Képviselőházi napló, 1896. XI. kötet • 1897. deczember 16–1898. január 17.

Ülésnapok - 1896-205

S08. országos ülés 1897. űeczemfcer 27-én, bétftn. J7§ kózott, alkalmazkodjék, hanem benyújtotta a provizóriumról szóló törvényjavaslatot és keresztül akarja hajtani minden áron, nem tekintve, hogy lesz-e kivel megkötni a vámszövetséget avagy nem. Október 25-iki beszédében így szól (Halljuk! Halljuk! Olvassa): »Hát, t. ház, igaza van Kossuth Ferencz képviselő úrnak, a kormány nem tartja megengedhetőnek, hogy kihasználja ezen széthúzást, mely Ausztriában jelentkezik. A kormány nem tartja előnyösnek, hogy azon állam, melylyel mi állandó szövetségben vagyunk, a melylyel a pragmatika szankezió alap ján s az 1867-iki kiegyezés alapján szoros viszonyban állunk, gyengüljön, s nem tartja megengedhetőnek azt, hogy az ottani zavaros viszonyokat jogtalanul, esetleg saját előnyére úgy használja ki, hogy ez megzavarja azon viszonyt, a melyen állami létünk alapjai nyugszanak. Mert, t. ház, az a kapcsolat, mely egyrészről a magyar korona országai, másrészt ő Felsége többi királyságai és országai közt jogilag fennáll az 1723 : I, II. és III. törvényczikkek által elfogadott pragmatika szankczión alapszik. E kapcsolatból folyó és az 1867 ; XII. törvényczikkben megjelölt közös ügyek tehát minden körülmények között, bármi változás álljon is be, a velünk a pragmatika szankezió alapján elválhatatlanúl kapcsolatban lévő országok alkotmányos és kormányzati viszonyaiban kell, hogy gondoskodásunk tárgyát képezzék; és mert ezen kapcsolatos viszonyt érinteni nem akarjuk, nem látjuk előnyösnek azt, hogy az ottani zilált viszonyok még tovább fejlődjenek, sőt ellenkezőleg: óhajtásunk és törekvésünk az, hogy Ausztriában is az alkotmányos élet zavartalanul tovább folyjon és fejlődjék, és hogy ezen alkotmányos viszonyok közt élő és működő Ausztriával mi ezen alkalomra vonatkozással a kiegyezést véglegesen is, de most egyelőre ideiglenesen létrehozzuk, az 1867 : XII. törvényczikkben lefektetett elvek és kezelési modalitások mellett. Kizártnak fogjuk tekinteni azt, hogy másképen, mint alkotmányosan Ausztriában kormányozni kelljen. Mégis, t. ház, ha a viszonyok úgy alakúinának, mitől Isten óvjon, az esetben a kormány nem fogja elmulasztani az 1867 :XII. törvényezikkben lefektetett irányítások és elvek szem előtt tartásával kötelességét teljesíteni a dolgok előkészítésére, Magyarország érdekeinek megvédése tekintetében szem előtt tartva az azon törvényben elvállalt kötelességeket és figyelemmel az abban biztosított jogokkal, E tekintetben, t. ház, az eljárás módozatai már magában az 1867 : XII. törvényezikkben le vannak fektetve, a mely elmondja, hogy az esetben, ha a vám- és kereskedelmi szerződésre, vagy a bankra vonatkozólag, illetőleg a törvény 58. és következő szakaszaiban felsoroltakra vonatkozólag megállapodások létre nem jönnének, a magyar törvényhozás az 1867 : XII. törvényezikk 68. §-a értelmében kell, hogy eljárjon. A kormány tudja kötelességét. E szakasz így sssól: »Magában értetődik, hogy ha és a mennyiben a fentebbi 58—67. §-okban elsorolt tárgyak fölött az egyezkedés nem sikerülne: az országönálló törvényes intézkedési jogát magának fentartja s minden jogai e részben is sértetlenek maradnak.* Ha a viszonyok úgy alakúinának, t. ház, hogy ezen szakasz értelmében kellene eljárni, a kormány kötelességének fogja tartani, a szükséges előkészületeket el nem mulasztva, a t. háznak megfelelő előterjesztéseket tenni oly alakban, hogy azok az általam előbb »el mondottak szellemében és érvényre juttatás tekintetében a törvényes formák kőit eszközlendők lehessenek.« Nohát, t. ház, (Halljuk! Halljuk!) hogy a t. miniszterelnök úr mennyiben tartotta meg ezen Ígéreteket, azt mutatja az is, hogy ez a törvényjavaslat ellentétes álláspontot foglal el. Különös megjegyzésem van arra_, hogy azt mondja: »Ausztrián államlétünk alapjai nyugszanak*:. Nohát, t. miniszterelnök úr, ha azon nyugszanak, akkor nagyon vékony lábon állunk, mert, ha az az állam ott Összeomlik, akkor mi lesz belőlünk? Hát oly nyomorult ez a magyar nemzet, oly szegény és élhetetlen, hogy nem bir a maga lábán megállani? Hát csak Ausztria kegyelméből éltünk eddig át ezredéves alkotmányos életünket? (Úgy van! a szélső baloldalon.) Nem szégyell egy miniszterelnök ilyent mondani e házban ? így legyalázni a magyar nemzetet, hogy az csak Ausztriára támaszkodva bir elélni, hogy az oly koldus, hogy mankón kell járnia és a mankót Ausztria adja neki? Hiszen akkor a t. miniszterelnök úr az egész túloldallal menjenek fel Bécsbe (Úgy van! Úgy van! a szélső haloldalon.) és rimánkodjanak Integernek, Grautschnak s azoknak az előkelő osztrák embereknek, hogy vegyék be önöket grácziájukba, hogy vegyék be önöket a Reichsrathba, (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) hogy legyen végre egy Gesammtmonarchia és hogy ne legyen Ausztria és Magyarország között viszály, hanem hogy legyen Magyarország úgy konszolidálva, hogy nyelje el Ausztria egészen 1 Oda valók önök! (Úgy van! Úgy van! a szélső báloldalon.} Elmondta azt is a miniszterelnök úr, hogyha a vám- és kereskedelmi szerződésre vonatkozó megállapodások létre nem jönnének, a törvényhozásnak kötelessége lesz a törvények értelmében eljárni. Hát kérdem a miniszterelnök úrtól, hogy micsoda eljárás ez? Hát mit rendel az 18«