Képviselőházi napló, 1896. XI. kötet • 1897. deczember 16–1898. január 17.

Ülésnapok - 1896-206

•205. országos ülés 1897. deczember 27-én, hétfőn. 193 Lukáts Gyula: Kérem a t. házat, mél- j engedi s ennélfogva a holnap délelőtt 10 órakor tóztassék megengedni, hogy beszédemet holnap tartandó ülés napirendjét a mai tárgyalás foly­mondhassam el. (Helyeslés. Zaj.) tatása fogja képezni. Az ülést bezárom. Elnök: A képviselő úr holnapra kéri ha­lasztani beszédét. Azt hiszem, a t. ház ezt meg- (Az ülés végződik esti 7 óra 50 percekor.) 206. ORSZÁGOS ÜLÉS 1897. évi deczember hó 28-án, kedden, Szilágyi Dezső elnöklete alatt Tárgyai: Jegyzőkönyv hitelesítése. — Királyi pár üdvözlése új év alkalmából. — Vám- ós bankügy, má­sodik provizórium. — Napirend. A kormány részéről jelen vannak: Lukács Lászlő, Perczel Dezső, Erdély Sándor, b. Dániel Ernő, Darányi Ignácz. (Az ülés kezdődik d. e. 10 órakor.) Elnök: Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvét vezetni fogja Molnár Antal jegyző úr a javaslatok mellett fel­szólalókat jegyzi gróf Teleki Sándor jegyző úr, a javaslatok ellen felszólalókat jegyzi Lakatos Miklós jegyző úr. Következik a múlt ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. Molnár Antal jegyző (olvassa a deczember hó 27-én tartott ülés jegyzökönyvét). Elnök: Van észrevétel a jegyzőkönyvre? (Nincs!) A jegyzőkönyv hitelesítve van. Az új év közeledvén, felhatalmazást kérek a háztól az iránt, hogy ő Felsége előtt az új év alkalmából a képviselőház szerencsekivánatait a szokott módon kifejezhessem. (Helyeslés.) Meg­adatik. Nem lévén előterjesztés, következik a vám­és bankügyről szóló törvényjavaslat (Írom. 275, 287) tárgyalásának folytatása. Lakatos Miklós jegyző: Endrey Gyula! Endrey Gyula: T. ház! Ha visszagon­dolunk a közel múltban is azon vitákra, a melyek e házban s a házon kivííl a közjogi ki­egyezési törvények felett egyrészről gróf Apponyi Albert és pártja, másrészről a kormánypárt és sajtója között folytak, ha visszagondolunk külö­nösen azon erős, kíméletlen támadásokra, melyek­ben a kormánypárt gróf Apponyi Albertet épen KÉPVH. NAPLÓ. 1896 — 901. XI. KÖTET. az 1867 : XII. törvényczikk szabadelvű és a nemzet érdekeinek megfelelő magyarázatáért érték, akkor a most folyó vitára is visszatekintve, valóban nem tudom, kinek gratuláljak: gróf Apponyi Albertnek-e azon tapsokért, melyeket a kormánypárt részéről aratott, vagy pedig a kormánypártnak azért a támogatásért, a melyben gróf Apponyi Albertet részesíté. (Ügy van! a szélső baloldalon.) Mert, ne méltóztassanak feledni, t. ház, most is az 1867 : XII. törvényezikk helyes értelmezéséről van szó, a mely théma körül a múlt országgyűlés folyamán oly elkese­redett vita folyt a pártok között, és a mely vita révén a kormánypárt fofeladatáúl tekinté, hogy gróf Apponyi Albertet és pártját úgy tüntesse tél, mint a kik a 67-iki kiegyezést meghamisí­tani akarják. (Úgy van! Ügy van! a szélső bal­oldalon.) Az 1892-iki országgyűlés megnyíltakor történt, hogy az akkor gróf Szapáry Gyula el­nöklete alatt (Halljuk! Halluk!) és Vezérlete alatt álló szabadelvű párt gróf Apponyi Albert ellenében az 1867 : XII. törvényczikkre nézve felállította a változhatlanság theoriaját. a mit válaszfeliratában a szabadelvű párt következő fejezetben emelt ki (olvassa): >>0$ztozuuk Fel­ségednek azon meggyőződésében, hogy az egy­felől hazánk, másfelől Felséged többi királyságai és országai között fennálló viszonyoknak 1867-ben történt szabályozása mindkét fél érdekeire nézve üdvösnek bizonyult és az erőnek és haladásnak biztos alapját képezi. Épen azért szilárd elha­tározásunk az, hogy az 1867-ben előrelátó böl­cseséggel megalkotott intézmények abban az értelemben, melyben azok alkotva, életbeléptetve 95

Next

/
Thumbnails
Contents