Képviselőházi napló, 1896. XI. kötet • 1897. deczember 16–1898. január 17.

Ülésnapok - 1896-201

76 901. országos ülés 1897. decEember 20-án, hétfőn. a jogvesztések forrása. De nagyon sajátságos is, hogy midőn Magyarország önrendelkezési jogáról beszélünk, akkor ennek alapja gyanánt az 1867 : XII. törvényczikket állítjuk oda. Nem az 1867 : XII. törvényczikk, hanem önjogainknál fogva követeljük önállóságunk érvényesítését. De az önök törekvése mindig oda irányúi, hogy Magyarország önrendelkezési joga valamikép ne érvényesülhessen, hanem meghajoljon ama nyomás alatt, melyet rá a közös vámterület gyakorol. Hisz beszéde további folyamán is mindig csak úgy beszélt a kiegyezésről, mint a mely nem hiúsult meg, csak »még« nem valósult meg. Ennek a következése az, hogy a míg ezt a kiegyezést megcsinálni nem tudják, addig provizóriumot akarnak Magyarországon. Ilyen játékban mi részt venni nem fogunk soha. (Élénk helyeslés a szélső báloldalon.) Nem jól érintett engem, hogy a t. képviselő úr 1867 : XII. törvényczikket mint állandó alaptörvényt említette. Nagyon sokszor megvitattatott már a parlamentben, hogy törvény és törvény közt különbség nines. Lehet egyiknek kisebb, a másiknak nagyobb jelentősége, de minden törvény egyforma, és törvény addig, míg rendes úton meg nem változtattatik. Még ha alaptörvényről beszélnénk is, akkor is csak az együttes birtoklás és a kölcsönök védelemre vonatkozó szakaszokról lehetne beszélni, de a vám- és kereskedelmi szerződésről, a mely tisztán üzleti dolog, ilyet mondani, semmikép sem lehetne. De legnagyobb és mindenesetre nagy sértés a közjog ellen, midőn valaki állandó alaptörvényről beszél, mert ezzel megtagadja a nemzet jogát az életre és az előhaladásra. (Igaz! Úgy van! a szélső báloldalon.) Hegedüs Sándor képviselő úr beszédének még egy részére kívánok reflektálni. O ugyanis azt mondja, akármilyen politikus is legyen valaki, akármilyen pártnak is legyen tagja, nem mondhatja, hogy deczember 31-ikén a bank szűnjék meg, a vámvonalak elessenek és ne szedjenek vámot, a pénzügyi forgalom pedig veszítse el alapját. Ez tehát nekünk is szól. Igaz, hogy nines a pártnak egyetlen tagja sem, a ki az országban zavart akarna teremteni és a párt hazafiúi kötelessége mindent elkövetni, hogy hazánk csöndben fejlődjék addig is, mig jogait egészben kivívhassa. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Itt másról van szó. E szép tételekből a képviselő úr ugyanis azt a következtetést vonja le, hogy ez az ellenzék siessen már most megteremteni azt a kormányt, a mely ebben a dologban bűnös mulasztást követett el, Ha csakugyan olyan a helyzet, a mit tagadni nem akarok, a mint azt az igen tisztelt képviselő úr előadta, hogy deczember 3í-én túl ilyen esélyek fognak előállni, akkor elsősorban azt kell kutatni, arra kell törekedni, hogy meglássuk, hogy ki okozta ezt a helyzetet? (Helyeslés a szélső baloldalon.) Már most a nélkül hogy elfogultsággal lennék vádolható, azt hiszem, hogy minden igazságos ember, még azok is, a kik ellen mostani kijelentésem szólni fog, kénytelenek lesznek elismerni, hogy akkor, mikor a vám- és kereskedelmi szövetségről szóló szerződést felmondották, bizonyos szempontból kötelezettséget vállaltak. Maradjunk csak egy kissé ennél a kérdésnél. Miért mondották fel? Csakis azon indokból, mert a vám- és kereskedelmi szerződést az ország érdekében jónak, kielégítőnek nem tartották; de felmondani tisztán csak azon indokból, hogy most már minden körülmények között megkössük, tehát ne legyünk képesek más térre lépni, ez bazafiatlan eljárás. (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) Álljon elő a t. miniszter urak közül bármelyik vagy a képviselőház akármelyik tagja és mutasson rá, hogy tett-e a magyar kormány egyetlenegy lépést is arra nézve, hogy felépíthető legyen Magyarország önrendelkezési joga. Nem ! (Úgy van! a szélső báloldalon.) Ok ki szolgáltatták magukat, elmentek alkudozni Bécsbe azzal a tudattal, hogy kénytelenek vagyunk megalkudni, bármit fognak is dönteni. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Arra nem alkalmas e képviselőház ellenzéke, hogy egy ilyen kormánynak segítségére siessen. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Mindenki kérheti ilyen körülmények közt, hogy elnézők legyünk, csak épen ezen kormány nem. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon. Zaj. Mnök csenget.) Nem akarok ón szemet hunyni az előtt, hogy sokszor a körülmények, sokszor talán egyes embereknek mulasztása, hibája helytelen okoskodása veszélyt hozhat a hazára. Elismerem, hogy ekkor minden igaz és becsületes embernek a párfctekintet elmellőzésével, rokonszenvtől avagy ellenszenvtől menten oda kell állni a veszély elhárítására. Ha csakugyan veszély van, ha önök képesek volnának ezt bebizonyítani s ha csakugyan szükség volna arra, hogy ez a párt is odamenjen a veszélyből kisegíteni a hazát: akkor első sorban nem azt kell-e követelni, hogy csak pusztuljanak, a kik e veszélyt előidézték! (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ha csakugyan veszély van, ha csakugyan szükség van arra, hogy a kormány szekerét előretoljuk: akkor csak olyan emberek követelhetik tőlünk ezt, a kik könnyelmű játékkal a nemzet becsülését el nem játszották. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Hiszen a józan ésszel ellenkezik az, hogy a bajból való kibontakozást ép azoknak a kezükbe tegyük le, a kik airt előidézték. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ha Hegedüs Sándor t. képviselőtársam beszédé-