Képviselőházi napló, 1896. XI. kötet • 1897. deczember 16–1898. január 17.

Ülésnapok - 1896-200

200. országos ülés 1897. deczember 18-án, szombaton. fi? az osztrák bank értékjegyeit elfogadni. Tehát a jogfolytonosság a szerződésben megszűnik, de a viszony megmarad és hiszem, hogy ez a törvénytelen viszony mindaddig meg fog maradni, míg nem januárban e javaslat mégis csak le fog tárgyaltatni és ha terminuskéséssel is, mégis törvénynyé válik, mert a t. függetlenségi párt mégis csak ki fogja magát beszélni. De ennek az lesz a következménye, hogy a mezei munkások és munkaadók közti viszonyt szabályozó sürgős törvényjavaslat tárgyalása jó messzire el fog odáztatni, a minek bizonyára súlyos gazdasági következményei fognak lenni. De lesz még egy másik hátrányos sérelem is, a mit már jeleztem, tudniillik az alkotmányon fog sérelem esni azért, mert a t. függetlenségi párt e javaslatnak január elsejéig való törvényerőre emelkedését megakadályozni akarja. Én megvallom, nem szeretném, ha a kormány a függetlenségi pártnak ezen magatartása következtében abba a helyzetbe jutna, hogy az alkotmányon sértést követne el, mert attól félek, hogy teljesednék a magyar közmondás ama szava: »Hogyha a szalonnát kikezdik, rájárnak.« Ha egyszer az alkotmányt kikezdték, nem tudjuk, hogy a hatalmaskodó kormányférfiak nem fognak-e arra kedvet kapni, hogy a preczedens alapján továbbra is törvénysértéseket kövessenek el. (Egy hang a szélső baloldalon; Hiszen csak próbáljdk meg !) Én tehát ebből a szempontnól is szeretném ezt a kérdést tekinteni. (Zaj a szélső baloldalon.) Mondtam már, t. képviselőtársaim, ha önök vád alá akarnák helyezni a t. kormányt, a t. többség felmentené, ha pedig t. képviselőtársaim netán arra ezéioznának, hogy olyan állapotok fejlődnek a magyar parlamentben, mint a bécsiben, bátor vagyok emlékezetükbe hozni, hogy nemrég épen a t. túloldalról Pichler Győző' t. képviselő úr azokat a parlamenti állapotokat olyanformán jellemezte, hogy én azt nem is akarom ismételni és nem is tartom illőnek ismételni. Én nem is hiszem, hogy olyanforma parlamenti tárgyalásokra gondolnak a t képviselő urak. Tegnap, midőn t. képviselőtársam, gróf Apponyi Albert nagyszabású beszédét tartotta, nem kívánt a kérdésnek személyes oldalával foglalkozni; nem kivánt rámutatni a szabadelvű rendszer bűneire és a jelen kormány mulasztásaira, (Mozgás a szélső baloldalon.) a melyek épen okai a mostani válságos helyzetnek. Én és pártom, megvallom, nem vagyunk képesek t. képviselőtársunkat az önmegtagadásban ennyire követni, sőt mivel nincs okozat ok nélkül, kötelességemnek tartom ugyan lehető rövidséggel, de mégis rámutatni arra, hogy miként jutott a monarchia, miként jutott épen hazánk odáig, hogy most ilyen, valóban válságos és bizonytalan helyzettel állunk szemben. (Halljuk! Halljuk!) Harmincz év előtt, midőn mindkét államban a haza bölcse által létesített és ő Felsége által elfogadott alkotmányos élet megindult, mindenki lelkesedéssel és a legvérmesebb reményekkel üdvözölte azt. Mindjárt kezdetben mindkét államban a liberális pártok jutottak kormányra s a legutóbbi időkig azon meg is maradtak. A liberális pártok miként használták fel uralmukat, hatalmukat? Úgy, hogy ezen harmincz év alatt politikailag, erkölcsileg, gazdaságilag roppant sok kárt okoztak; a túlsó államban maga az alkotmány van veszedelemben és észlelhető gazdasági tekintetekben is a hanyatlás. (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Hazánkban a legutóbbi időbeu a választások alkalmából tanúsított törvénytelenségek, a melyeket maga a t. kormány és a t. túloldal sem tagadott, (Úgy van! balfelöl.) és a politikai téren mindenütt tapasztalható korrupözió, üldözés, visszaélések az országban mindig több és több polgár előtt teszik szinte kívánatossá az ilyen alkotmányos élet helyett inkább az abszolutizmust. (Ügy van! Úgy van! a baloldalon.) Tehát politikai tekintetben a liberalizmus igen-igen károsan működött. Vagyoni tekintetben hazánkban hogy állunk ? Államunk adóssága óriásilag emelkedett ; tudjuk, hogy a polgárok zöme a terhek alatt nyög ; tudjuk, hogy olyan a helyzet a liberális rendszer következtében, hogy aránylag igen csekély számú ember, ki ingó tőkéjével uzsora módra dolgozik, képes boldogulni az óriási többség rovására és romlására. Hát erkölcsi tekintetben miként állunk? Ugy, hogy a liberalizmusnak . . . (Zaj!) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Mócsy Antal: a . . . kereszténységgel való szakítása következtében mind több és több kebelből tűink el a magyarok által minden időben vallott Isten, király, haza iránti hűség és szeretet, így a napokban a munkaadók és munkások közötti viszonyt szabályozó javaslat tárgyalása közben ismételten rámutattak arra, hogy mily óriási mértékben terjed a szociáldemokraczia, a mely Istent nem ismer, királyt nem tisztel; magát hazátlannak mondja. Ha ez, t. ház, tovább is így terjed, már pedig ha megmaradunk a liberális rendszer alapján, fog terjedni, akkor ez az erkölcsi állapot roppant veszedelmet rejt magában mind a hazára, mind a monarchiára, mind a dinasztiára. Tudvalevő, hogy a kiegyezést főkép ama körülmény akasztotta meg, hogy az osztrákok az utóbbi időben a vám- és kereskedelmi szerződés meg a quóta tárgyában túlköveteíésekkel állottak elő. Ámde ki az oka annak, hogy ők ily túlköveteíésekkel állottak elő ? Szalay Károly: Csak a kormány!