Képviselőházi napló, 1896. XI. kötet • 1897. deczember 16–1898. január 17.

Ülésnapok - 1896-198

1 g 198. országos ülés 1897. de Magyarország a 68. §. értelmében él önrendelkezési jogával és január 1-én az önálló vámviszonyok felállítását kimondja s mindjárt érintkezésbe lép Ausztriával felvilágosítani az osztrák kormányt ée népet, hogy Magyarország nem igyekszik kifosztogatni Ausztriát, mint azt most gondolják, mert hisz azért, hogy a provizóriumot fentarthassák, kidobálták őket az országgyűlésből: akkor nincs ok feltenni, hogy ezt Ausztria tőlünk megtagadná, mert igen jól tudja ezt Ausztrhi, hogy ez részéről öngyilkosság volna. (Igás! Úgy van ! a szélső baloldalon.) Ha tehát Ausztria nehézségeket csinál, ezt azért teszi, mert Ausztriában az a meggyőződés kapott lábra, hogy Magyarországgal móltányos bázison alkudni nem lehet. Természetes is ezen meggyőződés keletkezése, mikor ezt a kialkuvást annyira hajszolták Ausztriában, hogy ezért a képviselőket kidobálták. (Élénk helyeslés és éljenzés a szélső baloldalon.) Mi hátráltatja azt, hogy a t. kormány ne csak a legnagyobb kedvezményeket élvező ország vámtarifáját, hanem esetleg fél, vagy egy harmad vámtarifát ajánljon a vám- és kereskedelmi szerződés alapja gyanánt, mi hátráltatja azt, hogy bizonyos czikkekre nézve még vámmentesség is ajánltassék fel cserében? Ha tehát mindjárt első fellépésével kimutatja a magyar kormány, hogy kész oly térre lépni, a mely téren meg lehet védeni az osztrák és magyar érdekeket a méltányosság szempontjából, akkor lehetetlen elképzelni oly buta — mert ilyennek kellene lennie — osztrák kormányt, a mely ez esetben alkudozásra ne lépne. (Úgy van! Úgy van! a szélsőbalon.) Hogy áll ellenben a helyzet, hogyha megszavazzuk a benyújtott törvényjavaslatot, ha megszavazzuk azt, hogy fenn akarjuk tartani azt a status quót, a melyről már 1896. február 15-én kimondották egyhangúlag az osztrák Reichsrathban, hogy úgy, a mint van, fentartani nem akarják, a melyre nézve az akkori pénzügyminiszter is igen határozottan nyilatkozott, és a melynek fentartása igen könnyen odavezethet, — a mit egyébiránt a kormány és a javaslat is előre látott, — hogy tudniillik vámháborá fog kifejlődni. Mert hiszen ez a status quo nem egyéb, mint a jelen szerződésnek fentartása; az osztrákok pedig azt hiszik, hogy a jelen szerződés rájuk nézve káros. (Úgy van! Úgy van! a szélső báloldalon.) T. ház! Még az sem képez elfogadható érvet, hogy ha mi Ausztriával, például a fél vámtarifa vagy az egyharmad vámtarifa alapján szerződnénk, 1903-ban a külországokkal a szerződés lejárván, e külországok azt fogják követelni, hogy Magyarország ugyanazon tarifákat alkalmazza velük szemben. Ezt nem tartom megfontolandó érvnek, mert míg egyrészt a törczember 16-An, csfltSrtSkSn. vény kimondhatná azt és minden józan állam belátná, hogy ez természetes, ha olyan két ország, melynek egy uralkodója van, mint két független állam specziális szerződést köt egymással, másrészt még azt sem bánnám, ha Magyarország a fél, vagy a harmad vámtarifát alkalmazná a külállamokkal szemben is. JVlert akkor mi történnék? Egyszerűen az, hogy a harmad tarifának alkalmazásával a magyar közgazdászai termékek sokkal távolabb eső országokba jutnának el s ennek következtében például a magyar búza sokkal nagyobb tért foglalna el és nem lenne Magyarország úgy, mint most, kiszolgáltatva az osztrák fogyasztási piacznak. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Továbbá, ha még az is lenne a következmény, (Zaj. Elnök csenget) hogy az ipart az a nagy verseny, a mely akkor kifejlődnék, Magyarországban csak úgy nem engedné kifejlődiú, mint most, de legalább elérnők azt, a mit már jeleztem, hogy nyers terményeink sokkal nagyobb téren birnának mozogni, másrészről pedig azt, hogy iparczikkeinket, a melyekre szükségünk van, olcsóbban tudnók megvenni, mert akkor az osztrák iparczikkekkel az idegen iparczikkek versenyezhetnének. (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ezzel, azt hiszem, eléggé kimutattam azt, hogy az országra semmi veszély sem haramianék abból, hogy ha Ausztriával olyan vámszerződést kötne, a mely bizonyos tételekre nézve nagyon mérsékelt vámokkal, más tételekre nézve akár a vámoknak teljes eltörlésével is a kölcsönös érdekeket teljesen megóvná. Azt állítom és mint gondolkodó ember azt erősítem, hogy ha ilyen feltételek mellett szerződnénk Ausztriával, nemcsak nem találkoznánk ridegséggel és azon visszataszító modorral, (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) hanem találkoznánk már az önérdek sugallata következtében is olyan fogadtatással, a melyet remélni és követelni jogunk van. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Ha tehát az ilyen kibontakozási mód tökéletesen megfelel a magyar közgazdasági függetlenség elveinek, megfelel a 67-ik törvények szellemének és betűjének, (Úgy van! a szélső baloldalon.) hogy ha megfelel a helyzet követelményeinek, hogy ha világosan elhárít minden veszélyt arra nézve, hogy Ausztriával esetleg vámháború törjön ki, akkor, t. ház, lehetetlen azt állítani, hogy a helyzet komoly és nehéz; (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) a helyzet csak akkor válik komoíylyá és nehézzé, hogy ha ezen benyújtott törvényjavaslat bázisán állunk meg, (Ügy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) mert akkor ebből más kibontakozás nincs, mint vagy törvénysértés vagy alkotmánysértés. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Mit beszélnek tehát nekünk a