Képviselőházi napló, 1896. XI. kötet • 1897. deczember 16–1898. január 17.

Ülésnapok - 1896-205

|84 205. országos ülés 1897. deczember 27-én, hétfőn. azt, azt vitatni nem az én feladatom, mert azt már tüzetesen kimutattak előttem többen, erre illetékesebb elvtársaim. De midőn a nemzet önállósági törekvéseinek, közgazdasági előhaladásának mintegy szándékosan visszagördítik azt a követ, a melyet szövetséges ellenfeleink, nem mondom, nagylelkűsége, de saját eszeveszettsége elgördített onnan, akkor nem lehet nyugodtan néznem azon önkéntes sisyphusi müveletet. Vagy talán a magyar nemzetet is átok alá vetette valami láthatatlan szellem, mint hajdan Sisyphust, hogy csak hengergesse évről-évre a követ, de elvei diadalát ne érhesse el soha, hogy küzdjünk, de küzdelmeink gyümölcsét ne élvezzük önmagunk, hanem dobáljuk oda azoknak, a kik több mint 300 év óta fojtogatják iparunkat, üldözik szabadságunkat, a kik abban mutatják meg testvérszeretetüket, hogy lejáratul' igyekeznek bennünket úgy közjogi, mint közgazdászat! téren. (Igaz! Úgy van ! a szélső baloldalon.) Egyszer egy osztrák képviselő azt kérdezte egy magyartól, magyarázza meg neki, mi az a gyarmatpolitika? A magyar azt monda: Gyarmatpolitika ; elnyomni a gyengébbet, kizsákmányolni tudatlanságát, kihasználni munkaképességét, kiszivattyúzni földének zsirját és kincsét. Ily gyarmatpolitikát űz velünk Ausztria századok óta, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) és úgy látszik, mintha nekünk fájna, hogy nem akarja azt tovább űzni, legalább ide mutatnak azok a habozások és időmeghosszabbítások, a melyek a javaslatból és annak védelméből lépten-nyomon kikandikálnak, a helyett, hogy nyilt férfias állást foglalnának el az 1867 : XII. törvényczikk 58. és 68. §-ai értelmében. Vagy talán attól fél a t. kormány és pártja, hogy ha egy lánczszemet ki engednek szakítani az opportunizmus vasgyürtíjéből, utána pereg a többi is? Hát ezt óhajtjuk mi itt, kik a független államiság hivei vagyunk, ez a mi törekvésünk. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Mi nem akarunk, nem is tudunk megfeledkezni ezredéves történelmünk szent Nagyományairól, nem akarunk megfeledkezni azokról a történelmi jogokról, melyeket időről-időre elalkudott a kishitűség, mi nem akarunk, nem is tudunk megfeledkezni arról, hogy őseink vérrel szerezték e hazát, vérrel irták meg annak alkotmányát, vérrel oltalmaztak meg, és ha egy-egy időre elveszett vérrel szerezték vissza szabadságát, függetlenségét. Ezeket egy időre elalkudni lehet ugyan, de örökre eladni nem lehet soha, mert be vannak azok irva nemcsak a történelembe, nemcsak a törvénykönyvekbe, de be vannak irva kitörölhetetlen betűkkel a magyar nemzet szivébe. (Élénk helyeslés a szélső haloldalon.) Meg vagyok győződve, hogy mig a haza földje nem lesz kopárrá, mig egy fűszál nő őseink porai felett, mindaddig a történelmi kincsek és Nagyományok emlékét őrizni fogja a magyar. Ne alkudozzanak hát önök odaát a jövő felett, mely nem az önöké, hanem azoké az elveké és törekvéseké, melyek okvetlenül is egy független, egy önálló haza fele vezérlik a sziveket, hajtják ellenállhatatlan erővel a viszonyok alakulását, s az eseményeket. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Vannak időszakok, midőn az idő gondolkodik, mozdulatlanul és lomhatagon ül, mint a vén sas a mohos kőszálon, de méhében forronganak az eszmék és események és ezeknek megszüntetését sem taktikával, sem erőszakkal visszafojtani, elnyomni nem lehet. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) A mi időnk is gondolkodik még, de már látjuk az ébredés pillanatát. Mi, a kik itt e padokban ülünk, örömmel üdvözöljük az idő ébredését, örömmel üdvözöljük az eseményeknek azon fejlődését, mely tárt kaput nyit vágyaink és törekvéseink elé, Mert tudjuk, hogy közgazdasági önállóságunk és függetlenségünk első fecskéje lesz annak a tavasznak, a mely nemcsak lombokat fakaszt, de gyümölcsöket is érlel, azokat a gyümölcsöket, melyeket — bármit mondanak is önök odaát — epedve várnak a nemzet milliói, hazánk önállóságának, függetlenségének gyümölcseit. (Hosszantartó, élénk helyeslés és éljemés a szélső baloldalon.) Ezért nem fogadom el a törvényjavaslatot, csatlakozom a t. pártelnököm, Kossuth Ferencz által benyújtott határozati javaslathoz. (Hosszantartó élénk helyeslés és éljenzés a szélső baloldalon.) Elnök : Az ülést öt perezre felfüggesztem ! (Szünet után,) Elnök: Az ülést újból megnyitom Lakatos Miklós jegyö: Tóth János ! (Halljuk! Halljuk!) Tóth János: T. képviselőház! (Nagy zaj. Halljuk! Halljuk!) Ma, a mikor hazánkra és nemzetünkre nézve a legfontosabb, a legvitálisabb érdekek felett van hivatva határozni a törvényhozás, az ez által teremtett politikai helyzetekben az e körűi kifejlődött eszmeharezban valóban elszomorító jelenségként tűnhetik fel az egész nemzet és minden igaz magyar ember előtt az a politikai dekompoziezió, a nemzeti közfelfogásnak, az egészséges nemzeti közszellemnek az a mesterséges tévútra vezetése és kijátszása, a mely mindenkor jellemezte a mi kormányzati rendszerünket, (Élénk helyeslés és éljenzés a szélső baloldalon.) mely azonban olyan megdöbbentő nagyságban sohasem domborodott ki, mint jelenleg. (Úgy van! a szélső báloldalon.) Látjuk egyfelől a t. kormányt, a mint közgazdasági téren az állami szuverenitásnak egészséges érzékével épenséggel nem bír, a magyar