Képviselőházi napló, 1896. XI. kötet • 1897. deczember 16–1898. január 17.

Ülésnapok - 1896-199

gg 199, országos ülés 1897. deczember 17-én, pénteken. sának szempontjából ez elé az eshetőség elé nézni: az az állam nem Magyarország, hanem Ausztria. (Helyeslés balfelöl.) Ezen közgazdasági igazságot szem előtt tartva lehetünk csak erősek az alkudozásokban Ausztriával szemben, csak ezen az alapon megmaradva és csak ezen alapból és meggyőződésből erőt és szilárdságot merítve lehet reményünk arra nézve, hogy méltányos kiegyezést köthetünk. Épen az ellenkedő felfogásból való kiindulás, épen a vámterületi elkülönítéstől való túlságos és itten híresztelt rettegés az, a mely a mi államunk erejét ezen kiegyezési proczeszszusban oly annyira gyengítheti, hogy azután lehetetlen lesz méltányos feltételeket elérni, és hogy ekkor a külön vámterületbe épen azok kergetik be Magyarországot, a kik a küíöu vámterületnek rossz hatását oly túlzott színnel ecsetelik. (Helyeslés balfelől.) Ezeket a nézeteket nem most mondom ki először; ezeket majdnem hasonló kitételekkel másfél év előtt a kereskedelmi tárcza költségvetésének tárgyalásánál már elmondtam és ma azokra csupán annak indokolása ezéljäból hivatkozom, hogy valamint elvileg, úgy közgazdaságilag sem indokolt, hogy a ktilöa vámterület felől táplált ilyen, vagy amolyan meggyőződésünk legyen ezen törvényjavaslattal szemben elfoglalandó álláspontunk alapja. De sokkal fontosabb, és ez már magához a tárgyhoz tartozik, még pedig legelső sorban, hogy ennek a javaslatnak közjogi természetét vizsgáljam, hogy foglalkozzam azzal a kérdéssel, vájjon e javaslat igazán áttöri, vagy meggy engíti-e az 1867 : XII törvényczikkben foglalt biztosítékokat, mert ismétlem, ha ez így volna, akkor semmiféle politikai indokoknak súlya sem engemet, sem elvbarátaimat annak elfogadására nem birna (Úgy van! balfelől.) Ez a törvényjavaslat, a mint a preambulumában, bevezető mondatában röviden megmondja, annak köszönheti létrejöttét, hogy a vámszövetség létesítésére irányuló kiegyezési tárgyalások eredményre nem vezettek. A két parlament nem tudott egymással megegyezésre jutni, a mint azt az 1867 : XII. törvényczikk 67. §-a a vámszövetség megkötésének feltétlenül és egyedül megengedett módjául kitűz. Hogy miért nem tudtak megegyezésre jutni: ezt Nagyjuk egyelőre figyelmen kivtíl; közjogi szempontból ez irreleváns, habár politikai szempontból bizonyos fontossággal bir. A megegyezés bármi okból nem létesülvén, sajnos már imperative áll elő az a kötelesség, a mely elől sem a kormány, sem az országgyűlés addig, míg az 1867: XII. törvényczikk érvényben vau, ki nem térhet, hogy a vám- és kereskedelmi ügyet önálló intézkedéssel rendezzük, a gyakran idézett törvény 68. §-a alapján, és erre az alapra helyezkedik a törvényjavaslat is. Már most, ha jól értettem, a közjogi kifogás a törvényjavaslat ellen abból áll, hogy ez a rendezés, a melyet a törvényjavaslat egy évre proponál, nem felel meg a 68. §. igazi értelmének. Bartha Miklós: Az 58 §-ának. Gr. Apponyi Albert: A 68 ik §. igazi értelmének. (Helyeslés balfelől.) Áz önálló rendelkezés joga igenis az 58. §-ban konstatált, de különben magától érthető teljes állami szuverenitásban birja gyökerét, de a 68. §. intézkedései szerint kell azt eszközölni. (Helyeslés balfelöl.) Az első kifogás tehát az, — ha jól értettem, — hogy ezen javaslatnak egy évre proponált intézkedései a 68. §. rendelkezéseinek nem felelnek meg; azokat kijátszszák; a második kifogás az, hogy az az utasítás újabb tárgyalásokra, illetőleg esetleg egy egyezményes javaslat benyújtására, a mely a 3. §. alternatíváinak egyike, szintén az 1867 : XII. törvényczikknek és nevezetesen e 68. §-nak áttörése; a harmadik ellenvetés pedig az elsőből folyik, mert az alternatív utasítás a 3. §-ban arra az esetre, ha egyezményes javaslatoknak előterjesztése május l-ig nem sikerűi, ismét az 1867 : XII. törvényczikk 68. §-ának alapján teendő előterjesztésekre vonatkozik; és azt mondják a javaslat ellenzői, hogy ez a hivatkozás a kiegyezési törvénynek 68. §-ára a törvényjavaslat 3. §-ában minden értékét elvesztette azáltal, hogy maga ez a javaslat preczedenst tartalmaz arra, hogy ezt a sokszor idézett 68. §-t mikép lehessen kijátszani és értékétől megfosztani. Madarász József: Világos! Gr. Apponyi Albert: Gondolom, helyesen összegeztem azokat a közjogi ellenvetéseket, a melyeket a javaslat ellen tesznek. (Mozgás a szélső baloldalon.) Hát nézzük meg, hogy mit tartalmaz az 1867 : XII. törvényczikk egyáltalában a vám- és kereskedelmi ügynek rendezésére nézve, és hogy mit rendel annak 68. §-a és ebből leszünk aztán képesek megítélni, áll-e a törvényjavaslat ellen közjogi szempontból emelt azon vád, hogy ez az 1867 : XII. törvényczikknek megsértése, felforgatása. A mint közbeszólva Bartha Miklós igen tisztelt barátom helyesen megjegyezte, az 58. §. hogy úgy mondjam, az elvi kijelentés, a mely konstatálja, hogy a vámés kereskedelmi ügyeknek közössége nem folyik a pragmatica sanctióból, hogy ezekben az ügyekben az ország szuverén hatalommal önállólag intézkedhetnék a vámvonalakkal, a mint neki tetszik. Ez az alapvető tétel, a melyben konstatálva vagyon a magyar állami szuverenitásnak egyik alkotó részeként a szuverén intézkedési jog a vám- és kereskedelmi ügy fölött épen úgy, mint