Képviselőházi napló, 1896. XI. kötet • 1897. deczember 16–1898. január 17.

Ülésnapok - 1896-200

'.' 200. országos lilás 1897. deecember 18-án, szombaton. hogy bár erkölcsi fontosság tekintetében alantabb színvonalon állanak azon anyagi érdekek, melyekre én voltam bátor rámutatni, de a melyekre nézve — ne méltóztassanak magukat illúziókban ringatni — a külföldi értesítések meglepő és megdöbbentő szempontokat emeluek ki; méltóztassanak elhinni, nemcsak azon politikai és nemzeti nagyjelentőségű szempontokból tekintették Magyarországot konszolidáltnak, sőt konszolidáltabbnak, mint a monarchia másik államát, de az utóbbi időben pénz és hitel szempontjából is. (Igás! Úgy van! a jobboldalon.) És ha most a külföld összes hitelezői, összes pénzemberei előtt az áll, hogy a törvényes alapot mindezek alól Magyarország vonta ki, bocsássanak meg, ez az ország érdekében nem áll. (Helyeslés a jobboldalon.) És végzem beszédemet egy krónikás reminiszczencziájával. Egy régi krónikás, a ki az ősmagyarok harczmodorát írja le, azt mondja, (Folytonos zaj. Elnök csenget.) hogy összeállva, lóra pattanva, nagy rohammal és nagy sebességgel törnek maguknak utat ellenségeikre, s egy »huj-huj« kiáltásuk van. Ez, t. képviselőház, ezer év előtti dolog. Most nem mindig lóról beszélünk, és nem mindig intézünk rohamot, de a közéletben és a parlamentben is látjuk olykorolykor a rohamot és halljuk a »huj-huj»-kiáltást, én kívánom, hogy a közelebbi krónika azt jegyezze hozzá, akármilyen rohanással és szenvedélylyel törnek is előre czéljaik felé, de mikor a haza érdeke kívánja, megállanak és megtalálják egymást. A javaslatot elfogadom. (Hosszantartó, élénk helyeslés, éljensés és taps a jobboldalon.) Elnök: Miután az iűő előrehaladt és már az ülés elején kijelentettem, hogy félkettőkor áttérünk az interpellácziókra és ettől az időtől már csak öt perez választ el, természetes, hogy a tárgyalást megszakítjuk és az interpellácziókra tértink át. Előbb azonban Polónyi Géza képviselő úr kér szót a házszabályokhoz. (Halljuk! Halljuk!) Méltóztassanak azonban megengedni, hogy az előtt, már most megállapítsuk a napirendet hétfőre. (Helyeslés.) Hétfőn a szokott időben tartandó ülésen ennek a tárgyalásnak a folytatása lesz napirenden. (Helyeslés.) Méltóztassék a képviselő úrnak nyilatkozni. Polónyi Géza: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) 1897. november 9-én interpellácziót intéztem a miniszterelnök úrhoz ?< ezukoradótörvénynek Ausztria és Magyarországban való joghatálya tárgyában. (Nagy zaj.) Elnök (csenget): Kérek csendet (a szélső baloldalra mutat) ezen az oldalon! (Felkiáltások a szélső baloldalon: Helyre! Folytonos, nagy zaj.) Polónyi Géza: A minieztereloök úr sem az interpelláczióra nem felelt harmincz napon belül, sem mentséget arra, hogy miért nem felel, fel nem hozott, sőt e tekintetben még a gátló ok bizalmas közlését sem tartotta szükségesnek. E pillanatban fontos tudnunk, hogy vájjon korn anyunk az alkotmányt és ez azt kiegészítő házszabályokat respektálja-e? Ennélfogva a házszabályok 152. §-ára való utalással röviden be jelentem a háznak ezt az alkotmányszegést; az ország színe előtt is megsürgetem ezt a feleletadást, de már most konstatálom, hogy a t. miniszterelnök úr a házszabályokban foglalt kötelességének még nem felelt. B. Bánffy Dezső miniszterelnök: T. ház! Nem ugyan 1897. évi november 9-én, mint a képviselő úr mondja, hanem november 3-án intézte hozzám a képviselő úr azon bizonyos interpellácziót. Tudom, t. ház, hogy a házszabályok Í52. §-a azt rendeli, hogy a miniszternek az interpelláczióra harmincz nap alatt nyilatkozni kötelessége. De, mint már máskor is volt alkalmam mondani, nem minden interpelláczióra lehet azonnal, sőt némelyikre harmincz nap alatt is válaszolni. A kormánynak nem áll érdekében az interpelláczióknak egész sorozatát felgyűlni engedni, sőt inkább érdekében áll, azokat minél előbb felelettel elintézni. Azonban ez az interpelláczió nem tartozott azok közé, a melyekre azonnal felelhettem volna, annyival inkább nem, mert akkor nem is voltam itt a házban; azóta igenis foglalkoztam a kérdéssel és habár e kérdésben illetékes nem én vagyok, hanem a pénzügyminiszter úr, a felelet élőké szítés alatt van. De méltóztatnak tudni, hogy időközben erre a kérdésre a nélkül, hogy az osztrák kormánynyaí tárgyalásokat ne folytassunk, nem felelhetünk. Szükséges volt tehát az osztrák kormánynyal e tekintetben tárgyalásokat folytatni. Miután pedig időközben az osztrák kormányban változás állott be, természetes, hogy a végleges felelet iránt megállapodásra nem jutottunk. Ez oka, hogy nem feleltem. Megnyugtathatom azonban a képviselő urat, hogy a kormány kötelességét tudja, a házszabályok 152. §-át ismeri, azt nem sértette meg, alkotmánysértést nem követett el, és mihelyt e kérdésre annyira előkészítve lesz, hogy a felelet megadható, a pénzügyminiszter úr a kérdésben felelni fog. (Helyeslés jobbfelöl.) Polónyi Géza: T. ház! A házszabályok nem azt mondják, hogy akkor felel a miniszter, mikor tetszik neki a feleletet előkészíteni, hanem azt tartalmazzák, hogy 30 nap alatt elő kell készíteni a feleletet. A magam részéről tehát nem fogadhatom el azt az alkotmányjogi álláspontot, hogy a képviselőháznak adandó felvilágosítás attól függjön, hogy a kormány mikor és miként egyezik meg az osztrák kor-