Képviselőházi napló, 1896. XI. kötet • 1897. deczember 16–1898. január 17.
Ülésnapok - 1896-206
206. országos ülés 1897. deczeinber 28-áu, kedden. 197 szerű: ha megszűnt a vámközösség és a bankközösség, ebből észszerííleg és természetszerűleg nem is következhetik egyéb, mint külön vám terület és külön nemzeti bank. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) De követeljük azért is ezen önálló intézményeknek életbeléptetését, mert Magyarországnak legfőbb politikai érdeke parancsolja azt. (Igaz! Úgy van! a szélső haloldalon.) Most, mikor megnyílt a tér és az alkalom arra, hogy az 1867 : XII. törvényczikk alapján megdöntsük azt a lappangó politikai dogmát, hogy közgazdaságilag Ausztriától függünk, akkor nem élni ezzel a joggal: ez Magyarországra nézve olyan mulasztás volna, a melyet, úgy lehet, talán sohasem pótolhatnánk helyre. (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon ) De követeljük nemcsak politikai érdekek bői, hanem közgazdasági érdekeink szempontjából is. Ennek a kérdésnek tárgyalásánál nem mellőzhetem, hogy a kereskedelmi forgalmunk feltüntetésére szolgáló statisztikai adatokat elő ne vegyem (Halljuk!) és ezek alapján kimutatni ne igyekezzem, hogy nem a mi érdekünk az, hogy Ausztriával a vámközösséget fentartsuk, hanem egyenesen Ausztria érdeke. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ha kereskedelmi mérlegünket tekintjük, azt fogjuk találDÍ, hogy a kiegyezés első évtizedeiben az összes külfölddel, Ausztriától eltekintve, kereskedelmi mérlegünk állandóan aktiv volt, az utóbbi években azonban, sajnos, nem csak Ausztriával szemben, haoem még más, nyerstermelő államokkal szemben is passziv a kereskedelmi mérlegünk. Egyelőre csak Ausztriával szemben vagyok bátor feltüntetni a forgalmi adatokat. Az utolsó öt évre szorítkozom és ezekből kétségtelenül megállapíthatónak tartom, hogy a vámközösség fentartása egyedül Ausztria érdeke. (Igaz! a szélső baloldalon.) Ugyanis 1892-ben Magyarország behozatala Ausztriából volt 427 millió forint, 1893-ban 416 millió, 1894-ben 442 millió, 1895-ben 441 millió, 1896-ban 444 millió. Ezzel szemben kivitelünk 1892-ben 366 millió,, 1893-ban 372 millió, 1894-ben 406 millió, 1895-ben 389 millió, 1896-ban 417 millió forint. Azt tapasztaljuk tehát, hogy Ausztriával szemben 1892-ben 61 millió forinttal, 1893-ban 44 millióval, 1894-ben 36 millióval, 1895-ben 52 millióval, 1896-ban pedig 27 millió forinttal volt passzív a kereskedelmi mérlegünk. Ebből kétségtelenül megállapítható, kinek áll érdekében a vámközösség fentartása, Magyarországnak-e, vagy Ausztriának. De megállapítható az abból is, ha tekintjük, hogy Magyarország külforgalma az utolsó 15 év alatt miként változott, mely adatok kétségtelenül kimutatják, hogy mit ér az osztrákoknak az a vádja, hogy Magyarország az o«ztrák iparezikkekre nézve elvesztette a maga jelentőségét. Azt látjuk ugyanis, hogy 1882-től 1896-ig Magyarország behozatala 12,461.000 métermázsáról 35,873.000 métermázsára emelkedett, vagyis 186°/o-kal növekedett, a mivel szemben kivitelünk 29,683.000 métermázsáról 52,697.000 métermázsára emelkedett, tehát, csak /9°/o-kal növekedett. Nyilvánvaló ebből is, hogy Ausztriával fennálló vámszövetség utolsó 15 éve alatt Magyarország fogyasztási képessége emelkedett 186 0 /o-kal, tehát oly óriási arányban, mely egyáltalán nem azt bizonyítja, hogy a kereskedelmi szövetség Ausztriára nézve elvesztette volna előnyös voltát; ellenkezőleg abból, hogy kivitelünk csak 79°/o-kal, a behozatal pedig háromszor ilyen nagy arányszámmal emelkedett, ebből az következik, hogy a vámszövetség káros volta reánk nézve evidens. Nem bocsátkozom részletekbe, csak még egy pár adatot hozok fel. Ha nézzük, mily czikkeket viszünk ki, és milyeket hozunk be: akkor látjuk csak igazán, mily végtelenül káros a vámszövetség, mert kivitelünknél csupa nyerstermény szerepel, a behozatalnál pedig majdnem csupa ipari czikk. 1896-ban Ausztriából szövött árú, fonalak, ruházati és bőripari czikkekben 236,646 000 forint a behozatalunk. Ezzel szemben összes kivitelünk volt gabonában és hüvelyesekben 220 millió, vágó- és igásmarhában 77 millió, állati termékekben 42 millió : összesen tehát 839 millió. Tekintve pedig összes árúforgalmunkat, az eredmény az, hogy Ausztria részesedése Magyarország behozatalánál 81°/o, a kivitelnél pedig csak 76 1 /2°/o. E számokkal, azt hiszem, kifejeztem a vám- és kereskedelmi szövetségnek mindkét félre nézve értékét is. (Helyeslés a szélsőbalon.) Hegedüs Sándor t. képviselő úr Kossuth Ferencz t. pártelnököm beszéde ellenében három tételt állított fel. Először is azt, hogy bizonynyal Kossuth Ferencz is konczedálja, hogy a vámközösség mezőgazdasági érdekeinknek nem ártott. Hát én nem hiszem, hogy Kossuth Ferencz t. pártelnököm ezt konczedálja. Szerintem legalább a vámközösség mezőgazdasági érdekeinknek igenis ártott- Ártott elsősorban azért, mert mesterségesen elzárta a magyar nyerstermények elől a kiviteli utat. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) E tekintetben elsősorban a földmívelésügyi miniszter által összeállított nemzetközi búza- és lisztforgalom adataira hivatkozom, a melynek csak az utolsó hét évi adataira utalok. (Halljuk! HaHjuh!) Konstatálom ezekből, hogy Ausztria és Magyarország búzakivitele 1887-től 1895-ig 4,141.000 métermázsáról 678.594 métermázsára csökkent. Vagyis az a búzakivitelünk, a melylyel a közös vámterület alapján még
