Képviselőházi napló, 1896. XI. kötet • 1897. deczember 16–1898. január 17.

Ülésnapok - 1896-198

198. országos illés 1897. decsember 16-án,csütSrtSkfin. íír kezdhette az osztrák képviselőház. És megtörtént az, hogy Magyarország magára vette azt az ódiumot, mely Ausztriában közvéleményt képez, hogy ezen provizóriumnak megszavazása kedvéért dobálták ki az osztrák népnek képviselőit rendőri karhatalommal; magára vette ezt az ódiumot Ausztria népei előtt, hogy a Magyarországgal megkötendő provizórium kedvéért sértették meg ilyen borzasztó módon az osztrák alkotmányosságot. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon. Felkiáltások: Ez nem nevetni való!) Kubik Béla: Majd fognak még máskép is csinálni! Kossuth Ferencz: És e mellett nemcsak az ódiumot vette magára igy Magyarország, hanem még azt az ügyetlenséget is elkövette az a párt, a mely még tovább is alkudni akar, hogy azt a meggyőződést költötte fel Ausztriának népeiben, hogy a provizórium, tehát a jelen állapot Magyarországra nézve rendkívül hasznos. Ezen meggyőződésből logikailag más nem folyhat, mint az, hogy az osztrák követelések növekedni fognak, és így maga az a kormány, a mely minden nyilatkozatából ítélve, újra szerződni és szövetkezni akar Ausztriával, ezen ügyetlenkedésével előidézte azt, hogy ezen szövetség és bármely szerződés Ausztriával, méltányos alapon sokkal nehezebbé fog válni, mert hiszen felkorbácsolta ügyetlenkedésével a kormány Ausztriának követeléseit. (Helyeslés a szélső baloldalon.) De megtörtént az, t. ház, hogy Magyarország annak a megaláztatásnak tette ki magát, hogy ajánlkozott mint egy rabszolga, és visszautasították, felajánlotta magát arra, hogy odaNagyja magát; ism t kötöztetni az osztrák közgazdászati érdekek szekeréhez, de még odakötözni sem akarták. Kérdem azt, t, ház, a mit már egynéhány nap előtt megkérdeztem ugyanebben a házban, hogy vájjon nincs-e az országnak önérzete, nincs-e az a becsületérzése, a mely minden magánemberben is kell, hogy legyen és tiltsa azt, hogy magát önként megaláztatásnak ki ne tegye. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) De, t. ház, azt is elmulasztotta a kormány megvizsgálni, hogy Ausztria szerződési képességben van-e, pedig hát erre nézve is megkapta a figyelmeztetéseket. Én magam voltam bátor még a múlt évben, vagy "ennek az évnek elején figyelmeztetni a t, kormányt, hogy Ausztriában olyan helyzet állt elő, a mely lehetetlenné fogja tenni azt, hogy a niagyarjtörvények értelmének megfelelő módon és a magyar törvények összhangzásában létrejöhessen Ausztriával bármely szövetség. (Felkiáltások a szélső baloldalon: De a kormány nem hitte!) ^ Akkor — mint helyesen mondják hátam megett — a kormány nem hitte ezt, pedig már elég jel volt akkor Ausztriában annak bizonyítására, hogy az a küzdelem, a mely a szláv és német nemzet közt felmérőit, nem ideiglenes jellegű, é^ hogy ezen küzdelem csak fokozódhatik, a mint az idő múltával tényleg a végletekig fokoztatott. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Tehát a kormány a legnagyobb rövidlátást tanúsította akkor, midőn nem látta azt, a mii mindenkinek látni kellett, hogy Ausztriában a felmerült villongások csak terjedhetnek és növekedhetnek és hogy ezeket elintézni egyhamar nem lesz lehetséges ; csakis dominálni lehet ezeket, dominálni az öukénynyel és a despotizmus helyreállításával, a mely pedig hogy ha megtörténik, akkor, t. ház, rombadől az egész 67 es alap, a melyen a t. kormány áll. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Óriási mérvtí rövidlátás kellett arra, hogy a kormány ne vegye észre, hogy Ausztria nincs szerződésképes állapotban és óriási meggondolatlanság már az, bocsássanak meg, hogy ezt a szót kellett használnom, (Közbekiáltások a szélső baloldalon: No nem kell azért bocsánatot kérni!) hogy ne intézkedjék a kormány úgy, hogy Magyarország élhessen önrendelkezési jogával az egyetlen természetes módon, akkor, midőn a vámszövetség nem lesz többé megköthető, bár nem hiányzót tak a figyelmeztetések ezen a téren sem. Hiszen én magam voltam bátor benyújtani egy törvényjavaslatot, a melylyel fel lett volna szólítandó a kormány arra, hogy tegye meg az intézkedéseket az önálló vámterület és vámsorompó felállítására. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) És ezen javaslatot a t. nemzeti párt részéről gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam is megtette és megismételte. De hiába tettük mi meg ezen javaslatot, hiába mutattunk rá az osztrák helyzetre, hiába igyekeztünk kinyitni a kormánynak a szemeit, hiába hivatkoztunk arra a nagy felelősségre, a melyet magára vállal, hogy ha nem teljesíti kötelességét a haza iránt. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Mindez hiábavaló volt, avval a makacssággal találkoztunk, a mely makacsságot már megszoktuk, de a mely makacsságot észlelni csakugyan rosszul esik azon hazafiaknak, a kik a haza érdekét mindenek fölé, tehát a makacsság fölé is helyezik. (Tgaz! Ügy van! Hosszantartó élénk helyeslés a szélső baloldalon.) T. ház! Most az a helyzet állott be, hogy azt az intézkedést, a melyet Magyarország kormánya most javasol, csakis úgy lehet keresztül vinni Ausztriában, hogy ha a császár-paragraf rendeli el. (Helyeslés a szélső baloldalon. Egy hang a szélső baloldalon: Császári biztos!) íme tehát az a kormány, a mely a 67-es alapon áll, úgy intézte az ország ügyeit, hogy kényszerültnek érzi magát oly törvényjavaslatot benyújtani, a mely törvényjavaslat gyakorlatilag"