Képviselőházi napló, 1896. XI. kötet • 1897. deczember 16–1898. január 17.

Ülésnapok - 1896-205

186 205. országos ülés 1897. deczember 27-én, hátfőn. Tóth János: hogy teljes erővel igyekezzék az ív tetején álló trónt előbb az egyik erős oszlopra helyezni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ha pedig nem az a czélja a t. miniszterelnök urnak ezen összehúzási eszméjével, hanem ezzel a Deák Ferencz által is fonák számításának nevezett működéssel az a czélja, hogy az ívnek erősebb összetartást akar adni, akkor én aggódva bár, de a képviselőház bölcs belátására bizom annak a megítélését, hogy az összehúzási eszme felfogásában melyik államférfi a haza bölcse? (Élénk tetszés a szélső baloldalon.) De nemcsak a kormány, hanem valamennyi kürtöse, valamennyi dobosa és opportunus hazafiakból álló hadserege is az általam előbb jelzett eszmékkel jelenik meg ezen nagyfontosságú közgazdasági harcz mezején. Mindannyijuknál egyezően jelentkezik a mi közgazdasági érdekeink megvalósítása iránti munkásságunk kicsinylése, alkotmányos jogaink iránt aggódó szigorosításunk lenézése és mindannyijuknak az a törekvése, hogy eltompítsák ebben a nemzetben s bennünk a magyar nemzeti eszme szentségét s a magasabb nemzeti törekvések becse iránti egészséges érdeket. (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) Mindez mi, ha nem az egészséges közfelfogásnak, az egészséges nemzeti közszellemnek mesterséges tévútra vezetése és kijátszása ? (Igaz ! Űgy van! a szélső baloldalon ) Néhány évvel ezelőtt a legmagasabb helyről elhangzott egy intés; akkor ezt az intést a nemzet nagy része nem értette meg. Ki gondolta volna, hogy alig néhány évre rá eljön egy politikai korszak, a melynek mintegy jóslatként szólhatott az az intés, hogy meddő Ígéretekkel és ámító jelszavakkal ezt a nemzetet félrevezetni nem szabad. (Űgy van! a szélső baloldalon.) Jó lesz, ha a t. kormány az önálló közgazdasági intézkedés magyarázása és a külön vámterület elvi álláspontjára való helyezkedés hangoztatása és mikénti értelmezése tekintetében megszívleli a fentebbi intésben foglalt szavakat. Az 1867 : XII. törvényczikk és az abban foglalt minden alkotás, tehát a közgazdasági alkotás is, örök és változhatatlan: ez volt szálló igéje évtizedeken a mai kormányzati rendszernek. (Úgy van ! a szélső baloldalon.) Ezt a politikai dogmát hangoztatta a legerélyesebben és a legerősebben a t. miniszterelnök úr is beköszöntő beszédének felolvasásában. (Derültség a szélső baloldalon.) Igaz, hogy ezáltal a t. miniszterelnök úr túlliczitálta a 67- es törvényhozás gondolkozását, túlliczitálta Deák Ferencz gondolkozását és intenczióját, ki is, mindnyájan tudjuk, kijelentette, hogy az 1867 .' XII. törvényczikkel és a kiegyezéssel olyan alapot nyertünk és teremtettünk, a melyen az idők és viszonyok jobbrafordúltával a nemzet visszaszerezheti jogait, mert, úgymond, ő is a nemzetnek több jogot szeretett volna megtartani és visszaszerezni. Deák Ferencz azonban csalódott; csalódott abban, hogy nem számított a jövő nemzedékre, nem számított arra, hogy három évtized múlva Magyarországnak olyan kormánya lesz, a melynek az idők és viszonyok jobbra fordultával kormányzati feladatát nem az fogja képezni, hogy a magyar nemzet jogait megtartsa vagy visszaszerezze, hanem az fogja képezni, hogy a magyar nemzetnek valahogy több jogot ne szerezzen. (Igaz! Úgy van.' a szélső baloldalon.) Kétszer próbáltak őseink örök törvényt hozni: 1504-ben, a mikor kimondták, hogy többé idegen uralkodót nem fognak választani, és alig néhány év múlva megválasztották I. Ferdinándot királynak; másodszor 1540-ben, a mikor törvényhozásilag kimondották, hogy a nemesi prerogativák még csak országgyűlési tanácskozások tárgyát sem képezhetik. És íme eljött 1848, és ma mindazok, a kik vagy a kiknek elődei ezen nemesi prerogativáknak részesei voltak, büszkén vallják magukat a nép fiainak. Örök törvényt, örök alkotást ember nem teremthet soha. A törvényeknek és alkotásoknak az időhöz és viszonyokhoz kell alkalmazkodniuk; a jövőt megállapítani, a jövőt békóba verni még báró Bánffy Dezső miniszterelnök úrnak sincsen hatalmában (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) A közgazdasági közösségnek, elismerem, erőt adott egy bizonyos ideig a nemzet bizalma és hite. Ma már az élet és a viszonyok ereje bebizonyította, hogy a nemzet közgazdaságát az az állapot nem védi, hanem akadályozza, (Igaz! Űgy van! a snélsö baloldalon.) hogy nem a nemzet létérdekéből nőtt ki, hanem azt ránk akasztották és ma a magyar nemzeti közgazdaság általános szegényedésének panaszszava nem engedi meg azt, hogy a közgazdasági követelmények érvényesülésének ereje előtt a 67-ikí alkotás, mint változhatatlan mü bezárja az utat és a kaput. (Igaz! Űgy van! a szélső baloldalon.) Hogy az idők és a viszonyok változtával a kiszámíthatatlan események előtólultával mi a nemzetnek a kötelessége, mit kell a nemzetnek közgazdaságilag is tenni, erre nézve Deák Ferencz a mai viszonyokra nézve rendkívül tanulságos és rendkívül megszívlelésre méltó példát és figyelmeztetést tett. (Halljuk! Halljuk!) Azt mondta Deák Ferencz 1867. márczius 28-ikán (olvassa): »Ha kiszámíthatatlan események Ausztria felbomlásának katasztrófáját egykor csakugyan előidéznék, mi volna jobb ránk nézve, az-e, hogy ezen katasztrófa Magyarországot államilag rendezett állapotban találja, vagy az, hogy erejében megfogyva, provizóriumok zavarának közepette kelljen szembe állanunk a vég-