehetnek tagjai. Major Ferencz: Nyitrán ki kellett lépniök a tisztviselőknek! Gajári Ödön előadó : Hiszen Vörös László államtitkár a katholikus-körnek igazgatósági tagja. (Felkiáltások balfelöl: Az államtitkár! Derültség jobbfelöl.) De ha azután azok a felekezeti körök aggressziv politikai jellegíí tüntetéseket rendeznek és a felekezetiségeket a politikába viszik be, (Úgy van! Úgy van !) igen természetes, hogy a tisztviselő'k komolyságának jól felfogott érdeke követeli azt, hogy az ilyen köröktől magukat távol tartsák. (Helyeslés jobbfelöl.) A t. képviselő urak tehát ne állítsák oda a tisztviselők függetlensége érdekében mint panaczeát azt a bizonyos rendelkezést a tiszviselői pragmatikáról, mert bármiként lesz is megoldva az a tisztviselői pragmatika, az a központi kormányhatalom akaratának érvényesülésót soha meg nem gátolhatja, mert különben maga a törvényhozás döntené meg akaratának érvényesülését. (Helyeslés jobb felöl.) Ezeket kívántam röviden megjegyezni az előttem szólott két képviselő úr előadására, (Helyeslés jobb felől.) Perczel Dezső belügyminiszter: T. ház! Előre várható volt, a mint a dolog természetéből folyik is, hogy a vezetésemre bizott belügyi tárcza költségvetésének tárgyalásánál kétségtelenül szóba fog hozatni a közigazgatási reform nagy problémájának a kérdése. Csakugyan xígy is történt; nem, mint más években, az első tételnél, hanem, a hová természetszerűleg inkább is tartozik, a vármegyei közigazgatási árva- és gyámhatósági kiadások tételénél. Nem szándékozom ismételni, a miket volt szerencsém úgy a múlt, mint az azelőtti költségvetések tárgyalása alkalmával a tárczám költségvetése felett megindult vitának kezdetén elmondani. Semmiben sem változott a belügyi kormányzat programmja. Igenis elhatározott szándéka a kormánynak megoldani azt a nagy kérdést, a melynek megoldását a lakosság túlnyomó nagy része óhajtva várja és melynek helyes megoldásától várja mindenki az ország közigazgatásának javulását, s mivel a jó közigazgatás egyik alapfeltétele a szellemi haladásnak és az anyagi jólétnek, a szellemi és anyagi jólét fokozódását is. A közigazgatási reform elvének törvénybe iktatása óta két általános választás folyt le, és mindakettő nagy és progresszive emelkedő többséggel nyilvánította az ország közvéleménye helyeslő álláspontját. (Mozgás és zaj a bal- és szélső baloldalon. Ügy van! jobbfelöl.) Én úgy látom, hogy Ivánka Oszkár képviselő úr az ő saját álláspontja ellenére arról van meggyőződve, hogy az ország többsége nem akarja. Ha ő úgy tekinti, jó, legyen neki az 8 meggyőződése szerint; én az ellenkezőről vagyok meggyőződve. (Tetszés jobbfelöl.) Abban kétségtelenül téved Sima Ferencz képviselő úr, a mikor azt mondja, hogy ennek a kérdésnek eddigi meg nem oldását a többségnek vagy a kormánynak lehet rovására irni. Mert midőn ő ezt ma motiválta; a midőn Krístóffy József t. képviselőtársam beszédére válaszolt, azt mondta, hogy nem az ellenzék gátolta ezt meg. Ebben nines igaza. Mert hiszen igaz, 15*
