Képviselőházi napló, 1896. XI. kötet • 1897. deczember 16–1898. január 17.

Ülésnapok - 1896-206

206, orsságos illés 1897. deczember 28-án, kedden. 209 hessen, most pedig a szószegésnek ily eklatáns példáját nyújtja: még akkor sem érdemelne tőlünk bizalmat, ha százszor is ígérné, hogy május i-én tál életbelépteti az önálló vámterületet. A legkevesebb, a mit tőle követelhetünk, nem a miniszteri szó, a mely május 1-én is csak annyit ér, mint január 1-én, hanem a törvény, mely megnyugtathatja az egész nemzetet jogai életbeléptetése iránt! (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Hát az a többség nem hajlandó a törvénybe belefoglalni azt, a mit hirdetnek ? Hát akkor mi czímen várják tőlünk, hogy hozzájáruljunk e javaslathoz, a mikor mi 30 év óta ellenezzük a közös hadsereget, a közös vámterületet, a konzuláris bíráskodást, és annyi egyebet? (Élénk tetszés a baloldalon.) Mikor önök a nemzet számára azí sem akarják törvénybe foglalni, a mit maguk hisznek; mi jogon várják önök tőlünk annak demonstrálását, hogy mi magunk Sem bízunk elveinkben? (Élénk helyeslés és éljenzés a szélső baloldalon.) Ilyen játék a nemzet legszentebb jogaival, lehet, hogy btínhődésre vezet, de első sorban azok fognak bűnhődni, kik válságos pillanatban nem a törvényre és a nemzet érdekeire hallgattak, hanem arra, hogy mit parancsol Bécs. (Élénk helyeslés és éljenzés a szélső baloldalon.) T. képviselőház! (Halljuk! Sálijuk!) Csupán arra való tekintettel, hogy az idő nagyon előrehaladott, áttérek gróf Apponyi Albert t. kép viselő urnak beszédére. A miniszterelnök úr azt mondotta, hogy ő nem bocsátkozik közjogi fejtegetésekbe. Minek is tenné ? (Derültség a baloldalon.) Cicerónak ékes nyelve, gróf Apponyi Albert elmondotta azt úgy, a hogyan ő azt elmondani nem tudná. (Derültség és felkiáltások a szélsőbalon: Ez már igaz !) A dolognak ezen része fölött csakugyan nem vitatkozom, t. ház. (Derültség balfelöl.) A miniszterelnök úr magát utolsó alkotmányos miniszterelnöknek deklarálta. Nincsen kétség az iránt, hogy ezen állítása felerészben legalább is igaz, mert az utolsóság tekintetében, akármilyen hosszú legyen is Magyarország történelme, vele versenyezni soha senki sem fog. (Élénk derültség a szélső báloldalon.) Az alkotmán} osság iránt az a hitem, hogy a magyar alkotmány sokkal szilárdabb alapokon áll, semhogy azt Bánffy Dezső deklaráczióival el lehetne törpíteni. Sokkal nagyobb hittel az alkotmány iránt és ragaszkodással a fejedelem személye iránt zárom le az én kalkulusaimat, ha bármiként akarna is Bánffy Dezső utolsó alkotmányos miniszterelnök lenni, az én felfogásom szerint csak az utolsó miniszterelnök lehet. (Derültség a szélső baloldalon.) De minthogy Bánffy Dezső miniszterelnök úr úgy nyilatkozott, hogy gróf Apponyi Albert t. képviselő úr fejtegetéseit magáévá teszi, legKÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. XI. KÖTET. mélyebb sajnálatomra, de talán nem is veszi tőlem rossz néven gróf Apponyi Albert t. képviselő úr, ha a bokorba bújt nyúlra Csakugyan lőhetek, hogy a bokrot is megsrétezem. (Halljuk! Halljuk!) Természetes dolog, t. képviselőház, hogy ezek után báró Bánffy Dezső személyével és érveivel kell foglalkoznom, a dús lombozatú bokrot, gróf Apponyi Albertet, sem kimélhetem. (Halljuk! Halljuk!) A nemes gróf felállítja elsősorban azt a tételt, hogy ő, a ki becsületes és őszinte hive volt mindig a közös vámterület eszméjének, ma is hisz és remél. Az iránt legyen tisztában a nemes gróf, hogy bármikor, az életnek bármily komoly és válságos pillanatában, ha más elhatározásra jutna, mint az a párt, a melyhez szerencsém van, intenczióinak nemességét közülünk senki kétségbe vonni nem fogja soha (Élénk derültség a bal- és szélső baloldalon.) és ezen meggyőződésében semmiféle közbeszólás által magát eltántorítani ne engedje. Ezen kiindulási pontnál, — a hol a vitatkozás teljesen fairé volt — kegyeskedjék megengedni a t. képviselőház azt, hogy első sorban csodálkozásomnak adjak kifejezést — mert ez tisztán gróf Apponyi Albertet és társait illeti individualiter — hogy ők azt mondják, hogy az ismert jót nem áldozzák fel az ismeretlen jobbért. Hát igaz ez, t. képviselőház, hogy ők, a kik hívei a közös vámterületnek és a vámszövetség eszméjének, azokat a kiegyezéseket, melyek eddig ez alapon megköttettek, különösen az utolsó kiegyezést értem, alapjában nem helyeselték és jobb kiegyezést ígértek a nemzetnek? Kérdem, t. ház, miként lehetséges ez? Hiszen a választások ideje óta ezen vámszövetségi kérdések semmiféle változáson nem mentek keresztül. Nemde kérem ? Az az ismert jó a választások előtt ép annyira volt ismert, mint ma, és ép annyira jó, mint a milyen rossz volt a választások előtt. Általában kegyeskedjék megjegyezni, t. ház, hogy a kik külön vámterületről mint ismeretlen jóról beszélnek és a kik sötétben való ugrásról szólnak, tehát önmagukkal számadást nem csináltak annak bebizonyítására, vájjon az önálló vagy közös vámterület jobb-e, miként juthattak el a még csak Enyedy Lukács akaratából beszerzendő adatok alapján oly konklúzióra, hogy a közös vámterület jobb mint a külön vámterület? Mert a kit nem lehet számadatokkal meggyőzni az önálló vámterület helyessége iránt, az talán nem juthatott számadatokból arra az eredményre, hogy a közös vámterület jobb mint a külön vámterület, mert hisz ha az adatok hiányzanak, hiányzanak úgy a közös-, mint a külön vámterület szempontjából. Egy neme az a szuggesztiónak, a mely most önöket elfoglalja. 27