Képviselőházi napló, 1896. XI. kötet • 1897. deczember 16–1898. január 17.
Ülésnapok - 1896-205
205. országos ülés 1897. űeczember 27-én, hétfőn. |gy zetszerü eseményekkel ? (Élénk tetszés és helyelés a szélső baloldalon.) Az első esetben könnyebben és biztosabban szolgálhatnánk szilárd magváúl egy újabb alakításnak, a második esetben csak rendezetlen anyagnak tekintenének bennünket, a melyet szétbontva, más építkezésre használnának fel és ez ellen azután sikertelenül hivatkoznánk törvényeinkre és alkotmányos függetlenségünkre.* (Élénk helyeslés a szélső haloldalon.) Kérdem, t. ház, hogy ma, a mikor a kiszámíthatatlan események a végzet egész hatalmával az előbb jelzett állapot előidézésére törekszenek s annak megteremtését majdnem kétségtelenné teszik, vájjon a mi kormányunk törekvése és politikája az-e, hogy az az állapot Magyarországot ne a provizóriumok zavarának közepette, hanem államilag és közgazdaságilag is konszolidált állapotban találja ? Kérdem, vájjon a kormány közgazdasági politikája evvel a jelen törvényjavaslattal törekszik vagy törekedhetik-e arra, hogy Magyarországot necsak rendezetlen anyagnak tekintsék vagy tekinthessék, mely egyszerűen csak más építkezésre használható, hanem hogy Magyarország egyedül szolgáljon szilárd magváúl a trónnak, egyedül szolgáljon szilárd magváúl a perszonál-imió által összekapcsolt országoknak. Bizonyára nem! (Igazi Úgy van! a szélső baloldalon.) Mert hazánk a trónnak egyedül szilárd magjává nem azáltal válhatik és válik, ha közgazdaságát gyöngítjük, hanem ha azt erősítjük. (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) Nem az által válik szilárd maggá, ha őseink azon hibás politikáját követjük, hogy mindenbe, még erőink gyöngítésébe is simán egyezzünk bele, jogainkról könnyedén mondjunk le, alkudjunk meg a helyzettel és vegyünk vállainkra áldozatokat puszta méltányosságból, olyan áldozatokat, a melyek erőinket, közgazdasági fejlődésünket megbénítják; (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) hanem azáltal válunk erősekké, ha a nemzet közgazdaságának magvát a nemzet egészséges testébe ültetjük, annak fáját ápoljuk, nagygyá, virágzóvá, hatalmassá teszszük és nem engedjük meg, hogy ezen virágzó és hatalmas közgazdasági fának egészséges hajtásait a közös gazdálkodás révén szomszédaink lenyesegessék. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) T. ház! Jelen javaslattal meggyőződésem szerint, a kormány lelépett az öröknek és változtathatlannak hirdetett 67-iki közjogi alapról, lelépett pedig az által, hogy az 1867 : XII. törvényezikk közgazdasági alkotásainak szellemét meghamisította és e törvényezikk 58. és 68. §-aiban foglalt alkotmánybiztosítékokat akként igyekszik magyarázni, értelmezni és alkalmazni, a miként azt megalkotásakor nem magyarázták, nem értelmezték, s a miként az jelenben a nemzetre nézve hátrányos és káros. (Igaz! Úgy van! a szélső bcdoldalon.) Csak az igazságnak tiszta átérzése kell ahhoz, t. ház, s azzal nem nehéz bebizonyítani, hogy 1867-ben, a törvény megalkotásakor, annak akkori ir<egalkotói és a kornak szelleme mily értelmet tulajdonítottak, micsoda tartalmat adtak az 1867 : XII. törvényezikknek és micsoda szellemet juttattak kifejezésre az e törvény 68. §-ában konstituált azon szavakban, hogy ha az egyezkedés nem sikerülne, az ország magának fentartja az önálló törvényes intézkedési jogát s minden jogai e részben is sértetlenek maradnak. Akár a törvény megalkotójának és legerősebb védőjének, Deák Ferenczitek, akár a törvény legerősebb támadójának és ellenzőjének, Tisza Kálmánnak gondolkodását tekintem is, mindkettőnek felfogásában ugyanazon szellem nyilatkozik meg, a mit a törvény 58. §-ában impliczite ki is fejeztek, nevezetesen az, hogy ha az egyezség nem sikerűi, akkor kereskedelmi ügyünk vámvonalak által szabályoztassék, tehát a külön vámterület állíttassák fel. (Helyeslés a szélső báloldalon.) És Deák Ferencz több ízben nyíltan, őszintén és határozottan kimondotta, hogy ha az Ausztriával megkötendő egyezség nem sikerülne, akkor feléled korlátlan teljességében a nemzet szuverén intézkedési joga, helyreáll az önálló vámterület, minden következményeivel 1867. február 4-én, a mikor a 67-es bizottság folytatólagosan tárgyalta az albizottság munkálatát, midőn a mostani 68. §. pontjához értek, Deák Ferencz a vám- és kereskedelmi szövetségre vonatkozólag a következő kijelentést tette (olvassa) : » Eziránt uűnt szabad nemzet szabad nemzettel egyezkedjünk az osztrák tartományokkal. Mindegyik félnek joga van magát vámvonalakkal védeni. Ha az egyezkedés nem sikerülne, visszaáll az ország ezen törvényes joga.« Majd később — »Joga van Magyarországnak arra, hogy közbenső vámokkal védje magát, mit én kétségbe soha sem hoztam, e jog javaslatunkban nincs feláldozva, sőt az egyik szakasznak ezen szavaiban az ország jogai fentartatnak, világosan meg van óva. Javaslatunk értelme, hogy hazánk jogait femiakarjuk tartani, és azt határozottan kimondjuk.* Az akkori ellenzék pedig, élén Tisza Kálmánnal, külön véleménye 47. pontjában hangoztatja (olvassa): »Hogy azon esetre, ha a vámszövetség most vagy jövőben meg nem köttetik, a közbenső vámvonalak visszaállítandók.« Majd a törvény plenáris tárgyalásán 1867. márczius 21-én, a mikor Tisza Kálmán t. képviselő úr páíezát tört az Í867 : XII. törvényezikk felett és síkra szállott Magyarország törvényes függetlensége, alkotmányos szabadsága és önállósága mellett, kijelentve, hogy csatlakozik Madarász József indítványához, hogy (olvassa):
