Képviselőházi napló, 1896. XI. kötet • 1897. deczember 16–1898. január 17.

Ülésnapok - 1896-205

Igg 20ő. orsiigo* fllés 1897. deezeinber 27-én, hétfőn. ^köztünk és a fejedelem többi országai és tar tományai közt csak a perszonál-unió kapcsolata létezzék«, a következőket mondotta (olvassa): »Nem helyes, a mit a javaslat a kereskedelmi ügyekre mond, a mennyiben nem fejezi ki eléggé tisztán, hogy ha a tervezett vámszövetség megkötése akár most, akár a jövőben nem sikerűi, előáll Magyarország intézkedési joga a vámsorompók felállítása által.« Ezekből, t. ház, világosan kitűnik, hogy az 1867 ; XII. törvényezikk megalkotásánál úgy a törvényalkotók, mint azon kor felfogása az volt, hogy az önálló törvényes rendelkezési jog alatt a vámsorompók felállítása, a külön vámterület értetett. (Iga 3 ! Úgy van ! o, ssélső baloldalon.) És, t. ház, mit ért alatta ma a kormány ? Azt, hogy a törvényes intézkedési jog abban áll, hogy ne intézkedjünk önállóan, hanem tartsuk fenn egyoldalúan a vámszövetséget, melyet Ausztria nem kötött meg. Tegyük félre önálló közgazdasági berendezésünkre vonatkozó minden nemzeti Ősjogunkat, dobjuk félre nemzetünk létérdekeinek parancsoló szavát és érvényesítését, ámbár a törvény világosan megmondja, hogy vámszövetség csak alkotmányos Magyarország és alkotmányos Ausztria közt köthető, és ámbár a törvényben megkövetelt alkotmányos szövetséges társunk nincs, mégis mi szövetkezzünk, daczára annak, hogy nincs szövetséges, tartsunk fenn valamit, a mi jogilag és politikailag semmi. Pedig a törvény világosan kimondja 58 — 68. §-aiban, hogy a szövetséget micsoda formák közt lehet megkötni és feutartani. Ennek daczára dobjuk félre a törvény rendelkezését és a törvény világos szavai ellen is egyoldalúan tartsuk fenn a vámszövetséget. Kérdezném, t. ház, hogy a t. kormány mivel indokolja meg ezt az álláspontot, hogy minden áron a vámszövetséget tartsuk fenn? Semmivel. Bátran merem provokálni, t. ház, minden elfogulatlanul gondolkozó, pártpolitikától mentes józan eszű embernek ítéletét arra nézve, hogy vájjon a nemzet előtt megindokolta-e kellőleg a t. kormány azt, hogy a magyar nemzetnek és Magyarországnak áll érdekében a közös vámterület? Kubik Béla: Vagy csak próbálta? Tóth János: Vagy megindokolta-e előre a nemzet előtt azt, hogy a külön vámterület nem áll érdekében; megindokolta-e, hogy miért áll érdekében a közös vámterület és miért nem a külön vámterület? (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Már pedig akkor, mikor az államnak legfontosabb, legvitálisabb érdekeit akarja a kormány törvényhozásilag rendezni akár egy évre, akár csak négy hónapra is: a nemzetnek látnia kell világosan, tudnia kell tisztán, hogy közgazdaságilag mi áll érdekében; az-e, hogy közgazdaságilag magát továbbra is Ausztriához kösse, vagy pedig, hogy attól elváljon. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Kérdem, hogy adatok, bizonyítékok nélkül láthat-e a nemzet világosan, alkothat-e helyes véleményt arról, hogy miként határozzon legfontosabb, legvitálisabb érdekeire nézve? Kérdem, megtette a kormány e tekintetben a nemzettel szemben kötelességét ? Mert azt nem képzelheti magának a t. pénzügyminiszter úr, hogy az ő egyszerű, nyilvánosságra jutott kijelentését, mely szerint Magyarországra nézve a külön vámterületet végzetes veszélynek tartja, elhigyje neki a nemzet, a nélkül, hogy ez a nemzet előtt be legyen bizonyítva, adatokkal, bizonyítékokkal meg legyen világosítva? Ha a magyar nemzet ezt elhinné a t. miniszter úrnak, akkor egyszerűen sötétbe ugrana a miniszter úr ezen szubjektív felfogásának akczeptálása mellett. Ilyen nagyfontosságú kérdésben állarojogilag és nemzeti szempontból csak el nem fogadhatók a törvényhozás és a nemzet előtt azok a törvényes indokok, a melyekkel a törvényjavaslat indokolva van. El nem fogadható az az indokolás, hogy az idő rövid. Abban csak mindnyájan egyetértünk és együtt érzünk ebben a házban, hogy az államra, a nemzetre nézve a legfontosabb érdekek, ügyek eldöntésére mindig kell lenni elegendő időnek, (Ügy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) A második indok, hogy Ausztriával az egyezség nem volt megköthető. Ez sem tekinthető talán nemzeti szempontból feltétlenül elfogadható indoknak, mert az országra és a nemzetre nézve a legfontosabb ügyek elintézése tisztán csak az ország érdekéből, nem pedig attól függ, hogy Ausztriában mit akarnak, vagy mit tesznek. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) A harmadik Indok a politikai ezélszertíség indoka. A politikai czélszerfíséget nem akarom mással megezáfolni, mint hogy a t. kormánypártnak figyelmét feíhivom Tisza Kálmán képviselő úrra, a ki azt mondotta a politikai czélszerííségre, hogy nem (olvassa): »a ezélszertíség az, melynek szempontjából a függetlenséget és alkotmányosságot korlátozni kell, de igenis a függetlenség és alkotmányosság azok, melyek megszabják a korlátot, a melyen túl a ezélszertíség szempontjából menni nem szabad«. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) A t. pénzügyminiszter úr egri hősiességgel adja tudtára itt a nemzetnek, (Derültség.) a külföldnek ég főleg Ausztriának azt, hogy a gazdasági különválást Magyarországra nézve végzetes veszélynek tartja. Nemzetének ereje, érdekei iránti érzésben és államférfiúi tapintatban milyen óriási különbség van, t. képviselőház, a magyar pénzügyminiszter úr és a volt osztrák kollegája