Képviselőházi napló, 1896. XI. kötet • 1897. deczember 16–1898. január 17.
Ülésnapok - 1896-206
198 206 « országos ülés 1897. deczember 28-áu, kedden. 1888-ban is bírtunk, alig hét év alatt épen í /i-re sttlyedt alá. Például 1887-ben még Németországba 1,918.000 métermázsa volt a búzakivitelünk, 1895-ben ez már leszállt 245.000 métermázsára. Svájczba még 1888-ban 1,541.000 métermázsa volt a búzakivitelünk, ez leszállt 431.000 métermázsár;). Fiúméba — itt Európa oly államai értendők, a hová a szállítás tengeren történik — 1888-ban még 513 000 métermázsa búzát szállítottunk, 1895-ben pedig ezen a csatornán már nem volt búzakivitelünk. (Egy hang a szélső haloldalon : Elég szomorú !) De nézzük a lisztkivitelt, mert esetleg azt mondhatná valaki, hogy ha a buzakivitelünk csökkent ezalatt a nyolcz év alatt, akkor a lisztkivitel révén kárpótolta magát az ország. Hát hogyan állunk ezzel, t. képviselőház! 1888-ban a közös vámterületnek még 2,060.000 métermázsa lisztkivitele volt, 1895-ben már csak 13.660 métermázsa. Hát ha itt lenne Hegedüs Sándor t. képviselőtársam, megkérdezném tőle, hogy ily kézzelfogható eredmények láttára mennyire védte meg a vámközösség a mi mezőgazdasági érdekeinket ? (Igaz! Úgy van ! a szélső baloldalon.) Nem hallgathatom el azonban, t. ház, lisztkivitelünk feltüntetésénél, hogy itt egy nagy falláczia is van, hogy Ausztria és Magyarország lisztkivitele 1895-ben csak 113.660 métermázsának tüntettetik fel, mert ennél kétségtelenül nagyobb forgalmunk volt. Ugyanis méltóztatnak tudni, hogy a malmok minálunk egy sajátságos gyakorlatot tíznek, — a mely őrlési kikészítés neve alatt ismertetik, — a mely gyakorlat a mezőgazdaság legvitálisabb érdekeit támadja meg. 1895-ben ugyanis 113.600 métermázsa lisztkivitelünk van feltüntetve, méltóztassék figyelembe venni azt a lisztkivitelt, a melyet az őrlési kedvezmény révén a t. földmívelési miniszter úr adat i feltüntetnek! 1895ben a malmok vámmentesen behozott román, szerb és orosz búza készítményekből a közös vámterületről egy millió 264.000 métermázsa lisztet szállítottak ki. Kérdem Hegedüs Sándor t. képviselőtársamtól, vájjon ez a magyar mezőgazdasági érdeket mozdította-e elő, vájjon a vám szövetségnek az-e a hivatása, hogy csak 115.000 métermázsa magyar liszt szállíttassék a külföldre, akkor midőn 1,264.000 métermázsa idegen lisztet exportálnak? Én a magyar mezőgazdaság érdekeit nem ilyen szomorú jelenségekben látom megvédve. Midőn azt látjuk, hogy a malmok 1892-ben 1,323,000 métermázsa, 1893-ban 1,870.000 métermázsa, 1894-ben 1,711.000 métermázsa, 1895-, 96-, és 97-ben pedig majdnem háromannyi idegen gabonát hozták be a közös vámterületre, hogy azzal nyers terményeink árát mesterségesen lenyomják, akkor ezt oly merényletnek kell tekintenünk a magyar közgazdasági érdekek ellen, a melynek megvédésére még Hegedüs Sándor t. képviselőtársam argumentácziója sem képes. (Igaz! Úgy van! a szélső haloldalon.) A mezőgazdasági érdekek csoportjába, kell soroznom azt is, hogy az ország lakosságának óriási rétegét érintő filloxera-vészszel szemben a kormány által továbbra is fentartandónak java solt vámközösség miként védte meg a nemzet érdekeit. Számtalan milliónyi kárt okozott a filloxera; egész; vidékek lakossága tönkrement és kénytelen volt kivándorolni, mert kenyerét veszté, a mivel szemben a leghatékonyabb orvoslás csak az lett volna, hogy a kormány erős kezekkel védje a magyar szőlőtermelés érdekeit azáltal, hogy a magyar borkereskedelmet megvédi az idegen verseny ellen. És mit látunk? A stitisztik ii adatok végtelen tömkelegében számos példára utalhatnék, de csak az 1896. évi forgalom eredményére utalok, hogy akkor, mikor nekünk 19,588.000 forint értékű borkivitelünk volt, akkor kereskedelmi szerződéseink révén 14,543.000 forint értékű bor jöhetett be ebbe az országba, hogy boraink árát lenyomja, s ez által szőlőink újraültetését megnehezítse. Én, t. ház, a mezőgazdaság érdekeit a vámközösség ezen eredményében sem látom kifejezve, de hivatkozhatnám még számtalan mezőgazdasági ágra: a juhtenyésztésre, különösen a gyapjúkereskedelem szempontjából, a kender-, lentermelésre,, hivatkozhatnám arra, hogy Magyarország állatkereskedelmének érdekeit mennyiben elégíti ki a vámköz ősség és Magyarországnak az állatkereskedés irányában fennálló jogos igényei mennyiben vannak megsértve azzal a vexatórius eljárással, a melyet a Lajthán túli kormányok Magyarország állatkivitelével szemben következetesen és állandóan folytatnak. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) De nem akarok a t. ház szives türelmével túlságos mértékben visszaélni. (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) Azt hiszem, az előterjesztett adatok teljesen elégségesek arra, hogy konstatálhassam ezen padokról, hogy a vámközösség mezőgazdasági érdekeinknek sem felel meg. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Második tételül azt állítja fel Hegedüs Sándor t. képviselőtársam, hogy a magyar ipar a vámkozösség alatt is fejlődött. Én nem vonoai kétségbe azt, hogy nem fejlődtek iparágaink közül különösen azok, a melyek a mezőgazdasággal állanak kapcsolatban, de ipari téren fejlődést látni akkor, midőn csak szövött árúkban, ruházati és bőrárúkban évenként 236 5 millió forintnyi a magyar állam behozatala és ezekhez sorakozik még az üveg, bútor, vas és egyéb iparoknak végtelen sorozata, a melyekért mii-