Képviselőházi napló, 1896. XI. kötet • 1897. deczember 16–1898. január 17.
Ülésnapok - 1896-199
199. országos ülés 1897. deczember 17-én, pénteken. .: ság jól volna értelmezve, akkor a formaság a lényeget juttatná kifejezésre. (Igaz! Úgy van! balfelöl és jobbról.) De a mit én mondtam, az az, hogy az 1867: XII. törvényczikkben nemiévén található olyan diszpoziczió, mely tiltaná, hogy a külön vámterületi alapra történt helyezkedés után, későbben gyakorlati okokból az 1867: XII. törvényczikkben foglalt szempontoknak hódolva, annak formaságai szerint a vámszövetség megkötését újból megkísértsük, a jelenlegi helyzetben olyan indikácziókat találok, a melyekből azt következtetem, hogy az 1867: XII. törvényczikk szellemének csak agy felelek meg, ha a tárgyalásoknak ilyen módon történt megszakadása után azoknak fonalát elvágottnak és % 7 égleg elejtettnek ne tekintsem. (Helyeslés bal- és jobbfelöl.) ölay Lajos: Sajnos, Bécsben úgy akarják! Ez a baj. (Zaj.) Elnök (csenget): Kérek csendet, képviselő úr! Gr. Apponyi Albert: T. ház! A javaslat harmadik szakaszában foglalt második alternatív utasítás, tudniillik az ellen, a mely a kormánynak kötelességévé teszi, hogy a mennyiben május l-ig a vámszövetségre vonatkozó megállapodások úgy nálunk mint Ausztriában nem volnának beterjeszthetők, (Zaj. Halljuk! Rdijuk!) a 68. §. alapján az országnak önálló intézkedésére nézve adjon be javaslatokat az utasításnak ezen második alternatívája ellen, a kifogás csak az volt és csak az lehetett, hogy a 68. §-ra való értékét vesztette, minthogy a 68. §ban rejlő garanczia megbénult ennek a javaslatnak intézkedései által, a javaslat elfogadása esetében. T. ház! Ruente fundamento, mit superaedificatum: minthogy én nem tudtam sírról meggyőződni, hogy ennek a javaslatnak érdemi intézkedései a 68. §-nak intézkedéseivel és utasításaival ellenkeznek, igen természetszerűleg én a 68.§-ra való hivatkozás erejét nem látom gyengítettnek, és azért a 68. §-ra való hivatkozás, a kormánynak való utasításképen, előttem teljes erővel, a garanczia teljes értékével bír. Magától értetődik, t. képviselőház, hogy az a javaslat, a melyet majdan az önálló intézkedés alapján, a végleges közgazdasági rend tekintetében a kormánynak tennie kell, nem hasonlíthat ahhoz, mely most a ház asztalán fekszik. (Helyeslés a baloldalon.) Hisz ideig-óráig és tisztán közjogi szempontból egy ilyen intézkedés is megengedhető, közjogi szempontból nem lehet ellene alapos kifogást tenni; közgazdasági szempontból pedig mintegy igen rövid átmeneti időre szolgáló expediens megállhat. De állandóan nem állhat meg egy olyan intézkedés, a melyben az egyik állam a másiknak biztosítja egyoldalúlag a vámmentesség minden előnyeit a nélkül, hogy viszont magának valamit ki kössön. (Helyeslés a baloldalon és a szélső baloldalon.) Állandóan nem állhat meg egy oly intézkedés, a mely hivatkozik egy korábbi törvény bizonyos szakaszaira, a mely szakaszok szószerinti értelmét bizony igen nehéz magának ennek a mostani intézkedésnek jogi természetével is összeegyeztetni. De közjogi szempontból azt fontos megállapítanunk, hogy az önálló intézkedés akkor is csak az önálló vámterület elvi alapján lesz lehetséges, tudniillik Magyarországnak úgy mint Ausztriának vámpolitikai külön egyénisége elismerésének és ebből folyó minden jogi konzequencziának törvénybeiktatása és biztosítása alapján (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) Arra nézve azonban nem látom szükségesnek ma előre megkötni magának a törvényhozásnak kezét, hogy ezen az alapon, ezzel a senki által nem kifogásolh itó, egyedül megengedett elvi kiindulási ponton, minő gazdasági politikát kövessen. Pedig, t. ház, csak erről lehet szó. Hiszen szerződni Ausztriával; gondolom, ezen háznak minden tagja kivan. Thaly Kálmán: Ausztriával nem! A hármasszövetséggel igen! (Zajos derültség a jobboldalon.) Gr. Apponyi Albert! Én azt hiszem, hogy az én képviselőtársam engem félreértett. Nem vámszövetség kötéséről van szó, hanem kereskedelmi szerződés kötésérő!, olyanról, mint a milyen más, teljesen idegen államokkal köttetik. (Helyeslés a bal- és jobbuldalon.) Nehogy azonban magaaiat újabb ellenmondásoknak tegyem ki, nem fogom fentartani azt a merész tételt, hogy szerződést Ausztriával kötni ebben a házban mindenki akar, (Derültség a jobboldalon.) mert megengedem, hogy az engem egyes egyéni nézetekkel ellentétbe hozhat, hanem csak ennyit mondok: minden pártnak eddigi nyilatkozatai szerint ez az akarat fennáll a háznak minden oldalán és nem mától fogva.(Igaz ! Úgy van! a baloldalon.) Én nagyon jól emlékszem, mikor még boldogult Simonyi Ernő volt ennek a pártnak közgazdasági ügyekben vezérszónoka, ő azon eszmének adott ismételten kifejezést, hogy hajlandó volna Ausztriával oly szerződésre is lépni, a mely Ausztriának a legtöbb kedvezményt élvező államok vámtételeinél még kedvezményesebb vámtételeket nyújtana, (Felkiáltások a szélsőbalon : Kossuth Ferencz is!) és ugyanezt ismételte az én fülem ballatára Kossuth Ferencz t. képviselőtársam a pénzügyi bizottság ülésében. Tehát látszik, hogy a mint egyszer a vámterületi önállóságnak álláspontjára helyezkedtünk, — és más alapra a 68. §. szerint nem helyezkedhetünk, mihelyt a vámszövetségi egyezkedés meghiúsult, — akkor a többi a közgcizdasági politikának kérdése, melyre nézve annak, hogy ma a törvényhozás önönmagát megkösse, szükségét
