Képviselőházi napló, 1896. XI. kötet • 1897. deczember 16–1898. január 17.

Ülésnapok - 1896-206

208 206- országos Blés 1897. deezember 28-án, kedden. igen kritikusnak tartanók«. Ezt háromszor is ismétli beszédében, az önálló és külön vámterület felállítását nemzeti veszélynek deklarálja. Hát, t. ház, annak, hogy ezen a téren köztünk eddig egy magyar hazafiakhoz méltó és illő tranz&kezió nem létesülhetett, talán egyik főoka a pénzügyminiszter úr nyilatkozata és az előadó úrnak imént reprodukált szavai. Feltesz szűk magunknak a kérdést, eltekintve attól, a mit majd a törvényjavaslat során ki fogok mutatni, — hogy tudniillik abban én nem találom május 1 -én túl sem az önálló vámterület eszméjét, — (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) nem jogosan merül föl előttünk azon aggodalom, hogy Pulszky Ágost képviselő úr és Lukács László pénzügyminiszter úr május 1-én túl is ilyen veszélyesnek fogják találni az önálló vámterületet? (Igaz! Űgy van! a szélső haloldalon.) És ha igen, micsoda bizalommal közlekedjünk mi azon ígéretek felé, melyek nekünk azt jósolják, hogy május 1-én túl nem is lehet más, mint az az állapot, melyet Tisza Kálmán örök időkre szólókig megátkozott. Ha nem így van a dolog, önökön a sor, hogy a törvényjavaslat szövegében ezen kérdéseket tisztába hozzák és a közvéleményt megnyugtassák. Nem akarom hinni, — sokkal jobb véleménynyel vagyok a többségről, — hogy ez az álláspont a többség álláspontja volna. Vannak ott képviselők, a kik évek hosszú során át a közös vámterület és vámszövetség hivei voltak s hivek akarnak maradni ma is; de hogy az önök többsége olyan legyen, mely a nemzet önrendelkezési jogát, mely törvénybe van iktatva, minden eshetőségre számítva közveszélyesnek deklarálja és elátkozza, engedjék meg, hogy ezt az önök többsége táboráról föl ne tételezzem. De ha így van, mi értelme van annak a hallgatólagos szolidaritásnak, a mely lehetővé teszi a nemzet nagy közvéleménye előtt, hogy félreértés áldozata legyen, hogy oly természetű agitáczió induljon meg, mely az alkotmány félretételével fenyeget; mi értelme van, ha őszinteséggel és becsületességgel kezeljük az ügyeket, a titkolózásnak, melynek rejtett indoka semmi egyéb, mint az, hogy azt mondják: mi is óhajtjuk, mi is várjuk, sőt meg is Ígérjük, hogy lesz önálló vámterület május l-e után, de vigyázzunk, hogy valahogy meg ne hallja a magyar király. (Mozgás,) Az ily állapotok statuáltatnak, ezekért a felelőség nem minket, hanem egyedül azt a settenkedő pártot illetheti, (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) mely akkor is hallgat, mikor beszélnie alkotmányos kötelesség. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Itt van Enyedy Lukács képviselő úr beszéde ; nem akarok vele behatóbban foglalkozni, csupán a határozati javaslatra teszek néhány megjegyzést. Jelentősége nagy, mert a kormányelnök hozzájárul annak elfogadásához s így előrelátható, hogy ez a határozati javaslat a képviselőház határozatává fog emeltetni. A határozati javaslat így szól (olvassa): »A képviselőház utasítja a kormányt, hogy : a lehető legrövidebb idő alatt állítsa össze és tegye közzé azokat az adatokat és kiszámításokat, melyek úgy a magyar általános autonóm vámtarifa, valamint egy Ausztriával kötendő tarifális kereskedelmi és vámszerződés megalkotásához szükségesek; szerkeszszen egy autonóm vámtarifa-tervezetet ; e tervezet megvitatására pedig hivja össze Magyarország szakférfiait, mezőgazdáit, iparosait és kereskedőit szaktanácskozmányra, különösen a czélból is, hogy egy esetleg Ausztriával kötendő kereskedelmi és vámszerződés módozatainak és tarifájának megállapítása előtt, a közvetlenül érdekelt gazdasági tényezők érdekeire és óhajtásaikra nézve szabadon nyilatkozhassanak.* Nem tűnik fel önöknek, hogy ezen határozati javaslatban a bankár nem tagadta meg önönmagát, hogy a nemzeti bankról ezen javaslatban egy árva bettí sincs? A nemzeti bank, a pénzkérdés, a jegybank kérdése ezen határozati javaslatban szorgalmasan mellőztetik. Enyedy Lukács képviselő úrnak és a miniszterelnök úrnak jó egy határozati javaslat, mely felöleli a vämkérdést, de tabula rasa-t Nagy a bankkérdésben. De más miatt is érdekes e határozati javaslat. A kormány vagy deezember 30-án, vagy január 5-én, vagy január 10-én, már a mikor e dolog szavazásra kerül, el fog fogadni egy utasítást, hogy gyűjtse az adatokat és tartson ankéteket. Ha megvannak ez adatok, akkor egy kormány, mely nem játszik a bizalmi kérdéssel, ilyen határozati javaslatra nem azt mondja, hogy elfogadom az utasítást, hanem azt, hogy nincs rá szükség, mert ez adatok megvannak. (Helyeslés a szélsőbalon.) De ép az, hogy elfogadja, bizonyítja, hogy nincsenek meg ez előkészületek ; már pedig csak ezeket értette a magyar törvényhozás, a mikor az az október 25-iki nyilatkozat megtörtént. Ez tehát szószegés, mert a miniszterelnök úr nemcsak nem teljesítette, a mit január l-re igért, hanem csak most fogad el egy utasítást, hogy ezentúl teljesítse. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Az a kormány, a mely, — nem akarok visszatérni a felirati vita egyes mozzanataira, bármily hálás volna, — a mely, mondom, a választások alatt erkölcstelen és törvénytelen eszközökkel toborzott össze egy többséget, hogy az ország érdekeivel ellenkező egyezséget köt-