Képviselőházi napló, 1896. XI. kötet • 1897. deczember 16–1898. január 17.

Ülésnapok - 1896-206

202 206. országos ülés 1897. deczemfcer 28-án, kedden. ha megkérdeznők önöktől, és Önök őszinte választ adnának rá, hogy milyen összegbe került az a közvélemény, a melyet önök képviselnek itt ebben az országházban, (Helyeslés a szélső baloldalon.) olyan óriási összeg jönne ki, a melyre az egész világ azt mondaná, hogy ez nem mindennapi kurzus. (Élénk helyeslés a szélső balolda Ion) Igenis, annak a közvéleménynek, a mely csakugyan a meggyőződésekben és lelkekben gyökeredzik, annak van ereje és hatalma. (Igazi Ügy van! a szélső baloldalon.) És én szívesen megyek a harczba bármikor, ha azt a közvéleményt a hátam mögött látom, de kötelességem a harczba menni akkor is, ha a hátam mögött nem látom, de tudom, hogy az alkotmány és törvény alapján állok; mikor tudom, hogy programmom és elvem iránti kötelességem teljesítem, és mikor tudom, hogy egy oly kísérlettel állok szemben, a mely merénylet az alkotmány és a- nemzet érdeke ellen. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Mi lesz január elsején ? Hát a mi dolgunk az, hogy mi lesz január elsején ? Mi vagyunk ő Felsége miniszterei és kormánya ? A kormánynak a dolga az, hogy mi lesz január elsején. Volt neki elég ideje, hogy a javaslatot betérjeszsze, (Helyeslés a szélső baloldalon.) és mégis elkövette a mulasztást. Hogy egy megszégyenítés után, mikor az első provizóriumot odaajánlották az osztrákoknak és az visszautasította, Magyarország törvényhozásában ne akadjon egy párt, a mely a nemzetet megkímélje azon megszégyenítéstől, hogy az első erkölcsi arczúlesapás után másodszor is odatartsa az a^ezát, szomorú dolog lenne, és ilyen áldozatot elveink árán nem kívánhat tőlünk senkisem. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Mi nem akarunk erőszakot gyakorolni a többségen, mi törvényes jogunkkal élünk, (Helyeslés a szelő baloldalon.) programmunkból kifolyó kötelességünket teljesítjük, és mikor az igazság és a törvény a mi oldalunkon áll, nem nézzük, hogy önök hányan vannak, lehetnek tízszer annyian is, mint mi, de azért mi minden erőnkkel és tehetségünkkel teljesítjük kötelességünket, hogy az az alkotmánysértő javaslat, mely előttünk fekszik, törvénynyé ne váljék. Ezért elfogadom Kossuth Ferencz pártelnököm határozati javaslatát. (Élénk helyeslés és éljenzés a szélső baloldalon.) Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök (csenget): Azt ülést megnyitom. Lakatos Miklós jegyző: Polónyi Géza' Polónyi Géza : T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk/) Épen 30 éve múlt, a fejedelem jogara alatt élő országokat ért csapások súlya alatt a nemzet felocsúdva az abszolutisztikus járom alatti elaléltságából, hozzáfogott ahhoz a nagy munkához, hogy új alkotmányos berendezéssel a messze jövendőnek mesgyét alkosson, így volt, t. képviselőház; megalkottatott az 1867 : XII. tör vény czikk. A kik benne hittek és a kik benne bíztak, örök életet jósoltak neki, nem számolván azzal, hogy emberi alkotásnál az örök élet, nemzedékről szólva is, nagyon messze idő. És tovább mentek. Az 1867 : XII. törvényezikknek szerződés-erőt tulajdonítottak, a melyet esak három faktornak a hozzájárulásával lehet és szabad megváltoztatni. Ezzel szemben állt egy párt és szemben áll ma is, a mely az 1867: XII. törvényczikkel szemben sohasem engedett meg más magyarázatot, mint azt, hogy az a nemzet és királyának egyetértésével létesíi t törvény, (Igaz! Úgy van ! a szélső baloldalon.) a melyet a nemzet akkor változtat meg, a mikor ezt, királyával egyetértöleg, meg akarja változtatni. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon. Zaj. Elnök csenget.) T. képviselőház! Az események, rövid 30 esztendő, alig egy emberöltő, teljesen elégségesek voltak arra, hogy ma már semmi kétség se lehessen Magyarország közvéleményében az iránt, hogy az 1867 : XII. törvényezikknek hatályon kivűl helyezéséhez nem is három faktornak, nem is magának a törvényhozásnak akarata, hanem beállott körülmények és feltételek nem teljesülése önmagában is elégséges arra, hogy annak intézkedéseit törvény erejénél fogva megszüntessék. (Ügy van! Igaz! a szélső baloldalon.) T. ház! Az 1867: XII. törvényezikk korszakalkotó jelentősége felől Magyarország publiczistái és hazafiai közt különbség nincsen. Még a tekintetben sincs különbség, hogy Deák Ferencz koporsójánál mindnyájan egyesülünk azon nemzeti köztudatban, hogy azon férfiút, kinek Nagyatékáról ma szólani fogok, tiszta hazafiság, talán böícseség is vezette. Van ennek a törvénynek egy rendelkezése, mely a 61-iki, Deák Ferencznek 67-iki Nagyatéka. Ez a Nagyaték az, mely törvényerővel mondja ki, hogy akkor, midőn én az 1867 : XII. törvényezikket megalkottam s a nemzetnek azt jólélekkel ajánlottam, megállapítottam a törvényben azon módozatokat, a melyek mellett -- értem Deák Ferenezet — óhajtottam a közös ügyek és közös egyetértéssel elintézendő ügyek rendezését. Ha pedig azok a közös és közös egyetértéssel elintézendő ügyek azon módozatok szerint, melyeket a törvény megállapít, az alkotmányosságnak Ausztriában is fennálló feltételei szerint meg nem állapíthatók, nemzet, ime én neked ezen törvényben visszaadom önrendelkezési jogodat! Ma, t. ház, a gazdasági életnek nagy körvonalain kell ezen Nagyatékkal leszámolni. Az