Képviselőházi napló, 1896. XI. kötet • 1897. deczember 16–1898. január 17.

Ülésnapok - 1896-205

205. orsságos ülés 1897 sággal és esendőrséggel meg lehet csinálni a többséget. (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) Vagy, a mint Erdélyben csinálták, a hol az oláhokat szépen megkötözték és megkötött kézzel kísérik be a csendőrök Tordára és puskatussal taszigálják ba a szavazó-helyiségbe. Ez Tordán történt, ha nem csalódom, Pap Samu t. képviselőtársam választókerületében. (Egy hang a szélső baloldalon: Álljon elő!) A »Magyar Ujság« deczember 9-iki számában olvastam egy czikket, a melyet a »Szabadság« czímű nagyváradi helyi érdekű lap után közölt, (Halljuk! Halljuk!) E czikk szerint a lap szerkesztője egy előkelő nagy hazafival beszélt a mostani állapotról. Érdekes lesz, ha e czikket felolvasom. (Halljuk! Halljuk! Felkiáltások : Ki az a nagy hazafi?) A nagy hazafi a követke zőket mondja (Halljuk! Halljuk! Olvassa); »A helyzet igen komoly és a magyar-osztrák monarchia romlása, nagyhatalmi állásának veszélyeztetése csak úgy lesz elkerülhető, ha azt bizonyítjuk be, hogy jogainkból és kötelezettségeinkből, a mint azok a pragmatica sanctióban megállapíttattak és az 1867. évi XII. törvényczikk által magyaráztattak és részleteztelek, semmit elengedni, vagy megtagadni nem akarunk. Jogainkat fentartjuk, bármit csináljon is Ausztria, de kötelességünket is teljesítjük. Az 1867. évi XII. törvényczikknek két közjogilag egészen más természetű része van. Az egyik, mely kötelezőíeg folyik a pragmatica sanetióból — például közös hadügy —- a másik, a melyben az országnak teljesen önálló intézkedési joga az 1867 évi XII. törvényczikk 68. §-ábao is fentartatik — például vámszövetség, bankügy. Az első szóba sem jöhet. A másodikra nézve a törvény — értem alatta a 67. XII. íörvénvczikket — csak az érintkezést, értekezest mondja ki, de fentartja a külön intézkedési jogot. Az Ausztriában történtek miatt ez idő szerint kétségtelen, hogy előállott a perez, mikor a magyar törvényhozás önálló intézkedése, úgy látszik, elodázhat!anúl szükségessé vált, de az önálló intézkedés igazában eddig is megvolt, mert a vámszövetség megkötésénél is a felett, hogy megkösse-e, vagy nem Magyarországot illetőleg, a magyar törvényhozás intézkedett. Ezekben ma is csak az lehet a kérdés, mit kivan Magyarországnak államgazdászati és politikai érdeke ? Mert az tarthatatlan álláspont, mely azt látszik mondani, hogy csak akkor önálló az intézkedés, ha szakításra vezet. Az kétségtelen, hogy igaz Ausztriának is, de Magyarországnak is államgazdászati érdeke az, hogy méltányos és igazságos feltételek mellett a közös vámterület fentartassék; természetesen, ha a másik részről olyanok kívántatnáKÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. XI. KÖTET. äécaember 27-én, hétfon. fjf nak, melyek hazánk érdekeire nézve károsak, mindenek daczára élni kellene azon joggal, hogy a törvényhozás a kiílön vámterület alapján is intézkedjék. Általában legnagyobb érdeke hazánknak a jövendőt is tekintve, hogy semmise induljon innen, a mi a magyar-osztrák monarchia fennállására, hatalmára, sőt e hatalomnak a külföld előtti látszatára is hátrányosan hathatna, mert abban lelheti a magyar állam jelen kedvező és világszerte fontosnak elismert helyzetének fentartását, sőt gyarapítását, ha az egész világ meggyőződik arról, hogy azon európai szükségnek elismert nagyhatalmi állásnak, melylyel a magyar-osztrák monarchia bir, legbiztosabb támasza Magyarországban található. Államgazdászati és nagyfontosságú politikai tekintetek azt teszik tehát hazafiúi kötelességünkké, hogy a nélkül, ha a másik rész állandó magatartása rákényszerítené, ne éljünk soha kétségbe nem vont és nem vonható jogainkkal, sem a bomlás czéljából, de sot tegyünk meg mindent, hogy jogainknak épségben tartásában a konszolidäczió művét mozdítsuk elő«. E nagy hazafi hazafiságát tisztelem, de nem kérek belőle. Máskép gondolkodott ő 1861-ben, midőn a határozati párt feje volt, és máskép, mint a balközép vezére. Tempóra mutaotur et nos mutamur in illis. Az idők változnak, és mi is változunk azokkal. Az elvek szegreakasztása, a szent meggyőződés megváltoztatása napirenden van nála, a mint Bécsből a szél fúj. A t. nagy hazafi először is elmondja, hogy jogainkat tartsuk fenn és kötelességeinket teljesítsük. Jogaink fentartására nézve azt mondja, hogy elvileg tartsuk fenn az önálló vámterülethez való jogunkat, a kötelességek teljesítésében pedig a közös vámterület fentartására és a közös viszonyok további fejlesztése mellett még inkább segítsük elő a konszolidácziót, mint eddig, mert ezt követeli a nagyhatalmi állás. Tisztelem ezt a nagy hazafit, nagyon szépen védi az ország érdekeit, megérdemli érte a 8000 forint penziót, de még inkább megérdemelné az osztrákoktól, mert az ő érdekeiket a miénknél még jobban védelmezi. Azután azt mondja a t. hazafi, hogy a hadügy szóba sem jöhet. Ebben sem vagyok vele egy nézeten, mert egyszer majd ez a dualizmuson alapuló 67-es alkotmány összeomlik. Reménység van rá, hogy a nemzetiségek harcza semmivé fogja tenni, mert mindegyik küzd a hatalomért. Ennek okvetlen az lesz a következménye, hogy beáll vagy az abszolutizmus vagy a föderalizmus, szóval a 67-es alkotmánynak vége lesz; akkor pedig előáll a perszonál uaió. Ha nincs közösügy, akkor nincsen közös hadsereg sem, s ha nincsen közös hadsereg, akkor 98