Képviselőházi napló, 1896. XI. kötet • 1897. deczember 16–1898. január 17.
Ülésnapok - 1896-206
210 206. országos ülés 1897. deczember 28-än, kedden. De nézzük, miként mérlegelték ezt az ismert jót gróf Apponyi Albert és társai az. 1896. október 8-án a választások előtt kibocsátott kiáltványban. Nem fogom untatni a t. házat azzal, hogy felolvasom gróf Apponyi Albertnek a felirati vita folyamán mondott beszédét, a mely bő anyagot szolgáltatna arra, hogy a t. képviselő úr azon a nyomon, a melyen most megindult, nagyon nehezen haladhatna tovább. De mit mondtak erre vonatkozólag a választóknak 1896ban (olvassd) : »Ám tehát lássa a nemzet, hogy kormánya mit mivel és mit kíván. Ez a kormány megszerződött Ausztriával a vámközösségre nézve a nélkül, hogy a mai igazságtalan, egyoldalúan Ausztria ipartermelésének kedvező vámtarifa helyébe olyant tett volna, mely a magyar közgazdagságnak is egyenlő oltalmat nyújt; ennek folytán akkor sem szabadulhatnak a vámközösségből, ha kereskedelmi szerződéseink lejárta után Ausztria vonakodnék a magyar nyersterményeknek és iparágaknak megfelelő vámtételekbe egyezni. A magyar közgazdaság támogatására vagy áldozatokkal létesített államvasutainkon a kedvezményes szállítási díjakról ez a kormány lemondott az osztrák ipar javára; de még arról is lemondott, hogy állami és állami befolyás alatt eszközölt megrendeléseknél a magyar ipart előnyben részesíthesse: ezt tudjuk meg hivatalosan az osztrák pénzügyminiszter költségvetési beszédéből. A quóta felemelését követelő osztrák kormánynyal szemben a magyar quóta- bizottság álláspontjával, hogy a régi quóta maradjon meg, ez a kormány nem azonosította magát; e tekintetben hozzá intézett kérdéseink elől semmit mondó átalánosságokkal bújt ki és nem érdemesítette a nemzetet arra, hogy őt a választások előtt ez életkérdésére nézve saját szándékairól felvilágosítsa. Ily eljárás feljogosít minket arra a föltevésre, sőt alig bír más magyarázatot, mint azt, hogy ez a kormány a magyar quótának felemelésébe bele fog egyezni. Ily kiegyezést tehát a nemzeti párt el nem fogadhat, mert egy rossz kiegyezés Magyarország gazdasági életét válságba ejti. Feleljen tehát a nemzet: akarja-e a quóta felemelését? Akarja-e a terhesebb kiegyezést? Feleljen súlyos helyzetének tudatában, feleljen a törvénynyel kezében. Az 1867 : XII. törvénycsikk nem kényszeríti a nemzetet káros alku elfogadására.* Én csak azt a passzust olvastam fel most, a mely az ismert jóra vonatkozik. Hát mondja meg nekem gróf Apponyi Albert képviselő úr, jobb volt-e a régi kiegyezés, a mely most törvény, mint az, a melyet most akarnak megkötni Lukács László és Bánffy Dezső? Mert én nem tudom. Ha gróf Apponyi Albert képviselő úr jobban be van avatva, mint én, ha tudja, hogy az a kiegyezés rosszabb, mint az eddigi, akkor igaza lehet. De azt előttem bizonyítani kell. Miután azonban a t. képviselő úr ez iránt tájékozva nincs és miután világos adatokból tudjuk. hogy az a kiegyezés jobb, mint az eddigi volt, — a mit a miniszterek állítják, — honnan merííl fel az, hogy mikor ő a jövő kiegyezés elfogadásától óva inti a nemzetet, addig az eddigi kiegyezést mint ismeretlen jót ajánlja a nemzetnek? (Helyeslés a szélső baloldalon. Ellentmondás balfelől.) Ez nagyon világos. De ez a kardinális része az okoskodásnak ; a kardinális része az okoskodásnak a következő. Nézzünk ennek szemébe. Gróf Apponyi Albert képviselő úrnak, báró Bánffy Dezsőnek, Pulszky Ágostnak és tutti-quantinak álláspontja az, hogy Magyarországnak 1898. január 1-én túl, azon törvényjavaslat szerint, a mely előttünk fekszik, nem lesz vámszövetségi szerződése. Mert azt ők maguk is beismerik mindnyájan egyhangúlag, hogy ez a szerződés csak úgy köthető meg, ha Ausztriában alkotmányos kormányzat van és az alkotmányos formák és módozatok között létrejön. A t. képviselő úr azt mondja, hogy hiszen mi nem is kötünk külön vámszövetséget; Hegedüs Sándor t. képviselő úr még a nováezió ellen is tiltakozik. Mi a külön vámterület közjogi elve alapján állunk és ebből az elvből kifolyólag a 68. §. alapján önállólag rendelkezünk. Miként rendelkezünk, t. ház? Ha olvasom ezt a javaslatot, nem tudok benne mást találni, minthogy rendelkezik benne akként egyoldalúlag, hogy miden kaútéla nélkül fentartjuk az 1887. 78. stb. törvényczikknek rendelkezéseit, amelyek a vámszövetsógnek törvénybe iktatását és a vámközösségnek fentartását tartalmazzák. Érdekes dolog, hogy a t. képviselő úr, hogy ezt a sajátságos furcsa állapotot megvédelmezhesse, báró Bánffy Dezsővel egyetemben felállít egy eddig soha nem hallott, nem létezett definicziót a közös vámterületre és a vámszövetségre: azt mondja, a vámszövetség semmi egyébb, mint két vagy több gazdasági egyednek olyan egyesülése, a mely szerint területeiket összeteszik oly ezélból, hogy egyik a másik nélkül, sem befelé, sem kifelé ne intézkedhessek. Érdekes dolog, hogy a képviselő úr, kit a tudás magaslatán láttam állani, pzen kérdésben különösen miként Nagyja ki a definicziójából az egyetlen kardinális szót, a verbum regenst. Csak azért Nagyja ki a vámszövetségnél, hogy kiNagyhassa a külön vámterületnél. ...-*•'"
