Képviselőházi napló, 1896. XI. kötet • 1897. deczember 16–1898. január 17.

Ülésnapok - 1896-198

198. országos ülés 1897. deczember 16-áu, csiitörtlkoa sokszor együtt is fogunk küzdeni. Én kérdem önöktől, t. nemezti párt, nem emlékeznek-e önök arra, hogy milyen nyilatkozatokat tettek a nyáron, akkor, a mikor arról volt szó, hogy az ellenzék elálljon a kivételes eszközöknek alkalmazásától a sajtószabadság megsértésére irányuló törvényjavaslat vitája alatt. Önök azt hirdették akkor, hogy a 14. császárparagrafussal lenne csak keresztülvihető egy provizórium, hogy akkor önök ezt egész erejükkel ellenezni fogják. Már most, t. nemzeti párt, kérdem önöktől, a jelen helyzetet önök is állapotnak tartják-e csak, vagy pedig a második provizóriumnak? (Élénk Jiélyeslés a szélső baloldalon.) Nem akarom tovább folytatni ezen kérdéseimet azon okoknál fogva, a melyeket előadtam, csak egyet akarok még megjegyezni ezen alkalommal, s egyet akarok kifejezni, (Halljuk! Halljuk!) azt, hogy teljes elismeréssel adózom egy olyan nézetmegnyilatkozás iránt, a mely a nemzeti pártnak kebelében megtörtént, teljes elismeréssel nyilatkozom gróf Károlyi István nézetéről (Éljenzés a szélső baloldalon.) és hozzájárulok ahhoz, sőt kérem a közöttem ülő barátaimat, hogy kiáltsák: Éljen gróf Károlyi István! (Zajos éljenzés a szélső baloldalon. Derültség a jobboldalon.) T. túloldal! Önök úgy látszik nevetségesnek találják, hogy ha valaki helyeslésének azt a megszokott formáját használja, hogy valakit megéljenez. Hogy ebben mi a nevetséges, talán önök meg fogják tudni magyarázni; hanem engedjék meg, hogy akkor mi hangosan kaczagjuií'', mikor önök a kormányt fogják megéljenezni. (Elénk helyeslés a szélső baloldalon.) T. ház! Abból, a mit előadtam, tisztán kiderül már az is, hogyha a helyzet csakugyan komoly, azt a kormánynak mulasztásai és rövidlátásai idézték elő. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Nem tudom elképzelni azt, hogy milyen logikával teheti meg a kormány és a t. túloldal azt, hogy mi reánk hivatkozik, hogy mi álljunk el elveinktől, hogy mi mondjunk le arról a kedvező alkalomról, melyet a gondviselés adott kezeinkbe, hogy végre megvalósíthassuk elveinknek egy részét; hogy mi ignoráljuk azt az alkalmat, hogy mi emelkedjünk fel ismét a gyakorlati térről arra az idealizmusra, melyet épúgy, mint most a mi éljenzésünket, önök oly sokszor kinevettek. Önök azt kívánják, hogy mi hozzuk meg ezt az áldozatot és hazafiságunkra appellálnak, hogy hozzuk meg; pedig mi azt állítjuk, hogy itt hazafiságunkra való hivatkozásnak helye nincs, mert hiszen mi be tudjuk bizonyítani, hogy a kérdés a mi álláspontunkból is tökéletesen megoldható és csakis a mi álláspontunkból oldható meg a felmerült nehézség. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Mi reánk tehát ne hivatkozzanak, hogy KÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. XI. KÖTET. mi mondjunk le harminezéves küzdelmeink gyümölcséről épen akkor, midőn ezen gyümölcs kezeink között van, mikor azt leszakítjuk és átnyújthatjuk a nemzetnek, mint oly adományt és eredményét a mi ernyedetlen küzdelmünknek, melyért nem, mint Tisza Kálmán már többször mondta, átkozni fog az utókor, hanem áldani fog a jelen nemzedék is. (Úgy van ! Úgy van I a szélső baloldalon ) Ha, a kormány és a túloldal elismeri, hogy a helyzet oly nehéz, hogy az ellenzéknek úgyszólván nagylelkűségére kell appelláhmk, hogy e helyzetből kibonyolódhassanak, s ha e helyzetet a kormány rövidlátása és mulasztásai idézték elő: vonja le ebből a kormány az alkotmányos következtetéseket s mondjon le. (Úgy van ! a szélső baloldalon.) Abból, ka egy kormány bevallja, hogy az ország nehéz helyzetben van és mindenki tudja, hogy ezen nehéz helyzetet a kormány mulasztásai idézték elő: abból más következtetést alkotmányosan levonni nem lehet, mint azt,hogy a kormány adja át helyét olyanoknak, a kik e nehéz helyzetből kibontakozni tudnak. Nem tehetem fel, hogy abban a nagy 67-es táborban ne volnának oly férfiak, a kik éreznek magukban elég elhatározást és képességet kibonyolódni a jelen helyzetből, még pedig nem úgy, ho<zy önmaguk rontsák le maguk alól a 67-es alapot, hanem úgy, hogy a 67-es törvényeket szellemük és betüjök szerint alkalmazzák. Hiszem, hogy önök között vannak ilyen emberek, az alkotmányosság tehát azt követeli, hogy ilyeneknek adják át a veres széket azok, a kik rövidlátásuknak és nem ügyességüknek adták bizonyságát. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) De mi tagadjuk, hogy a helyzet komoly volna. Mert ha az volna igazán, akkor önök jól tudják, hogy nem hiába appellálnának hazafiságunkra és áldozatkészségünkre. Mi azt mondjuk, hogy a helyzetből van egy egészen szabályos, törvényes kibontakozási mód, olyan, mely elhárítja minden rázkódtatásnak még csak lehetőségét is, a mely, mig egyrészt visszaadja az országnak önállóságát a gazdasági téren, tiszteletben tartja a fennálló törvényeket is. E módra már ráutaltam határozati javaslatunkban, de most részletekben is kifejtem. (Felkiáltások a szélsőbalon: Öt pereset!) Elnök: Kérem a képviselő urakat, ne méltóztassanak beleszólni, a szónok maga fogja kérni a szünetet, ha akarja. Kossuth Ferencz*. Bővebben fogom kifejteni azt, a mit a határozati javaslatunk tartalmaz és először is azzal az állítással kezdem, hogy az önálló vámviszonynak felállítása az 1867 : VII. törvényezíkk 68. §-a értelmében teljességgel nem jelenti a vámháborút Ausztria és Magyarország között, sőt ellenkezőleg, ha 3