Képviselőházi napló, 1896. XI. kötet • 1897. deczember 16–1898. január 17.

Ülésnapok - 1896-200

r i 200. országos ülés 1897. deczember 18-án, szombaton. Mócsy Antal: Bizony csak a kormány. Megmondom, miért. Azért, mert mikor valahára a Tisza-uralomnak a végső esztendejében erőinknek a túlfeszítésével, mondhatnánk kimerítésével államháztartásunkban sikerült az egyensúlyt helyreállítanunk, ha ugyan sikerült, attól az időtől fogva a zárszámadásokat oly jól tudják elkészítem, hogy nem is csekély bevételi többleteket, nem is milliókra, hanem tiz milliókra rúgó többleteket tüntetnek fel, úgy, hogy ama néhány esztendő óta ez a többlet circa háromszáz millió forintra rúg. Ez föltűnt az osztrákoknak ; látták, hogy Magyarország ilyformán gazdaságilag igen jól áll, évről-évre folytonosan előrehalad, tehát nagyobb quótát fizethet, és a vám- és kereskedelmi szövetségben nekik több előnyt adhat. Ez volt annak főoka, hogy az osztrákoknak, mint mondani szokás, az étvágyuk megjött és mindig többet és többet követeltek. A másik oka pedig az, hogy a Bánffykormány, daczára, hogy látta, hogy az egyezkedések valószinííleg hajótörést szenvednek, s daczára, hogy az ellenzék többször figyelmeztette, hogy tegye meg a szükséges előintézkedéseket arra, hogy esetleg az ország ama helyzetben legyen, hogy külön vámterület alapjaira helyezkedhessek, azt elmulasztotta. Én azt hiszem, leginkább ezért van az, hogy az osztrákok az ő követeléseikben túlzólag igen messzire mentek, oly messzire, hogy követeléseiket a múlt országgyűlés teljesíthetőnek nem tartotta. Bánffy és Badeni kétségkívül kiegyezkedtek, azonban sejteni lehet, de tudni nem, hogy Badeni nem érezte magát képesnek az osztrák túlkövetelések teljesítésére, másrészt Bánffy sem érezte magát képesnek a múlt országgyűléssel as osztrák kormány mérsékelt követeléseit is elfogadtatni, azért mindkét kor mány szabad kezet nyert a választások útján oly többséget összehozni, a melylyél aztán a kiegyezést úgy létrehozhassák, a mint ők maguk között megállapodtak. Tudjuk, t. ház, hogy különösen hazánkban ez a többség mily törvénytelen eszközökkel, maga a kormányelnök úr által sem tagadott törvénytelen, brutális eszközökkel jött létre. Megvolt Badeniuek is a többsége Ausztriában, de azért kiegyezés még sincs. Ha az ember arra gondol, hogy ebben a kérdésben mindkét kormánynál a szükséges nyíltság hiányzik, hogy minden törvénytelen, erkölcstelen eszközt felhasználtak ennek a kiegyezésnek a biztosítására, és az mégsem sikerült, az embernek önkéntelenül eszébe jutnak az írás szavai, hogy: a ki mi által vétkezik, az által bűnhődik. Csak az a sajnos, hogy a bűnösökkel az ártatlanok is szenvednek. Csak az a sajuos, hogy ezzel a válsággal, ezzel a bizonytalansággal, a melyben élünk, a monarchiának, a hazának, a dinasztiának érdekei is igen igen szenvednek. A néppárt azon az állásponton áll, hogy hazánknak biztossága, java megkívánja azt, hogy a monarchiának nagyhatalmi állása szilárd és ezzel a dinasztiának minél erősebb legyen a pozicziója, mert a magyarságnak mindig az volt a felfogása, hogy a dinasztiának és Magyarországnak érdeke össze van forrva, egymásnak kölcsönös támogatására, erősítésére vannak utalva. Már pedig, hogy ha a függetlenségi párt álláspontjára helyezkedünk, és megakadályozzuk azt, hogy ezen javaslatból decz. 31-én törvény legyen, ezzel hazánkat, a monarchiát, de még a dinasztiát is beláthatatlan következményű zavaroknak teszszük ki. (Felkiáltások a szélső baloldalon ; A kormánynak okoz bajt /) Ez igaz. De azért, hogy a kormánynak kellemetlenséget csináljunk, hogy esetleg Bánffyt megbuktassuk, nem bírnám, — igazán mondom, — lelkiismeretemre venni, hogy a legsúlyosabb következményekkel járó bizonytalanságnak, megpróbáltatásoknak tegyük ki az országot és a monarchiát. Meg lehetnek arról győződve a t. függetlenségi pártiak, hogy mi néppártiak, nem szeretjük Bánffyt, inkább ma, mint holnap óhajtjuk a bukását, és azt is valljuk, hogy az olyan ember, a ki másokkal szemben képes volt magának és közegeinek oly kíméletlenségeket és brutalitásokat megengedni, mint ő megengedett, az kíméletet nem érdemel; és az olyan ember, a ki daczára, hogy oly nagy hatalommal és eszközökkel rendelkezett, a minővel egyik előde sem, azért, hogy a kiegyezést létesítse, ennek létesítése, tulajdonképeni feladatának teljesítésére mégis képtelennek, tehetetlennek mutatta magát: az ilyen ember bizalmat nem érdemel. (Helyeslés. Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Mindezeknél fogva, ha csak a bizalmatlanság kérdéséről volna szó, mi volnánk a legelsők, a kik azt mondanánk, hogy bukjék. Csakhogy, fájdalom, Bánffy személye el nem választható ez esetben a haza, a monarchia, a dinasztia érdekeitől. Az a baj, hogy mint a magyar közmondás tartja, attól lehet félni, hogy a mosdó, a fürösztő vizzel a gyermeket is ki fogjuk önteni, a mi pedig nem lehet a mi czélunk Épen azért nem helyezkedhetünk a magyar hazának, a monarchiának és a dinasztiának jól felfogott, magasabb érdekeinek szempontjából arra az álláspontra, a melyre a t. függetlenségi párt helyezkedett. Épen azért kénytelenek vagyunk a kényszerhelyzetből kifolyólag ezt a javaslatot általánosságban elfogadni. (Helyeslés a baloldalon.) Lakatos Miklós jegyző: Városy Gyula! Városy Gyula: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Az előttem szóló nézetével, a melyben a néppártnak elvi álláspontját fejtegette a t, ház