Képviselőházi napló, 1896. XI. kötet • 1897. deczember 16–1898. január 17.

Ülésnapok - 1896-199

34 !"• országos fllés 1897. deczember 17-én, pénteken. {Igaz! Úgy van! Élénk helyeslés és éljenzés a szélső baloldaím.) Azok, t. ház, a kik a javaslatot pártolják és minden áron keresztül viuni akarják és erőszakolják, leginkább két fegyvert használnak. (Halljuk.

1 Halljuk!) Az egyik a hitegetés, ámítás, a másik pedig a megfélemlítés, ré mitgetés fegyvere. (Igazi Úgy van! aszélső baloldalon.) Azok, tisztelt ház, azzal hitegetik, azzal ámítgatják ezt az országot, hogy hiszen ennek a javaslatnak tulajdonképeni czélja az önálló vámterületnek előkészítése. (Igaz! Úgy van! a szélső hátoldalon.) A remieletekkel való intézkedhetésre szóló felhatalmazásról meg azt mondják, — nem pirulnak azt mondaui, — hogy ez hiszen arra való, hogy a kormány az önálló vámterületet létesítse, mihelyt az időt erre elérkezettnek lenni látja. Ilyen ámító, ilyen csalfa beszéd után, t. ház, még azzal remegtetik az országot, hogy a függetlenségi pártnak az akcziója elrontja mindazt, a mi különben önként hullana az ölébe. Igazán felháborító az a vak merőség, a melylyel ezt a nemtelen fegyvert némelyek ellenünk használják. (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) Micsoda oktalan beszéd, micsoda gyanúsítás az, hogy a függetlenségi párt anarchikus helyzeteket teremt akkor, midőn a kormány rossz javaslatának törvényerőre való jutását meggátolni iparkodik minden erejével. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Hiszen a függetlenségi párt csak azt követeli, hogy nyíltan, őszintén, férfias önérzettel mondják ki ebben a javaslatban Magyarország gazdasági önállóságát és függetlenségét. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ezt követeljük mi, ezt követeljük az ország erkölcsi és anyagi érdekeinek szempontjából, ebből a követelésből mi nem engedünk soha semmit. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Elvégre is nem lehet tőlünk, a függetlenségi párttól követelni azt, hogy a bomlásDak indult dualizmus részére mi hozzuk meg azt az áldozatot, (Helyeslés a szélső baloldalon.) hogy oltárt emeljünk a 67-es kiegyezésnek azon politika javára, a melynek megbuktatása a mi tulaj donképeni czélunk, s a melynek megbuktatását az országnak legvitálisabb erkölcsi és anyagi érdekei követelik. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ezek után azt kérdezheti tőlem bárki is, még pedig joggal, hogy tehát az én vélekedésem szerint mi lenne az, a mi bennünket ebből a kényszerhelyzetből kivezetne. A javaslat miniszterelnöki indokolásában azt olvasom, hogy erre nézve egyáltalában nincs más mód, mint a létező állapotnak ideiglenesen továbbra is egy évre szóló fentartása. Engedelmet, kérek t. ház, (Halljuk! Halljuk!) az én védekezésem szerint van egy más, sokkal hatásosabb és ezélravezetőbb mód, és ez az, hogy ez a kormány mondjon le, (Hosszantartó élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon. Derültség jobbfelől.) hogy ez a kormány Nagyja el a helyét tüstént, (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) éa engedje át az ország kormányzatának vezetését azoknak, kik az országot nem lökik az anyagi romlás és erkölcsi pusztulás örvényébe, hanem, a kik ezt az országot az önállóáság és függetlenség, a haladás, boldogulás és fejlődés biztos útjára vezetni képesek is, akarják is. (Élénk helyeslés és éljenzés a szélső báloldalon.) Ne féljen attól senki, hogy mi lesz akkor, ha ez a kormány lemond és jobbaknak engedi át a helyét. Legyen meggyőződve mindenki, hogy akkor, deczember 31-én nem lesz káosz és jövő január elsején nem lesz zűrzavar, mert mi annak az új kormánynak, a mely Magyarország önfeláldozásának és függetlenségének a lobogóját fogja kitűzni, meg fogjuk adni az eszközöket, módokat és időt arra, hogy Magyarországot minden rázkódás nélkül vezethesse ki a közösügyes módszer fertőjéből az állami önállóság és függetlenség üde ós eleven életére. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ennélfogva én a kormánynak beterjesztett javaslatát visszautasítom, (Helyeslés a szélső baloldalon.) és azt sem az általános sem pedig a részletes tárgyalás alapjául nem fogadom el, hanem pártomnak, a függetlenségi pártnak Kossuth Ferencz állal beterjesztett határozati javaslatát pártolom. (Hosszantartó, élénk helyeslés és éljenzés a szélső baloldalon. Szónokot számosan üdvözlik.) Nyegre László jegyző: Gróf Apponyi Albert! (Halljuk! Halljuk!) Gr. Apponyi Albert: T. képviselőház! Ha én az előttünk fekvő javaslat elfogadására, vagy el nem fogadására indokaimat, úgy mint előttem szólott t. képviselőtársam is, az elvieken kívül a jelenlegi kormány iránti bizalomnak szempontjából meríteném: akkor, igen természetes, hogy habár eltérő indokolással, de eredményében ugyanoda jutnék ki, a hova az igen tisztelt előttem szólott képviselőtársam negativ szavazatával. Vannak azonban igen fontos, a nemzetnek érdekeivel az én felfogásom szerint összenőtt szempontok, a melyek engem és t. elvbarátaimat arra bírtak, hogy a politikai bizalomnak álláspontjára ez alkalommal ne álljunk és a javaslatot saját érdeme szerint bíráljuk. Endrey Gyula: Akkor vessék el! (Élénk helyeslés a szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk!) Gr. Apponyi Albert: Sajnálom, nem jutottunk erre az eredményre a javaslat bírálata folytán, hanem arra, hogy azt általánosságban elfogadjuk. (Felkiáltások a szélső baloldalon : Sajnos!) T. képviselőház! Mielőtt azokkal a sxilyos