Képviselőházi napló, 1896. XII. kötet • 1898. január 18–február 14.

Ülésnapok - 1896-227

U4 227. org&ágos ülés 1868. jennár 28-4% péntaken. gem is szerencsés volt hosszabb ideig a közszolgálat terén ténykedni és működni és ép azért én is ismerem a tisztviselők helyzetét, Krístóffy József t. képviselő úr felfogásának azon részéhez, a mely a tisztviselői kar nagyobb dotáczióját ezélozza, hogy ez által az ő anyagi függetlensége lehetővé tétessék és a közigazgatást nagyobb buzgalommal s részrehajlatlanabbúl szolgálhassa, én is csatlakozom, ezen eszmét én is üdvözlöm s örömmel szavazok meg minden tételt, mely ezt ezélozza. Azonban azon felfogás ellen, a melyet Krístóffy József t. képviselőtársam itt előadott, maguknak a közigazgatási tisztviselőknek kellene tiitakozniok 5 mert ő a mai rossz közigazgatás egyedüli okául a közigazgatási kar csekély dotáczióját állítja oda. Bocsánatot kérek, ezt így odaállítani nem szabad. Hol marad akkor azon tisztviselőkar erkölcsi értéke, hogy ha tisztán csak anyagi érdekből dolgozna s nem lenne semmi ambicziója, becsületbeli erkölcsi kötelessége, hogy a reábízott közigazgatást úgy oldja meg, a mely megoldáshoz a nemzet jövője, boldogsága és exiszteneziája van kötve, mint a mint egy önérzetes tisztviselői kartól elvárható. Épen azért én az anyagi megoldás mellett az erkölcsi tényezőt sem Nagyhatom számon kivtíl. Sajnos, — mondhatom tapasztalatból — hogy erős erkölcsi alappal kell birnia azon tisztviselőnek, a ki szemben azon jogtalan követelésekkel, megállja a helyét, függetlenül tud cselekedni s egyéni meggyőződésének függetlenül adhat kifejezést. Nekem igenis tudomásom van arról, hogy a választásnál íveket köröznek s a tisztviselőnek oda kell írnia a nevét, hogy ő a szabadelvű párt szolgálatában áll. Akkor, ha ilyenek fordulnak elő a tisztviselői karban, a mikor annak a tisztviselőnek mindig remegnie kell, hogy ha egy lépést tesz balra, akkor ő kegyvesztett, akkor az ő előmenetele elé egy áthidalhatían árok van húzva és még szerencse, ha állásából ki nem dobják, Ebben rejlik a mi közigazgatásunk szomorú volta. Mert a kortesszolgálatok terén szerzett nagy érdemekért nálunk a közigazgatás terén elkövetett hibákat mind elfelejtik. Tisztelettel hajlok meg a kivételek előtt, a kik a presszió daczára függetlenül meg tudnak állani a lábukon. De ma már odáig megy a korlátozás, hogy még az egyes társadalmi körökbe sem szabad a tisztviselőknek belépni. Tudok esetet reá, hogy nem volt szabad belépni katholikus körökbe, a hol pedig nem politizálnak, hanem tisztán kulturális összeköttetés van az egyes tagok között. Ezek azok a szomorú tények, t. ház, a melyek a mi közigazgatásunkban oly nyomorúságos helyzetet teremtettek. Krístóffy József t. képviselőtársam azt mondja, hogy minden téren oly nagy a haladás, csak épen a közigazgatás terén mutatkozik sajnálatos hanyatlás, dekadenczia. Igazán nem tudja az ember, mosolyogjon-e e fölött, vagy feleljen reá, vájjon nem-e konstatálható a társadalom minden terén a hanyatlás. Közgazdasági téren úgyszólván a bukás szélén állunk; közgazdaságunk, iparunk hanyatlik és pusztulásnak indul; a pénzügyi téren és mindenütt dekadenczia, visszafejlődés tapasztalható. És erre azt mondja a t. képviselő úr, hog}' minden téren előmenetel van, csak épen a közigazgatás maradt hátra. Ez nem igazságos ítélet. Ellenkezőleg, nem tudok kiemelni egy részletet sem, a közgazdaság és társadalmi megnyilatkozás terén, a melynek örülni tudnék, mert mindenütt csak hiányt, mulasztást és hanyatlást kell konstatálnunk. És hogy a nemzetiségi kérdés ma oly élesen domborodik ki, azt majdnem egyedül és kizárólag a rossz közigazgatásnak rovom fel; mert azt hiszem, hogy jó közigazgatás mellett egyedül és legkönnyebben érhetjük el, hogy mindenki örömmel és szívvel-lélekkel ragaszkodjék a magyar állameszméhez. De mikor azt látják, hogy a polgárok jogai megvédve nem lesznek, sőt azoktól épen a közigazgatási tisztviselők fosztják meg őket, a kormány parancsára, akkor nem csodálkozom azon, hogy a magyar állameszme mellett nem lelkesednek. Mindezeket csak kiegészítésként hoztam fel azok után, a miket Krístóffy József t. képviselőtársam elmondott. Én is örömmel üdvözlöm a közigazgatási tisztviselők fizetésének javítását, de kívánom, hogy a közigazgatás jövő szervezése ne úgy oldassék meg, hogy még mindig nyitva Nagyassék egy kapu, a melyen azután a hatalom tetszése szerint beférkőzhet és a tisztviselő pragmatikája csak iroti malaszt maradjon és azután is csak olyan sötétben szolgája legyen a közigazgatási tisztviselő a kormánynak, mint ma kényszerítve vau. Én tehát független polgárokat akarok látni a közigazgatási tisztviselőkben, a kik pragmatikájuk bástyáján belül szabadon rendelkeznek az 8 meggyőződésük felett. (Helyeslés a baloldalon.) És minthogy én nem hiszem, hogy a mai kormányzat és a mai irány helyes intenczióval szándékoznék megoldani a közigazgatási tisztviselők sorsát, s minthogy különben is bizalommal nem viseltetem a kormány iránt, azért e tételt sem szavazom meg. (Helyeslés a baloldal hátsó padjain.) Elnök: Kivan még valaki szólani? (Nem!) Ha senkisem kivan szólani, a vitát bezárom. Az előadó úr kivan szólani. Gajári Ödön előadó: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Maga az a tétel, a melynek az a jellemvonása, hogy a 101.000 forinttal nagyobb összeg van felvéve ezen a czímen a