Képviselőházi napló, 1896. XI. kötet • 1897. deczember 16–1898. január 17.

Ülésnapok - 1896-199

199. országos ülés 1897. deozember 17-én, pénteken. 35 politikai indokokkal foglalkoznám, melyek minket az állásfoglalásra bírtak, foglalkoznom kell kötél ességszertíleg egy olyan kérdéssel, melyet jobban szerettem volna, ha ennél az alkalomnál megvitatásnak tárgyává nem tettek voínn, a melyre azonban, ha itt felvettetett, nézeteimet elmondani kötelességem, tudniillik a közös, vagy külön vámterület kérdésével közgazdasági értelemben; foglalkoznom kell továbbá már azért is, hogy Kossuth Ferencz t. képviselőtársamnak hozzánk intézett felhivására és kérdésére feleljek, de különben is kötelességszerűleg azokkal a kifogásokkal, melyek e javaslat ellen közjogi szempontból emeltettek. Mert mindjárt megmondom, hogy bármily súlyosak, bármily fontosak legyenek is azok a politikai szempontok, melyek minket arra birtak, hogy olyan intézkedésekhez járuljunk, melyek a közös egyetértéssel elintézendő ügyeknek kezelésében minden fennakadást és minden zavart kizárnak : nem lehetne politikai szempont olyan súlyos és olyan fontos, mely minket rábírhatna arra, hogy szavaz; tunkkal olyasmihez járuljunk, a mi a mi meggyőződésünk szerint is közjogunknak meghamisítása, az 1867, XII. törvényczikk intézkedéseinek akár megsértése, akár — a mi ennél talán még roszszabb — elferdítése vagy kijátszása. (Helyeslés a baloldalon.) Ezeknek a kérdéseknek a tisztázásával kell tehát gyenge erőmhöz képest foglalkoznom, és pedig mindenekelőtt igen röviden a vámterület kérdésével, mint közgazdasági kérdéssel. Én nem zárkózhatom el azon tapasztalás elől, hogy a vámterületi elkülönítés közgazdasági értéke fölött táplált nézet a ház minden oldalán befolyást gyakorol ennek a javaslatnak megítélésére és az ezzel szemben való állásfoglalásra. Pedig én ezt a javaslatot nem ennek a czélszertiségi, nem ennek a gazdasági felfogásnak szempontjából szeretném, óhajtanám megbírálni és azt hiszem, nem is ebből a szempontból bírálandó meg. Ezt a kérdést bővebb alapon megvitatni, ezt a kérdést az ahhoz szükséges adatoknak mérlegelésével latolni és a felett dönteni majd akkor lesz feladatunk és kötelességünk, a mikor a kormánynak azon előterjesztéseivel fogunk találkozni, a melynek beadására őt ez a törvényjavaslat is utasítja. (Helyeslés a baloldalon.) Utóvégre érthető, hogy az a nézet, melyet valaki e felett a nagy közgazdasági kérdés felett táplál, belejátszik lélektani rugóként a jelenlegi javaslat megítélésére is. De én nem tartom szerencsés dolognak azt, hogyha már a t. függetlenségi párt felvetette azt a kérdést, hogy a másik oldalról ezen a téren felvették a keztytít. Én nem vettem volna fel a keztyíít, én inkább válasz nélkül Nagytam volna azokat az érveket, melyek a vámterületi elkülönítés mellett közgazdasági szempontból felhozattak, semhogy most ennek a kérdésnek természetét és az országra való jelentőségét olyan világításba helyezzem, mely az én felfogásom szerint sem az igazságnak meg nem felel, sem az ország érdekeinek kifejezője nem lehet. (Igaz! Úgy van/ a jobbóldalon.) A vámterületi kérdésre mint közgazdasági kérdésre évek óta az én ma sem változott felfogásom az, hogy, a mennyiben a kölcsönös méltányosságnak, az ország pénzügyi és közgazdasági életérdekeinek megfelelő megegyezést létre lehet hozni közös vámterületi alapon, ennek előnyt adok, (Helyeslés a baloldalon és a jobboldalon.) és elsősorban ehhez járulok; járulok hozzá azért, a mint azt már több alkalommal bőven kifejtettem, mert a végén e monarchia mindkét államának közgazdasági organizmusa fél évszázad óta ezen az alapon fejlődött és ennek az alapnak elNagyása gazdasági következményeiben senki által teljesen ki nem számítható. (Helyeslés a baloldalon.) Én tehát az esetleg jobb ismeretlen előtt is a jó ismertnek, (Zaj és ellenmondás a szélső baloldalon. Helyeslét a baloldalon és a jobboldalon.) de természetesen csak a jól ismert állapotnak, tehát egy méltányos, egy igazságos kiegyezésnek adok előnyt. De a dolog érdemében valótlan túlzásnak, az ország érdekeivel szemben pedig hibának tartanám az ellenkező esélyt, a vámterületi elkülönítés közgazdasági létrejövetelét úgy állítani oda, mint hogy ha az erre az országra egy végzetes csapás volna; (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) mert ha én ennek az eventualitásmik következményeit, a mennyire ma azt megtenni lehet, mérlegelem, akkor ezek előttem úgy állanak, hogy Magyarország mezőgazdaságára nézve ez az elkülönítés egy átmeneti időben, mindaddig, míg a magyar ipar megerősödése által belföldi piaezunk fogyasztási képességét megerősíteni lehet, nehézségeket, esetleg veszteségeket, esetleg kríziseket idézhet elő; Ausztriára nézve azonban úgy áll, hogy a vámterületi elkülönítés az osztrák ipar legnagyobb részére nem egy átmeneti krízist, hanem egy végzetes csapást jelentene. (Igaz! Úgy van! a baloldalon. Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Én ebben nem találom sem a vigasztalást, sem a kompenzácziót azokért a szenvedésekért, melyeknek esetleg a mi mezőgazdaságunk ki volna téve. Midőn én a mi országunk érdekét és hasznát akarom, másnak kárát magamnak czélúl ki nem tíízöm. (Helyeslés.) De csak azt a következtetést vonom le belőle, hogy ha van e két állam között egy, a melynek többet kell tennie abból a ezélból, hogy a vámelkülönítés szüksége be ne álljon; hogy ha van e két állam között egy, a melynek valóban a legnagyobb aggodalommal kellene közgazdasági organizmu5*