Képviselőházi napló, 1896. XI. kötet • 1897. deczember 16–1898. január 17.

Ülésnapok - 1896-199

38 199. országos ülés 1897. deezember 17-én, pénteken. balon.) Ez nem játék a szavakkal, de az előbb említett igen lényeges és gyakorlati horderővel bíró jogtételeknél fogva ez közjogilag a vámszövetséggel ellenkező, tehát az önálló vámterületi állapot; habár vannak közgazdasági okok, — a melyeket a ház ezen oldalán (a szélső balra mutat) is méltányolnak, mert hiszen átmeneti intézkedésekről itt is gondoskodni akarnak, — melyek minket arra indítanak, hogy közgazdasági politikánkban az Ausztriával szemben felállítandó vámsoi'ornpókat ez idő szerint fel ne vegyük. T. képviselőház! Én ezek folytán azt találom, hogy ennek a javaslatnak intézkedései arra az időre, a mely időre tervezve vannak, semmi olyat nem tartalmaznak, a mi az 1867 : XII. törvényczíkk bármely szakaszának akár értelmével, akár intenczióival ellenkeznék. A második kifogásolt intézkedés ebben a javaslatban az, hogy a kormány május l-ig e-etleg egyezményes alapon is adhat be javaslatot. Hát, t. képviselőház, ezt az intézkedést én nemcsak közjogilag megengedettnek, de a jelenlegi viszonyok között az 1867 : XII. törvényczíkk szellemével egyedül egyezőnek tartom, (Élénk helyeslés jobbfelől. Mozgás a szélső baloldalon.) megmondom mindjárt, miért. Ennek az évnek utolsó napján közjogilag az Önálló vámterületnek állapotába léptünk. Madarász József: Állapotába! Gr. Apponyi Albert: Igen, kérem, a külön vámterületnek közjogi jogállapotába léptünk. (Helyeslés jobbfelől. Halljuk! Halijuk!) Arra pedig én, bárminő pontos kutatás mellett az 1867 : XII. törvényczikkben nem találtam diszpozicziót, a moly az országnak megtiltaná, hogy ha egyszer bármi okból a vámterületi különválás alapjára lépett, azontúli időkben sohase legyen neki többé szabad ismét a vámszövetség megkötése czéljából az 1867 : XII. törvényczikkben megjelölt módon Ausztriával egyezkedésre lépnie. (Zajos helyeslés jobbfelől és a baloldalon. Ellenmondás a szélső baloldalon.) Már most miért tartom én, t. ház, a törvényjavaslat ezen utasítását nemcsak a mondottam indokból kifolyólag megengedhetőnek, de az 1867: XII. törvényczíkk szelleméből folyónak. Itt már azután tekintetbe jön az, hogy mi okból hiúsultak meg az 1867 : XII. törvényczíkk értelmében folytatott tárgyalások Ausztriával. Közjogilag — bevezetőleg mondtam — az nem határoz semmit, hanem a közjogilag egyedül korrekt alapot egyszer megtalálva és arra megállva, a később követendő eljárásra nézve igenis határoz. Befolyást gyakorol tudniillik azon szabad elhatározásunkra nézve, hogy vájjon a tárgyalások mostani megszakadása folytán rögtön definitive és megfelelő közgazdasági berendezéssel is a külön vámterület alapján megmondjuk-e, vagy tegyünk-e egy újabb kísérletet a közös vámterületi alapon való megegyezésre. (Mozgás a szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Mert az 1867: XII. törvényczíkk, (Zaj a szélső baloldalon. Elnök csenget.) habár a kereskedelmi ügyeknek közösségét nem is származtatja le a pragmatica sanctióbóí, és így azokat közös ügynek államjogi értelemben soha el nem ismeri, nem neutrális politikailag a közös és külön vámterület eszméje között, hanem azon okoknál fogva, melyeket az 59. §-ban kifejt, első sorban a közös vámterületi alapon való megegyezést tartja megkisérlendőnek. Mikor és meddig? Természetesen nem a végtelenségig; mert ez nem jelentheti azt, hogy mikor Ausztriával megszakad a tárgyalások fonala, mikor oly ellentétek merülnek fel, melyek a kiegyezés lehetősége iránt is a reményeket leszállítják a valószínűtlenség fokára, akkor végnélkül kellene egyezkedési kísérleteket folytatni. De akkor, t. ház, a mikor nincs konstatálva, hogy a két állam felfogásában rejlő materiális különbsége'; okozták az egyezkedéseknek sikertelenségét; mikor az egyezkedéseknek sikertelenségét, eddigelé legalább, kizárólag a másik állam alkot* mányos gépének működésében beálló nehézségek okozták: akkor, t. ház, túlságos formalizmus volna az, hogy ez a két állam, ez a két ország, mint saját törvénye, még hozzá nem jól értelmezett formaságának rabjq, (Mozgás a szélsőbaloldalon.) a törvényhozói akarat lényege és természetének ellenére belekergettesse magát egy olyan állapotba, a melyet minden valószínűség szerint sem az egyik, sem a másik nem akar. (Zajos tetszés, éljenzés és helyeslés a szélső' baloldalon. Nagy zaj és felkiáltások a jobb- és baloldalon: Hoch! Közbekiáltás a szélsőbalon: Hát a forma itt nem lényeges? Elnök csenget.) T. képviselőház! Minden közbeszólási'a természetesen sem nem válaszolhatok, sem nem tartom kötelességemnek válaszolni; de ha közbeszólás alakjában olyan észrevételt hallok, a mely a dolog lényegét illeti és érdekli, akkor az ilyen közbeszólásra szívesen válaszolok, sőt hálás is vagyok érte, a mennyiben a zárszó joga engem nem illetvén meg ebben a vitában, alkalom nyújtatSk nekem, hogy egyes félreértéseket rögtön kideríthessek, egyes szerintem téves felfogásokat rögtön megczáfolhassak. (Halljuk ! Halljuk!) így egyik t. képviselőtársam azt mondja, hogy a forma a törvényességnek lényegéhez tartozik és ebben neki tökéletesen igaza van. Én nem mondtam, hogy itt az 1867 : XII. törvényczíkk valamely szakaszának formája ellentétben volna lényegével, hanem én arra fektetem a fősúlyt, hogy rosszul értelmeztetett a formaság, (Helyeslés balfélől.) mert ha a forma-