Képviselőházi napló, 1896. XI. kötet • 1897. deczember 16–1898. január 17.

Ülésnapok - 1896-205

205. országos ülés 1897. decüember 27-én, hétfőn. jgQ közt. (Úgy van! Halljuk!) Jól tudjuk, t. képviselőház, mindannyian, hogy a volt osztrák pénzügyminiszter ez évi költségvetésének előterjesztése alkalmával elmondott expozéjában, főleg a Magyarországgal megkötendő vám- és kereskedelmi szövetséggel, a bank- és a quótakérdéssel foglalkozott és akkor kiváló nyomatékkal hangsúlyozta azon jelentékeny kedvezményeket, a melyeket Ausztria javára neki sikerült kivívnia. Boldognak mondta magát az osztrák pénzügyminiszter, hogy ezen kedvezményeket neki kivívnia sikerölt, nagy önérzettel hangoztatta ez iránti büszkeségét. Szőts Pál: Bele is bukott! Tóth János: E büszkeségnek, t. képviselőház, mi adiunk meg az árát; mert ez a kettő együtt, hogy az osztrák pénzügyminiszter büszkeséget hangoztasson, és azt mondhassa, hogy Ausztria javára jelentékeny kedvezményeket sikerűit neki kivívnia, más oldalról pedig, hogy Magyarország érdekei megóvattassanak, ez a két fogalom együtt teljesen képtelenség. (Úgy van! a szélső baloldalon.) A magyar pénzügyminiszter úr büszkeséggel nem hangoztat semmit, (Úgy van! a szélső baloldalon. Egy hang: Nincs mit! Egy hang a jobboldalon: Több az esze!) hogy ezt, vagy amazt sikerült az ország érdekében kivívnia, hanem ellenkezőleg, azt mondja a magyar nemzetnek, hogy közgazdasági különállásod, önállóságod végzetes veszély rád nézve, mert tehetetlen vagy, csak úgy tudsz megélni, ha magadat Ausztriához odakötöd, (Úgy van! a szélső baloldalon.) A t. pénzügyminiszter úr így csökkenti a hitet, így zsibbasztja meg az önbizalmat a nemzetben, hogy ne bízzék önerejében. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Ha ezt bárki mi közülünk mondaná, vagy idegen állítaná rólunk, első sorban is a magyar pénzügyminiszter úrnak volna kötelessége a legélesebben visszautasítani a magyar nemzet gazdasági erejének ezen sértő kicsinylését. (Úgy van! a szélső báloldalon.) De, t. képviselőház, így szolgáltatja is ki a magyar pénzügyminiszter úr hazánkat, a magyar nemzet az osztrák kapzsiságnak, az osztrák kizsákmányolásnak is, (Úgy van! a szélső baloldalon) mert az által, hogy most, a mikor szerinte alkudozások és kiegyezés előtt állunk, akkor azt mondja nyíltan Ausztria előtt, hogy Magyarországra életszükség a vámszövetség és Magyarországra nézve az önálló vámterület végzetes veszély, akkor a küzdelem előtt leteszi a fegyvert (Úgy van! a szélső baloldalon.) és így t. képviselőház, Magyarország fegyver nélkül kénytelen harczolni az állig felfegyverkezett osztrákkal szemben. (Úgy van! a szélső baloldalon) Kérdem, t. képviselőház, lehet-e ily esetben győzelemről szó? Mert hiszen az csak kétségtelen, hogy a vámügyben a pénzügy és közgazdasági érdekeink megvédése é.s érvényesítésére más hatalmasabb fegyverünk nincs és nem lehet, mint azon jogunk, hogy külön vámterületünket felállíthatjuk, és ha e jogot el sem ismerjük, vagy ha e jogot nem az erő, hanem a gyengeség forrásának mondjuk, és ha e jogról már eleve lemondunk, akkor kezünk, lábunk meg van kötve, szolgák vagyunk, ki vagyunk szolgáltatva. (Úgy van! a szélső haloldalon.) de van még a pénzügyminiszter úr kijelentéseinek egy másik fontos része is, a mely a port, a melyet az önálló törvényes intézkedés szelével a magyar nemzet szemébe hintettek, képes egy pillanatra onnan kitörűlni. (Halljuk! Halljuk!) A javaslat, t. ház, ugyanis azt mondja, hogy a kormány utäsíttatik 1898. május 1-éig a kiegyezés megkötésének megprőbálásába, a mennyiben pedig ez nem sikerülne, 1898. május 1-je után az állandó törvényes rendszabályok megtételére utäsíttatik. T. ház! Ha a kormány ezen állandó törvényes rendszabályok alatt az ország gazdasági különállásának életbeléptetését érti, akkor kérdem, hogy fogadhatja el és hogy ajánlhatja elfogadásra a t. pénzügyminiszter úr azt a javaslatot, a melyben benne van az ország végletes veszélye. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Hogy egyezik meg a pénzügyminiszter úr lelkiismeretével egy olyan törvényjavaslatnak védelme és törvénybe iktatása, a melybe, ha esetlegesen is, a nemzet végzetes veszélye be vau iktatva, és hogy maradhat meg, ha csak egy pillanatig is, abban a kabinetben, a melyben az elnök ezen végzetes veszélynek elvi álláspontjára helyezkedik? (Úgy van! Úgy van! Zajos tetszés a szélső baloldalon.) Csak úgy, t. ház, hogy jól tudja a t. pénzügyminiszter úr, hogy a külön vámterület elvi hangoztatása, az állandó végleges rendszabályok emlegetése, (Nagy zaj. Halljuk! Halljuk! Elnök csenget.) csak porhintés a nemzet szemébe ; (Úgy van! a szélső baloldalon.) csak a bárgyú jóhiszeműségnek szól; (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) hadd értse alatta a gazdasági önállóságot, a külön vámterület felállítását, holott az sem ma, sem a jövőben nincs és sohasem lesz a kormány akaratában és lelkületében. (Úgy van ! Úgy van! a szélső baloldalon. Halljuk ! Halljuk!) T. ház! Bizonyára feltűnhetett (Halljuk! Halljuk!) az országban mindenkinek és a mai kormányzati rendszer dekompozicziójának jellemzésére és ezen törvényjavaslat kellő illusztrácziójára méltán szolgálhat az, hogy a jelen törvényjavaslat védelmére a kormánypártról eddigelé leginkább azok vállalkoztak, a kik politikai programmot változtattak, (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) és a kiknek politikai múltja jórészben ellene szól a mai politikai szereplé-