Képviselőházi napló, 1896. XII. kötet • 1898. január 18–február 14.

Ülésnapok - 1896-226

226. országos Ülés 1898. ott összeállott, nem tudtam a nevét sem kimondani annak a tót újságnak, a melyet alapítottak; csakhogy a lap nem is a hivatalos tót nyelven, hanem azon a tót nyelven, a melyet a tót paraszt Amerikában is megért, arra tanítgatja a künn lévő tótokat, hogy: ti csak maradjatok hűségesek az anyaállamhoz, Magyarországhoz és hogy ha itt vagyonilag valahogy rendbe szedtétek magatokat, siessetek vissza hazátokba, Magyarországba. Es ennek a kis újságnak, a melyet az ott lévő tót atyafiak nagyon szívesen olvasnak, meg kell buknia, pedig ha ebből a 200.000 forintból csak valamit juttatnának annak az újságocskának, az a kis újság több hasznot tenne Magyarországnak egy esztendő alatt, mint a mennyit az egész t. kormány tett három év alatt. (Ügy van! a szélső báloldalon.) Különben, ha erős kifejezést is használok, ki kell jelentenem azt, hogy évek óta látom, hogy ezt a 200.000 forintot elpocsékolják és nem arra költik, a mire a nemzet szánta. Ezért ha nem volna is bizalmi kérdés a rendelkezési alap elfogadása, még akkor sem szavaznám meg, pláne ennek a kormánynak. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baluldalon.) Elnök: Kivan még valaki szólani ? (Nem!) Ha senki sem kivan, felteszem a kérdést: elfogadja a ház a tételt, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem, a kik elfogadják, álljanak fel. (Megtörténik.) Többség. A ház elfogadta. Perczel Béni jegyző (olvassa): Nyugdíjak. Hivatalnokok, szolgák és azok özvegyeinek nyugdíjai 24.179 forint. Elnök: Megszavaztatik. Perczel Béni jegyző (olvassa): Átmeneti kiadások. A miniszterelnökségi épület fentartási és javítási költségeire 5000 forint. Elnök: Megszavaztatik. Pap Géza előadó! Pap Géza előadó: T. ház! A pénzügyi bizottság tárgyalása alkalmával a miniszterelnök úr bejelentette, hogy a miniszterelnöki épület javítására felvett 50.000 forint költségből csak 5000 forint lett felhasználva, mivel a szakértői vizsgálatok megállapították, hogy ezen egész költségeknek a befektetése nem lenne szükséges. E czélból megtétettek az intézkedések, hogy esetleg egy új palota építése a jövőben foganatosíttassák, a melynek költségei majd az 1899., 1900. és 1901-iki állami költségvetésbe fognak felvétetni. A pénzügyi bizottság tehát egyelőre javasolja a képviselőháznak, méltóztassék tudomásul venni, hogy az 1897. évre megszavazott 50.000 forintból csak 5000 forint lett felhasználva, hogy az új miniszterelnöki palota építése szükségessé vált, a melynek elkészítése iránt annak I idején a ház határozni fog, továbbá, hogy a miniszterelnökségi hivatalok ezen idő tartamára bérhelyiségekben fognak elhelyeztetni. (Helyeslés jobb felől.) Elnök: Maga a tétel elfogadtatik? (Felkiáltások a szélső baloldalon: Nem!) Kivannak szavazást? (Felkiáltások a szélső baloldalon: Igen! Derültség.) Ha egyszer ellenkező vélemény van és szavazást kivannak, igenis meglesz a szavazás. (Helyeslés a szélső báloldalon.) Hanem én kérem a t. hasat, hogy ebben a részben fölöslegesen ne fáraszsznk a házat. (Helyeslés és tetszés.) Kérem azokat, a kik elfogadják a tételt, álljanak fel. (Megtörténik.) Többség. A ház elfogadta. Perczel Béni jegyző (olvassa): Gróf Andrássy Gyula emlékszobrára 30.000 forint. Elnök: Megszavaztatik. Perczel Béni jegyző {olvassa) .- Miileniurai műemlék: Szent István lovasszobrának felállítására és e szobor körüli tér rendesézére 84.000 forint. Elnök : Megszavaztatik. Perczel Béni jegyző (olvassa): Az í848/49-iki honvédek segélyezésére és az azzal kapcsolatos kezelési költségekre 400.000 forint. Hock János jegyző: Lakatos Miklós! Lakatos Miklós: T. ház ! Nem azért szólalok fel ezen tételnél, mintha talán a vitába belebocsátkozni akarnék, mert pártom határozataihoz szoktam magam tartani. Hanem a menynyiben az 1848/49-es honvédek segélyezéséről van itt szó, ennek a segélyezésnek mikénti megtörténtét akarom egy kissé megvilágosítani a t. képviselőházban, különösen a t. miniszterelnök úrnak e hó 14-én Városy Gyula képviselő társam iaterpeílácziójára adott válaszában mondottakra akarok reflektálni, azokra, a melyeket mondott, én akarok mondani valamit. (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) A t miniszterelnök úr azt a bátorságot vette magának, hogy azon válaszában vakmerően nekimegy a honvédség valamennyi egyletének és azokat alávalóan meggyalázni igyekszik azzal, . . . (Élénk helyeslés a szélső baloldalon. Nagy zaj a jobboldalon) Elnök: A képviselő urat figyelmeztetem és rendre utasítom, az »alávaló« kifejezést itt a házban alkalmazni nem szabad. Lakatos Miklős: Nem a miniszterelnök úrhoz méltóan — hát így fejezem ki magamat. Elnök: Ez más! (Derültség. Élénk felkiáltások a szélső balolddon: Éljen Lakatos! Elnök csenget.) Kérem a képviselő urakat, . . . Lakatos Miklós: Azzal gyanúsítja... Elnök : Kérem, képviselő ftr, most én szólok. (Halljuk!) snoár 27-én, csütSrtSkon.