Képviselőházi napló, 1896. XI. kötet • 1897. deczember 16–1898. január 17.

Ülésnapok - 1896-205

205. országos ülés 1897. deczember 27-én, liétfön. 191 (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a szélső baloldalon.) Hanem, t. ház, igen tanulságos Pulszky Ágost (Derültség és nagy zaj a szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk!) t. képviselő és előadó úr politikai gondolkozásának változatossága is. (Derültség a szélső baloldalon.) Engedje meg a t. képviselőház, hogy a régi ellenzéki Pulszky Ágost t, képviselő arat szembeállíthassam a maival és saját szavaival czáfoltathassam le önmagát. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk !) Mert Pulszky Ágozt képviselő úrra is nagyon ráillenek azok az ő általa mondott szavak, a melyekkel egykor Jókai Mórral szemben élt, hogy (olvassa): »ugyanazon festékekkel színez most, mikor véd, melyeket hosszú időn át a támadásoknál használni szokott és a melyektől akkor is meg nem ijedni megtanultunk.« Pulszky Ágost t. képviselő úr 1878-ban, mikor a vám- és kereskedelmi szövetséget tárgyalták, február 12-ikén mondott beszédében nem volt olyan túlságosan érzékeny a külön vámterület iránt esnem hangoztatta olyan nagyon, mint a hogy most előadói beszédében követeli, hogy a nemzetnek minden áron a közös vámterületre és vámszövetségre kell lépnie. Akkor a vámszövetséget nem szavazta meg ós nagyon tiltakozott az ellen, hogy a kormánypártiak a külön vámterületet végzetesnek tartják és hogy az ellenzéknek szemébe vágják azt, hogy az osztrákok retorzióval fenyegetnek bennünket netaláni szakítás esetén és azt mondja (olvassa): hogy >a külön vámterület veszélyeit és hátrányait végzeteseknek tüntetik fel. Hisz erre megfelelt már Szilágyi Dezső képviselőtársam. (Élénk derültség a szélső baloldalon. Felkiáltások: Mondja ö! — Olvassa:) »A fő az, hogy az alkudozási ügyességben legyünk kénytelenek bízni.«(Olvassa:) »Nem érzem magam képesnek oly lemondásra és nem vagyok hajlandó a vám- és kereskedelmi kiegyezést elfogadni mint ultima ratiót, odaállítani mint oly megállapodást, mely mellett a nemzetnek annak nem sikerülte esetére is meg kellene maradni. Remélhetjük-e, hogy ez alapból elég erőt merítsen krízis esetére a nemzet, hogy ebben feltaláljon annyit, a mennyi szükséges arra, hogy azért súlyos körűiményekkel is daczoljon. A nemzetnek és a monarchiának nem minden érdekét foglalja magában a vámés kereskedelmi kiegyezés. A vámszövetség megkötésével nemcsak pénzügyi, gazdasági, hanem politikai nagy áldozatot is hozunk.* (Tetszés a szélső baloldalon.) »Ma a t. képviselő úr azt mondja, hogy ha a vámszövetséget meg nem kötjük, akkor az osztrák piaczot a magyar nyerstermelésnek teljesen elveszítjük. Erről az osztrák piaczról, erről a vámvonal-fel állításról nagyon érdekes nyilatkozatot tett akkor, mert azt mondja, hogy (olvassa): »Es azért-e hogy Ausztria piaczát biztosítsuk magunknak? Hiszen ha léteznek azok a nem csak politikai, hanem gazdasági alapon nyugvó közös érdekek, a melyeken a közös vámterület egész elmélete alapszik, akkor ezen osztrák piaez biztosítva marad számunkra miuden eshetőségre. (Zajos tetszés és derültség a szélső baloldalon.) E piaczot a vámvonal el nem fogja előlünk zárni és ha a vámközösség alapján ellenünk fordított s piaczunkat a vámvonalnál semmivel sem kevésbbé nyomó akadályokat elmozdítani akarjuk. Justh Gyula: Csak a stílus ugyanaz ! Tóth János: Kikkel találkozunk szemben? Ugyanazokkal, kiknek kedvéért áldozatokra szólíttatunk fel, de a kiktől koinpenzácziót nem nyertünk.(Felkiáltások a szélső baloldalon: Igaza van!) A szövetség hatása alatt továbbra gyengülünk. (Elénk helyeslés és taps a szélső baloldalon. Felkiáltások: Most erősödünk!) A kompenzálandó károk, a fogyasztási adóveszteségek aránytalanul és mindinkább növekednek, s így kiegyenlítésükről ismét nem lehet szó.« (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ma azt mondja a t. előadó úr, (Halljuk! Halljuk!) hogy ez reánk nem tartozik, hisz Ausztriának belügyét képezi, hogy ott miként lesz a vámszövetség elintézve, van-e alkotmányosság vagy nincs. És hogy mi vagyunk a felelősek, ha ez a törvényjavaslat életbe nem lép, ha el nem fogadjuk a vámszövetséget. Akkor épen ellenkezőleg beszélt ugyané kérdésről, (Pulszky Ágost előadó tagadólag int.) bocsánatot kérek, nem ugyanerről az esetről, hanem ehhez hasonló esetről, (olvassa): »ebben igaza van.« »A helyzetnek főnehézségét az képezi, hogy nem világos.« Hát most se világos, mert azt, hogy az egyezkedő másik fél részéről minő eljárás követtetik, egyáltalában nem tudhatjuk. Pedig akkor szükségesnek tartotta, hogy az egyezkedő másik fél micsoda eljárását akar követni, akkor szükségesnek tartotta a tisztelt képviselő úr azt, hogy a kormány mindenféle előkészületeket megtegyen, megtegyen még arra az esetre is, hogyha esetleg a kiszámíthatatlan események a közös vámterületet vagy vámszövetséget megakadályozzák. A kormánynak kötelességévé tette, hogy már akkor tegyen meg minden intézkedést, s azt mondja (olvassa): »elő kell készítenünk okvetlenül nemcsak mindazon szabályokat, melyek a mü befejezése esetén, hanem azokat is, melyek esetleges meghiúsulta alkalmával nélkülözhetlenek. Oly politikát kell követni, mely mellett mindenesetre szolgáló fegyverrel rendelkezhessünk. (Helyeslés a szélső baloldalon.) A felelet erre a minisztériumtól mindig az, hogy ne rajtunk törjék meg az egyezség, csak mi ne legyünk annak okai.« (Élénk derült-