Képviselőházi napló, 1896. XI. kötet • 1897. deczember 16–1898. január 17.

Ülésnapok - 1896-205

1 192 205- országos ülés 1897. ség és tetszés a szélső haloldalon.) s ha jönni fog egy igen nehéz veszélyes küzdelem, azt ne mi idézzük elő; a ki előre látó, ki biztosabb fegy­verrelrendelkezik, ki lépéseinek horderejét jobban birja kiszámítani, de az előkészLiléteket gondo­sabban megtette, az marad a győztes minden­kor és mindenütt. (Felkiáltások a szélső baloldalon : Azt mondja ő.') Nem egy vagy más tényező ki­vánatához vagy hajlamához szabad itt alkalmaz­kodni, nem szubjektív érzületre építeni, hanem kötelességünk arról gondoskodni, hogy a nemzet mindenesetre a legkedvezőbb helyzetbe juttat­tassék. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ma a t. képviselő úr védi a 67-es alkotást?; akkor elismerte, hogy bizony 67-ben közgazda­sági terén járatlanság, a gazdasági érdekek ki­csinyiése állt be. Szórói-szóra így szólt (olvassa) : 1867-ben a gazdasági téren való aránylagos já­ratlanság, a gazdasági érdek kiesinylése járt együtt. Ok-e ez arra, hogy most is ez kisérje a nemzetet, ok-e ez arra, hogy minden alka­lommal, mikor politikai érettséget, tanúsítunk, gazdasági könnyüvérűséget is tanúsítsunk ? (Élénk derültség a szélső baloldalon.) Must a t. képvieelő úr politikai érettségre tanít bennünket; lemon­dásra tanít, hogy szavazzuk meg minél előbb e javaslatot. Akkor pedig így szólt: »Szivósaknak kell lennünk, szívósaknak nemcsak a jog, hanem a nemzet gazdasági érdekeinek védelmében is. (Éljenzés a szélső baloldalon.) Méltóztassék megengedni, hogy a t. előadó úrnak még egy kijelentésével foglalkozzam, a mely rendkívül súlyos kijelentés. Azzal fenyeget bennünket, hogy ha e javaslat törvényerőre nem emelkedik, akkor az alkotmány súlyos sérelme el nem kerülhető. Hát e kijelentés alatt más nem érthető, mint az, hogy január í-én szükség­rendeletet fognak kiadni. Azt kérdem a t. előadó úrtól és a kormányelnök úrtól is, micsoda jog­ezímen tételezik fel ő Felségéről, dicsőségesen uralkodó királyunkról, kinek alkotmány tiszte­lete és a magyarok iránti szeretete előtt ez or­szágban mindenki meghajol, (Úgy van! a szélső baloldalon.) hogy ő képes lenne a nemzetet leg­érzékenyebb részében, ezredéves alkotmányában, megsérteni, képes lenne alkotmányos esküjét és hitlevelét megmásítani ? (Élénk tetszés a szélső baloldalon.) Ezt mi, ez a párt, el nem hiszszük. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Barta Ödön t. barátom már rámutatott, hogy az 1790. évi XII. törvényczikkben benne foglaltatik, hogy Magyarországot másként, mint alkotmányos törvényei szerint kormányozni nem lehet soha. (Úgy van! a szélső baloldalon.) De benn van e törvényben az is, hogy a végrehajtó hatalmat pedig a felség csak a törvények értel­mében gyakorolhatja. A mai koroiányz. ti rend eczember 27-én, hétfőn. szer alapjának főforrásában, a pragmatica sanc­tióban is benne van ez eszme, mert a midőn az 1723. évi II. törvényczikk 9. §-ában az el­választhatatlanság és feloszthatatlanság elvét a birtoklásra nézve megállapították, azt az ország­iásnak és kormányzatnak sem formájára, sem lényegére ki nem terjesztették, sőt ellenkezőleg világosan kikötötték, »miszerint a nemzet bizto­síttatik, hogy a fejedelem Magyarországban soha másként országlani s kormányozni nem fog, mint az országnak alkotott és jövendőben alkotandó világos törvényei szerint.« Kikötötték határozottan azt is, hogy a király az ország jogait, szabad­ságát, törvényeit köteles leend mindenkor meg­tartani. Mária Terézia volt az, ki a nemzet és király közti ezen együttes megállapodás után először lépett a trónra. 0 a nemzetnek ezen évezredes alkotmányához való ragaszkodását fölismervén, szintén 1741-ben a VIII. törvényczikkben újra biztosította Magyarországot, hogy az ország jo­gait, szabadságát, törvényeit szentül megtartja és ünnepélyesen kijelentette, hogy Magyarország' az örökös tartományok módja szerint soha sem fog kormányoztatni. Ezek a törvények ma is élő törvények, t. ház, és ezekre a törvényekre a mi dicsősé­gesenuralkodó felséges királyunk is megesküdött. (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) Bevégzem beszédemet azzal, t. ház, (Hall­juk! Halljuk!) hogy meggyőződésem szerint a mai kormányzati rendszer hazánk közjogi ön­állóságának és nemzetgazdaságának sírját mái­régen megásta (Igaz! Úgy van! a szélső bal­oldalon.) és a magyar mezőgazdaság, ipar és keres­kedelem sirhalmára az osztrák ipar virágait ültette oda. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Nem­zeti jogainkért és nemzeti létérdekeinkért mun­kálkodunk mi most, a midőn a jelen törvény­javaslat ellen harczolunk, mert ez a javaslat továbbra is ezeket a virágokat van hivatva ápolni. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Ha­zánk közgazdasága és vele nemzeti jólétünk anyagi felvirágzása meggyőződésem és hitem szerint csak úgy kelhet ki sírjából, csak úgy kelhet új életre, ha közgazdasági önállásunkat megteremtjük és felállítjuk a külön vámterületet és az önálló nemzeti jegybankot. Ezért csatla­kozom Kossuth Ferencz t. képviselőtársam hatá­rozati javaslatához. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a szélső baloldalon; á szónokát számosan üd­vözlik.) Elnök: Ki következik? Lakatos Miklós jegyző: Lukáts Gyula! (Élénk felkiáltások a szélső baloldalon: Holnap! Holnap! Zaj.)

Next

/
Thumbnails
Contents