Képviselőházi napló, 1896. XI. kötet • 1897. deczember 16–1898. január 17.

Ülésnapok - 1896-205

178 20S. orsságos ülés 1897. deczember 27-én, hétfőn. a perszonál-unió alapján kell önálló hadsereget létesíteni. (Igán! Úgy van! a szélső baloldalon.) Mert a pragmatiea sanctio nem ismer közös védelmet, csak időnkénti védelmet A magyar fordítás helytelen, mert ott »kölcsönos védelem« van, pedig a latin eredetiben egész más van! A t. hazafi félti a nagyhatalmi állást. Ne búsuljon : ha perszonál-unió alapján fog állani Magyarország, sokkal hatalmasabb lesz a nagyhatalmi állása, mint azelőtt. Hisz azután is nagyhatalom volt Ausztria, midőn már elvették volt tőle Velenczét és Lombardiát, pedig Ausztriában akkor nem volt alkotmányosság, hanem abszolutizmus uralkodott. A magyar hadsereg többet fog érni magyar vezénylet alatt, magyar tisztekkel, királyáért, hazájáért halai kész legénységgel, mint az egész közös hadsereg, (Úgy van! Ügy van! a szélső baloldalon.) mert annak nincs hazája, az a császárnak esküszik hűséget, fölebbvalóinak engedelmeskedik; abban nincs szellem, mert kiütik belőlük a nemzeti eszmét. Hiszen látjuk, hogy a mi honvédeinket is a magyar nemzeti ünnepeken a kaszárnyákba zárják, hogy az a magyar fiá ne érezzen mellett, hanem tartsa magát az osztrák ceopfhoz, mely most már beszivárgott a honvédségbe is. Hiszen már ott törzstiszt sem lehet az, a ki nem tud németül. Hát ez az a 67-es alkotmány, mely a honvédséget kreálta ? Hisz így ma-holnap beleolvadunk a »Gesammtmonarchiá«-ba! Az az osztrák hadsereg nagyon szépen exerczirozik akár a Vérmezőn, akár a Schmelzen, de még nagy diadalokat nem aratott. (Igám! Úgy van! a"szélső baloldalon. Ellenmondás jobbról.) Tessék végignézni az egész századon. I. Napóleon folyton verte őket, mindenütt szaladtak előle; az olasz-franezia hadjáratban szintén vereséget szenvedtek, azután a német-olasz hadjáratban szintén, s Königgrätznél, Saadovánál nem valami nagy babérokat fűztek az osztrák Bzuronyokra és Üchatius-ágyúkra, melyekkel ott futottak. Az 1848-iki hadjáratban sem tudtak minket leverni. A mely hadseregben nincs szellem, az nem arathat győzelmet. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Minden európai hadseregnek van valami czélja, a miért küzd: az orosz, a török hazájáért, vallásáért, a német, az olasz az egységért, a franczia, az angol a dicsőségért küzd; csak a közös hadseregnek nincs semmi eszméje, csak ez küzd a nagyhatalmi állásért és a zsoldért. Azért pedig nem szívesen öleti magát az a katona, (Igaz! Úgy van! Derültség a szélső baloldalon.) Elnök (csenget): A képviselő urat kénytelen vagyok egy pillanatra félbeszakítani. A képviselő ár a közös hadseregről, a mely Magyarországnak is hadserege, azt mondotta, hogy csak a zsoldért küzd. Ilyen kifejezéssel, azt hiszem, a közös hadsereget e házban illetni nem szabad. Kénytelen vagyok a képviselő urat e kifejezésért rendreutasítani! (Helyeslés jobbfelől.) Lakatos Miklós: Elismerem, hogy talán nem parlamentárisán szóltam, de igaz, a mit mondtam. (Élénk helyeslés és derültség a szélső baloldalon.) Bátorkodom a t. miniszterelnök úrnak október 21-én és 25-én elmondott beszédeire reflektálva kimutatni, hogy mennyiben felelnek meg azok a beszédek a most beterjesztett törvényjavaslatnak (olvassa) : »T. ház! Hogy egy perczig se maradjon a t. ház fájékozatlanúl azon kérdésre nézve, melyet Kossuth Ferencz t. képviselő úr is és gróf Apponyi Albert t. képviselő úr is e tárgyalás alatt lévő törvényjavaslat utolsó szakaszára vonatkozólag homályosnak mondottak, sietek nyilatkozni, miszerint minden kétséget kizárólag a kormány és a törvényhozás, általában az általunk képviselt összes tényezők azon a nézeten vannak, hogy a közös ügyekre vonatkozólag a két parlament közötti megegyezésnek szüksége forogván fenn, ezen megegyezés az 1867 : XII. törvényczikk értelmében másképen nem jöhet létre, mint a parlamentek közti, az 1867 : XII. törvényczikkben lefektetett módozatok melletti megegyezés útján Ez, t. ház, kizárja, hogy minden más segédforráshoz lehessen nyúlni. Nem tartom jogosultnak magamat arra, t. ház, hogy az osztrák 1867. deczember 21-én kelt törvény 14. §-ának bírálatába bocsátkozzam. Azt gondolom, nem itt a házban van helye arról nyilatkozni. De a tekintetben megnyugtathatom a t. házat és a felszólalt képviselő urakat, hogy akármiképen alakuljanak a viszonyok, akármiképen álljanak elő Ausztriában az alkotmányos életben akadályok, a kormány kizártnak tekinti azt, tekintettel az 1867 : XII. törvényczikk 25. §-ára, hogy az osztrák törvény előbb hivatkozott szakasza alapján jöjjön létre a kiegyezés, vagy a közös ügyekre vonatkozó valamely megállapodás. T. ház! Azt gondolom, elég határozott ez a kijelentésem és ez a határozott kijelentésem minden kétséget kizárólag felderíti azt a homályt, a mely állítólag a törvényjavaslatban volna, ha volna; de az én nézetem szerint ázott használt kifejezés elég tiszta arra, hogy kétség fenn ne forogjon. De mondom, ha méltóztattak homályosnak tartani — én nem tartom — ezen nyilatkozatom, azt hiszem, hogy

T a homályt kétségtelenül fel deríti.« Nos, t. ház, hogy a miniszterelnök úr hogyan felelt meg azon beszédnek, a melyet 21 -én mondott, igazolja ez a törvényjavaslat. Épen annak ellenkezője; ő nem tartja kötelességének azt, hogy azon törvényekhez, a melyekre hivat-