Képviselőházi napló, 1896. XII. kötet • 1898. január 18–február 14.

Ülésnapok - 1896-227

112 237. országeet ttlés 1898. január 28-án, pénteken. vetés során — rámutatni csak egyetlen egy példára, a mikor az ellenzék kritika tárgyává tett bizonyos visszaélést, hogy ezeu visszaélésekkel szemben maga a miniszter úr ne lett volna mindig az első, a ki azt mondta, hogy rendben van ott minden, az urak elfogultak, az urak jogtalanul támadják és háborgatják az illető' tisztvisetőt. De viszont volt-e egyetlen egy eset, a mikor ellenzéki tisztviselő állt a fegyelmi bíróság előtt, hogy a t. belügyminiszter úr a legeslegesekélyebb okot is ne találta volna elégségesnek arra, hogy akár a legmagasabb fokon álló tisztviselőt is, a kinek a háta mögött messze időkre terjedő fényes, becsületes múlt volt, állásától megfoszsza és itt a képviselőház előtt hirdesse, hogy nyugodt lelkiismerettel írt alá ilyen és ilyen ítéletet. Akkor tehát, a mikor azt tapasztaljuk, hogy a pártpolitika a legnagyobb mértékben dominálja a fegyelmi bíróság Ítéletét, s a mikor azt tapasztaljuk, hogy elég, ha a tisztviselő ellenzéki párthoz tartozik s az ellenzéki politikai irány érdekében meggyőződésének kifejezést mer adni, hogy az elsősorban az alispántól, azután a főispántól és a belügyminisztertől lefelé végig a legnagyobbfokú üldözésnek legyen kitéve: nagyon természetes dolog, hogy ma természetszerűleg neveltetik a közszolgálat terén egy tábor, mely az igazi hivatalos köte lességteljesítésnek rovására, sőt annak hátrányára kortes-szolgálatok révén igyekszik magának érdemeket szerezni, kortesszolgálatok révén igyekszik magának biztosítani fölfelé elismerést és figyelmet, és ezzel előmehetésének biztosítékait is. Ha tehát Krístóffy József t. képviselőtársam és barátomnak, a ki tizenhét esztendőn át állott egy vármegye szolgálatában, magasabb hivatali kört szolgálva, az a panasza, hogy a tisztviselőknek nincsen jó anyagi exisztencziájuk és személyes pótlék czímén addig is, míg állami adminisztráczió révén, vagy bármiféle közigazgatási reform útján a tisztviselők anyagi helyzete számára a javulás útját biztosítani lehet, bizonyos előny biztosíttassák, én a magam részéről egy nagy reform keretében bármikor teljes készséggel és örömmel járulnék és támogatnék minden törekvést a tisztviselők helyzetének javítása érdekében, de személyes pótlék czímén soha és semmi körülmények közt. Mert meggyőződésem az, hogy a személyes pótléknak megadása is a kortesszolgálatok megfelelő jutalmazása volna ma Magyarországon. Azt mondja Krístóffy József t. képviselő úr, hogy az állami adminisztráczió behozatala egyedül melynek keretében a községi és megyei tisztviselők anyagi helyzetén javítani lehet. Megengedem, t. ház, sőt egyről meg vagyok győződve, ámbár az állami adminisztrácziónak híve nem vagyok, hogy abban a pillanatban, mihelyt a megyei tisztviselők ki vannak nevezve és mihelyt a megtelelő szolgálati pragmatika behozatik, akkor azt a megyei tisztikart nem lehet úgy felhasználni kortesszolgálatokra és kortesczélokra, mint a hogy fel lehet azt használni ma. Meggyőződésem az, hogy ha arra nézve bármikor módot talál a kormány vagy a közvélemény, hogy azon államjogi aggodalmakat, a melyek épen ellenzéki részről, közjogi szempontból állanak fenn a kinevezési rendszerrel szemben, el lehet oszlatni, én a magam részérő! feltétlenül azt a véleményt táplálom, hogy megtelelő szolgálati pragmatikával a megyei tisztviselő- kar sokkal több szolgálatot tesz a közigazgatásnak, sokkal hívebben fogja teljesíteni kötelességét és sokkal kevésbé fog egyenes, vak eszköz lenni a magyar kormányzati téren, a politikai küzdelmekben a kormány támogatására, mim a mint azt ma látjuk, tapasztaljuk a közigazgatási élet minden vonalán. Hát hiszen annak idején, mikor ez a kérdés a parlament előtt tárgyalásra kerül, úgy a sajtó, mint a közvélemény meg fogja azt mérni a tiszta. igaz meggyőződés mérlegén és nem fog ridegen elzárkózni a közigazgatás javítása érdekében semmitől, a mi e tekintetben az állami kormányzatnak előnyére szolgálhat. Azt azonban, a mit a t. képviselő úr mond, hogy a szabadelvű párt az állami adminisztrácziót be akarta hozni és ezt nem tehette, mert ennek valaki az országban útját állta: hát t. képviselőház, az igen tisztelt képviselőtársunk fiatalabb tagja ennek a parlamentnek sokunknál és így még elég naiv feltételezni saját pártjáról azt, hogy ha akar valamit a kormány, bármi legyen az, még hogy ha az egyenes, nyilt megtámadása volna is nemzeti létünknek, azzal a párttal, azzal a többséggel azt keresztül vinni nem lehetne. Nem ez volt oka annak, t. ház, hogy az állami adminisztráczió nem volt behozható, hanem oka volt egyenesen az, hogy kortes-czélból háladatosabb volt az állami adminisztráczió kérdésének elébe tolni az egyházpolitikai reformkérdéseket és a menynyire ez elfoglalta a magyar parlamentnek és a magyar közvéleménynek minden idejét, épen oly mértékben szorult hátra a közigazgatási reformkérdésnek megoldása. Ezért a magyar parlament ellenzékét felelőssé tenni nem lehet, és ha egyáltalában az állami közigazgatás terén, a közigazgatás javítását czélzó reformok irányában javulás nem történt, a felelősség egyedül és kizárólag magát a kormányt terheli. E tekintetben a t. képviselőtársam levelét szintén adresszálja magához ahhoz a párthoz és ahhoz a kormányhoz, a mely iránt ő változatlan és osztatlan bizalommal viseltetik. Én, t. ház, különben ennél a tételnél nem is azért állottam fel, hogy elmondjam azt, a