Képviselőházi napló, 1896. XI. kötet • 1897. deczember 16–1898. január 17.
Ülésnapok - 1896-206
206. országos filés 1897. azok a mesés készletek, minélfogva a termelő I államok nem félhetnek attól, hogy ha az ő közgazdasági érdekeiket megvédeni akarják, hogy nyersterményeinknek ára az értéktelenségig ]eszoríttassék. Most már számoljunk azzal, hogy ha a külön vámterületet felállítjuk és a másik államfél részéről majd akadályokat fognak gördíteni a mi terménykereskedelmünk elé és meg fogják nehezíteni az osztrák örökös tartományokba a bevitelt. Nem kell attól tartanunk, hol helyezzük el búzánkat. Ha nem kapunk piaczot a szomszédban, van Európának sok Számos állama, a mely bevitelre szorul, és a hol kétkézzel fognak kapni a mi nyersterményeinken, ha alkalmas kereskedelmi szerződésekkel mi is viszontszolgálatot teszünk. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) De alkalmazzon Ausztria bármily vámtarifa tételeket a mi búzánkkal szemben, miután nekünk előbb-utóbb át kell esnünk azon, hogy szakítsunk a vám- és kereskedelmi szövetséggel, azt hiszem, az csak előnyös, hogy a külön vámterület akkor állíttassák fel, mikor a gabonának olyan magas ára van, a milyenre száz év előtt még gondolni sem mertünk. (Úgy van! Igaz! a szélső baloldalon.) Mondjuk, hogy ezen a réven egy-két forinttal, de nem hiszem, hogy ez olyan nagy különbséget okozzon, kevesebbet kapunk búzánk ára fejében, ezt az áldozatot, melyet közgazdasági szabadságunkért és önrendelkezési jogunkért meg kell hoznunk, sokkal könnyebben elviselhetjük most, mikor a búza ára 12—13 forint, mint a mikor esetleg 6—7 forintos búzaárral kell a gazdának beérnie. Azt is felhozták, hogy mi lesz kereskedelmi szerződéseinkkel. Nem tehetem, hogy erre a kifogásra is ne válaszoljak; mert az orosz kereskedelmi szerződés tárgyalásakor én voltam szerencsés pártom álláspontját kifejteni s felhoztam akkor azon kifogást, hogy ne menjünk bele egy kereskedelmi szerződés megkötésébe oly könnyelműen, mert az Ausztriával való kereskedelmi szerződésünk nemsokára lejár s ezt bizonyos irányban befolyásolhatja az a kereskedelmi szerződés. Erre akkor a legilletékesebb faktor, Lukács Béla volt kereskedelemügyi miniszter válaszolt s azt mondta (olv ássa): »De a képviselő urazzál is argumentált az egyezmény ellen, hogy ez 9 x /2 évre köttetett, holott Ausztriával a vám- és kereskedelmi szövetség 1897. deczember 31-én lejár. Ezt az érvet nem tagadhatom el, mert az Oroszországgal kötött egyezmény határideje Magyarország abbeli elhatározási jogának, hogy a birodalombeli tanácsban képviselt országokkal a maga kereskedelmi viszonyait miként akarja rendezni, egyáltalán nem prejudikál. Azt rendezni KÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. XI KÖTET. deczember 28-án, kedden. 201 fogjuk annak idején úgy, a mint azt saját érdekeink megkövetelik.« Ha tehát valaki a külön vámterület berendezésének követelése ellen a mi kereskedelmi szerződéseinket hozza fel, akkor én hivatkozom a volt kereskedelmi miniszter, Lukács Béla szavaira, hogy igenis rendezhetjük ezt a kereskedelmi kérdést Ausztriával ágy, mint a hogy azt a mi saját gazdasági és kereskedelmi érdekünk megkívánja. (Igás;! Úgy van! a szélső baloldalon.) Volt egy érdekes ellenvetése épen Gyurkovics György t. képviselőtársamnak, hogy mi történik Boszniával? Engedje meg t. képviselőtársam, hogy ón erre egy adomával válaszoljak, a mely az egyházpolitika idejéből jut az eszembe. (Halljuk! Halljuk/) Akkor történt, igen tisztelt ház, hogy az állami anyakönyvvezetésfői szóló törvényjavaslat a közigazgatási bizottságban tárgyaltaival!, Eötvös Károly t, képviselőtársam igen felboszankodott azon, hogy pártunknak a közigazgatási bizottságban résztvett tagjai mind ellenezték az állami anyakönyvvezetésről szóló törvényjavaslatot. Az egyik pártunkbeli bizottsági tagot azután megszólítá Eötvös Károly és azt mondja: Az Istenért, mit tettetek, már legalább valamelyiktek fogadta volna el a javaslatot, hogy a pártnak az álláspontja is kifejezésre jusson a bizottságban. Az illető azt mondja ; Bocsáss meg, én készséggel 'elfogadtam volna, de a belügyminiszter engem nem nyugtatott meg arra nézve, hogy mi történik a tengeri hajón születendő gyermekek anyakönyvezésére nézve. És azt felelte akkor Eötvös Karoly : Hát eddig hogy anyakönyvezték a tengeri hajón született gyermekeket ? Felelet: Nem tudom. Hát úgy fog történni ezután is, szólt Eötvös Károly. (Derültség.) Én is azt mondom igen tisztelt képviselőtársamnak, hogy ne akadjon Ő fenn azon, hogy mi történik majd Boszniával; hát mi történt eddig ? Gyurkovics György: Közös vámterület volt! Endrey Gyula: Hát kérem, ezentúl is közös vámterület lesz. Gyurkovics György: De ha nincs, akkor hogyan lesz? (Derültség. Úgy van! jobbfelöl.) Endrey Gyula: Majd lesz.(Derültségjobbfelől.) Ne komplikáljuk mi ezzel a vámterület kérdését, azt majd el fogják intézni azok, a kik Bosznia dolgát eddig is rendezték. De nem hallgathatom még el azon kifogást sem, a melyet a túloldalról felhoztak, hogy a közvélemény nincs velünk. Engedelmet kérek, az ilyen állításokra építeni már nem igen lehet, (Úgy van! a szélső baloldalon.) mert mi, és azt hiszem, önök is, nagyon jól tudják, hogy a közvéleménynek ma már tőzsdei kurzusa van, és 26
