Képviselőházi napló, 1896. XI. kötet • 1897. deczember 16–1898. január 17.

Ülésnapok - 1896-200

200- országos illés 1897. deczember 18-án, szombaton. 51 annyiban, a mennyiben szükséges, hogy pártom álláspontját a szőnyegen levő javaslattal szemben jelezhessem és kifejthessem. A néppárt, mint tudva van, a 67-es kiegyezés alapján áll, és mint ilyen, híve a két állam között fennálló vám- és kereskedelmi szövetségnek, természetesen azon esetben, hogyha az a két állam érdekeinek kellő kielégítésével, igazságos és méltányos alapon köttetik meg. A 67-iki kiegyezési műnek a szerzője, a haza bölcse, Deák Ferencz, ugyan igen bölcsen a 1867: XII. törvényczikkben feotartotta a nemzetnek azon jogát, hogy esetleg gazdasági tekintetben külön vámterület alapján rendezze be magát, mert a közös vám- és kereskedelmi szövetség, mint az a törvényben kifejezve van, nem következik a pragmatica sanctióból, de magából, abból a XII. törvényczikkből sem. Igen helyesen és bölcsen történt ezen fentartás, mert azzal a nemzetet meg akarta védeni esetleges kizsákmányolástól, fenn akarta a nemzetnek abbeli jogát tartani, hogy később a körülmények vál toztával, ha jónak látja a nemzet, gazdaságilag a külön vámterület alapján rendezkedjék. Azonban, ha az ember figyelemmel áttanulmányozza az illető törvéuyezikket, látja, hogy az volt a szándéka a haza bölcsének és mindazoknak, a kik az ő művének, a kiegyezésnek hívei, hogy a méltányosság, igazság alapján, a monarchia két állama között kereskedelmi és vám tekintetben is szövetség létesüljön, hogy így az ugyanegy fejedelem alatt élő és közös védelemre utalt két állam népeinek a szolidaritása ezen az úton m minél inkább kifejezést találjon. (Helyeslés balfelől.) Azért a 67-es kiegyezésnek hívei a monarchia és a dinasztia érdekében állónak tartották a szövetséget, — a mint < rről a lefolyt harmincz esztendő is tanúskodik, mely esztendők alatt folytonosan vám- és kereskedelmi szövetségben éltünk — de egyszersmind és elsősorban hazánk jól felfogott gazdasági érdekében állónak is. Mi azon meggyőződésben éltünk, és azon meggyőződésben van a néppárt, hogy igenis a monarchia két állama között lehet a vám- és kereskedelemre nézve az igazság és méltányosság alapján az érdekek kölcsönös kielégítésével szövetséget kötni. (Igazi Úgy van! a baloldalon.) Nem akarok ennek bővebb indokolásába bocsátkozni, (Halljuk!) mert ez akkor lesz helyén, midőn a kormány az idevonatkozó javaslatokat a ház asztalára fogja tenni. Röviden azonban annyit mégis kijelentek, hogy a monarchia két államának földrajzi helyzete, a két állam gazdasági viszonyainak különböző iránya, egyként utalja a két államot arra, hogy vámés kereskedelmi szövetségben éljenek. Mert mig Ausztria túlnyomóan iparos állam, Magyarország túlnyomóan nyers termeléssel foglalkozik, a kettőnek tehát kölcsönösen egymás piaczára szüksége van. Azért osztozom tegnap felszólalt t. képviselőtársam, gróf Apponyi Albertnek azon kijelentésében, hogy bár a vám- és kereskedelmi szövetség kérdésében az idő szerint tisztán nem vagyunk képesek látni, és az e tekintetben való vélemény mindkél oldalon, a pártolók és ellenzők oldalán inkább politikai okok által befolyásolt ösztönszerű sejtésen alapúi, semmint a tudás bizonyosságából eredő meggyőződésen, innen van az, hogy t. képviselőtársam, gróf Apponyi Albert úgy okoskodik, azon konklúzióra jutott, hogy nem adja, oda a bizonyos jót a bizonyt ilan jobbért, annál inkább nem, mert esetleg az rosszabb is lehet. Mi a helyzet, t. képviselőház, most e tekintetben ? Az, hogy a vám- és kereskedelmi szövetségre vonatkozó szerződésünk néhány nap múlva lejár, törvényes időben ez a szövetség fel lett mondva, de meg nem lett kötve. Már most ennek következtében hogy állunk? Úgy, hogy 1898. január t -én íi nemzetre visszaszáll az 1867 : XII. törvényezikk értelmében e tekintetben az önrendelkezési jog. És hogy ha a nemzet jónak látja, és hogy ha a t. kormány, a mint kellett volna tennie, időközben megtette volna a külön vámterületre való átlépést igénylő intézkedéseket, január 1-én akár a külön vámterület alapján rendezhetnők be gazdasági életünket. Ámde ez a kormány mulasztása következtében nem történt meg, és talán épen ez a főoka annak, hogy ma ilyen bizonytalan és válságos helyzetben vagyunk. (Jgaz! Úgy van! a baloldalon.) Mert ha a t. kormány az alkudozásokkal parallel megtette volna a külön vámterületre való helyezkedhetés szempontjából szükséges intézkedéseket, valószintí, hogy Ausztria majd engedékenyebb lett volna és a kiegyezés esetleg létesülhetett volna, mert ismét igaza van t. képviselőtársamnak, gr. Apponyi Albertnek, midőn tegnapi beszédében azt mondotta, hogy nekünk szükségünk van ugyan Ausztriával szemben a vámszövetségre, de Ausztriának szintén szüksége van és még inkább, mint nekünk. (Igaz! Ügy van! a baloldalon.) A dolog tehát úgy áll, hogy január l-jével jogunk lenne akár a vámsorompókat is felállítani, sőt ha e javaslatból törvény nem lesz, meg is kellene ezt tennünk, ha az előintézkedések meg volnának téve. Abban nincs tehát eltérés a pártok között, hogy jogunk van január 1-én az önálló vámterület alapjára állani. Abban sincs eltérés köztünk, hogy mivel a kormány január 1-én nem birja életbeléptetni az önálló vámterületet, ideiglenes intézkedésre van szükség. De már ez intézkedések megtételének módjára nézve nagy az eltérés a 67-es és a 48-as pártok közt. A kormány álláspontja az, hogy