Képviselőházi napló, 1896. XI. kötet • 1897. deczember 16–1898. január 17.

Ülésnapok - 1896-198

:G 198. országos ülés 1897. deczember 16-án, csütörtökön. semmi értékkel nem bír, hacsak a császárparagraf erejével nem lesz törvényerőre emelve Ausztriában. (Hosszantartó, élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Az ellen pedig, t. ház, a 67-iki törvényeknek alapelve, a XII. t.-cz.-nek szelleme és betűje tiltakozik, hogy Magyarország akármikép is oly törvényeket hozzon, a melyeket. csakis az önkény megnyilatkozásával és alkalmazásával lehet Ausztriában érvényre juttatni. (Elénk helyeslés a szélső baloldalon.) Oda jutott tehát a kormány rövidlátása következtében, hogy önmaga rendíti meg azon alapot, a melyen áll, önmaga hozza magát azon állapotba, hogy megingassa az ország azon részében is, a mely bízott a 67-es alapban, ezt a bizodalmat, mert hisz világossá válik az, hogy mihelyt nehézségek merülnek fel, akkor csak is ágy tud a 67-es alapon álló kormány kormányozni, hogy önmaga sérti meg ezen törvényeket. (Élénk helyeslés és éljenzés a szélső baloldalon.) Némelyek, már előre látom, azt fogják mondáin, hogy hiszen az, a mit most a kormány javasol, tulajdonképen nem egy szövetségnek a meghosszabbítása, hanem egy állapot. (Derültség a szélső baloldalon ) Ezen szót kitalálták és nyargalnak rajta. Megvallom, nem tudom, hogy nevessek-e vagy szomorkodjam. Nékem az tökéletesen mindegy, hogy egy szövetséget tartunk-e fenn, vagy egy állapotot, mert sem a szövetséget, sem az állapotot nem tarthatjuk fenn önre ndelkezésileg. Tessék tehát ezt, ha önöknek a szíve ezzel megkönnyebbül, állapotnak nevezni, de ezt az állapotot mi egyoldalálag nem tarthatván fenn, abba a helyzetbe jut a t. kormány, hogy a 67-es törvényekből abszurdumokat konkludá], mert hiszen azt lehetetlen állítani, hogy nem abszurdum az, hogy önrendelkezésileg úgy rendelkezik az ország, hogy rendelke zése egy szomszédország rendelkezésétől függjön. Ez már csakugyan illogikus dolog és csakugyan egy állapot, csakhogy furcsa egy állapot. (Tetszés a szélső baloldalon.) önrendelkezésileg, ismétlem, úgy rendelkezni, hogy a mi rendelkezésünk mások rendelkezésétől tétessék függővé, nem nevetséges dolog-e? Nem kijátszása-e azon önrendelkezési jognak, a melyet a 67-es törvények biztosítottak ? Miért van szüksége a t. kormánynak ilyen furcsa állapothoz folyamodni? Hiszen sokkal természetesebb lett volna az 1867: XH. törvényezikk 68-ik szakaszaira támaszkodni és törvényileg kimondani az önálló vámsorompóknak a felállítását, mikor törvényszerűleg más állapotot fentartani önrendelkezésileg nem lehet, mert azt csak el fogják ismerni a t. túloldalon, hogy status quót önrendezésileg és egyoldalálag fentartani nem lehet. (Igaz 1 Úgy van! a szélső baloldalon.) De annyira elismerik ezt önök, t. túloldal, hogy a törvényjaslatban is elismertetik a harmadik szakasz utolsó bekezdésével, sőt előre látva, hogy a status quo nem lesz fentartható, már előre intézkedik arra nézre, hogy mi történjék, ha ez bekövetkezik. Kérdem tehát, okos, és helyes dolog volt-e egy olyan törvényjavaslattal állni elő, a mely már előre is feltételezi és már előre is hirdeti a vámháborúnak a lehetőségét, a mi az országra nézve csakugyan veszélyes, de könnyen elkerülhető. (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) Azt is előrelátom, hogy lesznek olyanok, a kik azt fogják állítani, hiszen mi a jelen állapotot csak hallgatagon akarjuk meghosszabbítani. De kérdem önöktől, vájjon hallgatag dolog-e az, hogy ha Ausztriában a 14. §-szal hozzák létre ezt a javaslatot és kérdem, hogy egy magyar törvény lehet-e hallgatag törvény és hogy ismeri-e a magyar alkotmány a hallgatag törvények kategóriáját? Itt most mi törvényt hozunk arra nézve, hogy a status quót fentartsuk, tehát mi nem hallgatagon akarjuk a status quót fentartani, hanem világos törvénynyel és ennek meghozásával akarják önök fentartani ebben az országban és fenn akarják tartani Ausztriában a zsarnokság megnyilatkozásával. (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) De tovább megyek. A nyáron a t. kormány azt a határozott Ígéretet tette, hogy provizóriumot az osztrák 14. §. erejével Ausztriára nem fog erőszakoltatni Nagyni, már anuyiban, a mennyiben nem fogja elfogadni azt, hogy a provizórium Magyarországon létrejöjjön úgy, hogy Ausztriában a 14. §. alkalmazásával vitessék keresztül. Azt a t. miniszterelnök úr, azt hiszem, nem fogja tagadni — mert hiszen lovagias ember — hogy ezt az ígéretet formálisan megtette. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Már most kérdem önöktől, t. túloldal, mi a jelen törvényjavaslat? Vájjon nem provizórium e ? Egy második provizóriumnak a benyújtása, miután az első provizóriumot a t. kormány zsebretette. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Ez nem más, mint provizórium, ezt senki sem tagadhatja; és minthogy a t. kormány Ígéretet tett az ellenzéknek arra nézve, hogy nem fog povizóriumot létesíteni Magyarországon azon esetre, hogyha ennek létesítése Ausztriában a 14. §-nak alkalmazásától fog függni, kérem tehát a t. miniszterelnök urat, legyen kegyes megmagyarázni, mikép képes összeegyeztetni mai álláspontját azzal az ígérettel, a melyet a nyáron tett. (Zajos tetszés és helyeslés a szélső baloldalon) És most, t. nemzeti párt, lehetetlen, hogy önökhöz is ne forduljak azzal a j óindulattal, ~ engedjék meg, hogy kifejezzem, — a melylyel azok iránt viseltetem, a kikben nemcsak nagy tehetséget ismerek fel, hanem a kikkel sokszor együtt is küzdöttünk, én remélem, hogy még